Translate

2011. március 29., kedd

ABC Memória meg az én Drága Kisfiam


Na, mivel úgy néz ki, hogy maradi módon abban bíztam, hogy a gyerek az iskolában fogja megtanulni majd az ABC-t, de megvilágosodván már tudom, hogy dehogyis, ezért beadom a derekam a köz nyomásának. Így gyártottam egy ABC-s memóriajátékot. Találtam neten tökjó "kártyákat", amiket összepasszíroztam csupán kisebb méretre, hogy ne pocsékoljuk a még talponálló fákat, és majd aztán ezzel úgy megdolgozom K agyát, hogy majd ő lesz a következő....izé, a következő Valaki.

Ettől függetlenül tök marhaságnak találom, hogy hajtjuk a kölköket, mint a versenyagarakat.. Mint ahogy még 37 évesen azt sem tudom felfogni, hogy miért nem lehet mondjuk általánosan 9 órakor kezdeni a munkanapot. Az emberek tök találékonyan mindent feltaláltak, csak azt nem, hogy hogyan élvezzük az életet. Ugyanis minden lehetséges energiánkat arra fordítjuk, hogy loholva érjünk be mindenhova, mert jujjelkésünk...Pl ugye a sok kocsitól, amit ügyesen feltaláltunk, nem lehet haladni. A villamos is ügyes jószág, csak rövid. Meg még sokminden rövid, ami hosszabnak jobb lenne. Szóval loholás egész nap, s mire élvezni kezdenéd, már úgy lihegsz, hogy örülsz, ha levegőt kapsz. Nemhogy még élvezzed is.

Ma reggel annyira meghatódtam! K reggel elmesélte, hogy tegnap hittan órán azt kérte a Jóistentől, hogy gyógyuljon meg az ő mamijának a keze gyorsabban! Majdnem elpityeredtem. Pedig mindig olyan sok mindent szeretne, és mégis...

Nincsenek megjegyzések: