Translate

2014. december 15., hétfő

A létről

Aszondja, hogy...(vacsi közben-után, én mosogatok már)
D: ha minden ember Ádámtól és Évától származik, akkor jó sok dolga volt mind a kettőnek...
(K kuncog)
D: Gondold el, ott fekszik Éva egyre, és egyfolytában jönnek belőle a gyerekek...
K: Ja, és Ádám húzkodja ki, a doktor...
K: Na és figyi, mi van akkor Jézussal?
D: Hát ő is tőlük jött.
K: De Jézus Isten fia, nem?
és D most először nem tudott mit válaszolni...majd még taglalták kicsinkét, hogy milyen lehetett ennyi gyereket, és hogyan megszülni...


2014. december 6., szombat

Haha, a mesékben hinni jó:)


Gyerekek este lelkesen csizmát pucolnak, ablakba tesznek, tejet öntenek pohárba (kettőbe, mert hát két gyerek van...) aztán egyik megszólal:
- Mami, milyen kekszet kérsz mellé?:))


2014. november 26., szerda

Az olvasás veszélyes

- Mami, annyi Geronimo Stiltont olvastam mostanában, hogy már vele álmodtam!
- Ó, én úgy szeretem, ha az álmomban folytatódik a történet!
- Mami, de ez egy rémálom volt!
- Emlékszel még rá? Mi történt?
- Én voltam Geronimo Stilton!
- De vele a végén rendbe jönnek a dolgok, vagy...?
- Mami! Ott volt egy egérlány is!
- No, és mi lett? Meg kellett menteni? (marha naív vagyok..)
- Mami! AZT csinálta!
- ?? (itt már gyanús...)
- Nem érted?? Hát AZT!
- (bízom benne, hogy nem az AZTAZT, hanem csak az AZT, ezért..) Csókolózott az egérlány és Stilton?
- Igen!
- Óóó, akkor csókolóztál álmodban?? (és vigyorgok, mint a tök..) Milyen volt?
gyerek megrovóan...
- Mami! Stilton csókolózott az egérlánnyal! Fúúúj!
- De te voltál Stilton, nem?!
- Mami, én csak azt álmodtam, hogy én vagyok ő, és különben is nem Stilton akarta, hanem az egérlány!
ööö, kicsit elbizonytalanodok, és a végén, csak annyit tudok kinyögni..
- Hát végülis nem minden csók finom....
ez viszont felkelti a figyelmét...
- Hogyhogy?
erre elsütöm azt a sablont, hogy
- Akibe nem szerelmes annyira az ember, azzal csókolózni sme annyira finom...
- Nahát!
és mindketten a gondolatainkba mélyülünk....

2014. november 3., hétfő

Gyerek lassan férfivá érik, de még van mit tanulni


- Mami, mondok egy viccet!
- Mondj!
- Mi az abszolút bombanő?
- Na?
- Hogyha bemegy a kamrába, feláll az összes hurka!
- ....???? Nem kolbász?!
- Ja, de! Kolbász! Hát érted, nem??
- Én igen. És te?
- ööö...na jó, nem biztos. Mikor fogom megérteni?

2014. október 14., kedd

A világról


- Mami, a kutyák tényleg fekete-fehérben látnak mindent?
- Húha, nem vagyok benne biztos, de mintha hallottam volna ilyet..
- Hát, nem tudom, de azt hiszem, nem szeretném, ha az egész életem egy végtelen régi film lenne.
............
(K)

Logikus


- Mami, nekem te vagy a legjobb nő az egész világon!
- ÓÓ, de kedves tőled! De tudom, hogy nemsokára ez megváltozik:)
- Hogyhogy? Én nem viccelek!
- Mert most én vagyok, 3 év múlva egy tanárnő, kicsit később majd az egyik lány az osztályból stb stb...de ez a normális, kicsim:)
- Mami, nem hiszem, hogy emlékezni fogok erre a beszélgetésre akkor, amikor szerinted már majd nem te leszel a legjobb nő az életemben, de hidd el, hogy nekem mindig te leszel!
- Ebben hogy lehetsz ilyen biztos?
- Senki más nem fog engem már többet világra hozni, nem?

2014. október 11., szombat

Alvás előtti performance


D: Mami, tudod mik a legfőbb vágyaim?
m:?
D: 1, szeretnék bungee jumpingolni
2, szeretnék felmenni a világ legmagasabb hullámvasútjára és enni közben
3, szeretném, ha örökké élne a családom
4, szeretném, ha a hullámvasúton nem kellene sikítanom
5, és hánynom se
6, szeretném megtudni, milyen melltartót hordani
K: mami, én meg tudod mit szeretnék?
m:?
K. egy dalt írni egy szétrobbanó budiról
utána egy könyvet írni arról, ahogy dalt írok a szétrobbanó budiról
utána egy verset írni arról, ahogy könyvet írok arról, ahogy megdalolom a szétrobbanó budit...
utána ...
.....
huh. jó éjt:)

2014. szeptember 25., csütörtök

Légy jaffa-boldog!


Jaffát vettem. Azt írja a címke: 31% almalé, 2% narancslé, a többi ezmegaz. És jaffa íze van.
Szóval az jutott eszembe, hogy ha úgy keverem az életem, hogy abból 31% boldogtalanság, 2% boldogság, a többi ezmegaz, és attól még boldogság-íze van, akkor nincs is baj.

2014. szeptember 19., péntek

Vágyak


- Mami, annyira jó lenne, ha lenne már feleségem!
- Tejóeg! és miért?
- Annyira szeretem, ha alszik mellettem valaki.
Hát ennyi. Azt hiszem, nem kell tovább kutatnom a nyugtalan ejszakák okát. Veszek egy felesegét D-nek.
Esetleg valaki?

2014. szeptember 9., kedd

Kicsit bonyolult (volt egy óránk)





- Mami, tudod, hogy mindig akkor szeretnék rajzolni, amikor már nincs rá időm, igaz?
- Igaz. És?
- Na, én most szeretnék rajzolni..mikor kell elmennünk? egy óra múlva?
- Igen.
- Na, szóval, akkor mondjuk 15 perc múlva gyere oda hozzám, és mondjad, hogy szedjem magam össze, mert indulni kell. És ha azt hiszem, hogy indulni kell, akkor rámjön a rajzolás, érted?
- huhh, azt hiszem...
Innentől kezdve sűrűn figyelmeztetett a kötelességemre, azaz, hogy figyelmeztessem az indulásra, majd ceruzával és füzettel a kezében elvágtatott csúszdázni, vagy teknőst sétáltatni, vagy levelet rúgdosni, majd visszairamodott, hogy figyelmzetessen, hogy figyelmeztessem, mert most már nagyon rajzolni szeretne....és megint elrohant. Ő D. Vagy Nara, ahogy a barátai szólítják.

2014. szeptember 3., szerda

Szakmája: füzetburkoló kisiparos


A frissen vásárolt (fontos!) öntapadós füzetbevonóval volt egy kis románcom az este. Közben számtalanszor eszembe jutott a Répa mese vagy az Aranyszőrű bárány.
Gyanútlan álltam a feladathoz, mert tegnap azt hittem, hogy remek gyakorlatot szereztem - jólvanna, igen, nem készültem fel időben - a tavaly a szekrény mögé esett füzetbevonóval (jójójó, igen, tavaly óta ott volt, de olyan helyes volt a kis kikandikáló vége. négyzethálós kis remegés a szöszmöszben.). Szóval kihalásztam, kiegyengettem, méretre nyírtam, ráegyengettem, s majdnem engedelmesen egyenletesen simult össze könyv és az ő bevonója.
Aztán jött a ma. Jaj, de örültem az én por és szöszmentes, szépen ívelt és puklimentes bevonómnak.
Addig minden rendben volt, hogy méretre vágtam. Majd elkezdtem ráfejteni a könyvre...profi vagyok, gondoltam. Túl vagyok én már falmatricán, s tegnap még öntapadós bevonón is....
A friss bevonó túlbuzgó. Mindenre kiváncsi, és mindenhez ragszkodik. Először csak az olló ragadt oda. Lehámoztam. A könyv közepére is kiváncsi volt, kiguberásztam. Az olló szoros barátságba keveredett vele. De csak vele, velem nem. Akkor már egy kicsit összevontam a szemem. Majd meg akarta magát mérni a papírcentivel. Huh, nyugi...Hol a Magne B6-om..bekap, lenyel. Mehet tovább. Már félig kész, hurrá! Simít fordít..és b+, egy zseb-ken-dő!!! Egy zsebkendő kell neki! Még te sírsz, te, te....
Ragadozóként szedegetem a kis zsepiszeletkéket a ragacsról...
És akkor eljön a várva várt l.sz.r.m buborék. 
Ave Magne B6, isten hozott!
Sztoikus nyugalommal leszedem a maradék zsepit, de valahogy nem fest jól az a halvány felhő a bevonón, és mivel már bevonta a zsepit, mást nem hajlandó...
Mélázva lehúzom a már oly remekül felapplikált fél oldalt is, visszafelé eljátszva ugyanazt a táncot a papír mérőszalaggal, ollóval, lapokkal. 
De már kész vagyok.
Azt hiszem, a jövő évi füzetbevonót bedobom a szekrény mögé érlelni.

2014. augusztus 27., szerda

Röpkérdések

Röpkérdések
Mami, az urológia az férfidoktrászat?
Mami, a törpilla az törhetetlen pillangó?
...

2014. augusztus 4., hétfő

Szép nyári nap


Nyár van. Bokáig állt a vízben. Langyos, szürkés folyam. A mögötte álló halkan megjegyzi. "Nahát, milyen meleg!" Egy flakon koccant a bokájához. Lassan továbblottyan a vízben, óvatosan, miközben a szandálból kilógó lábujjai radarként tapogatják a talajt. Egy riadt jujj hallatán felkapja a fejét, s a bávatag-csoszogok-a-langyban kifejezést elsöpri a ragadozóarcú kiváncsiság. Mit jujjog? Miért nem élvezi, ami van? Ja! Érteni véli már. AMi neki flakon, az a másiknak egy rendszámtábla. Jujjogás nyugtázva.
S a Béke tér gyalogosai tovább evickélnek a zöldséges és a drogéria ajtaján visszaforduló hullámok között.

2014. július 29., kedd

a gyerekeim joga



hogy merjenek
hogy mondják
vagy ne mondják

hogy gondolkozzanak
hogy tagadjanak
hogy kérdezzenek
hogy szeressenek
hogy ne kelljen, hanem lehessen
ami én vagyok nekik
hogy mehessenek, de tudjanak maradni
hogy örömmel keljenek
hogy elégedetten feküdjenek
hogy ne féljenek.

nem árnyékokat szültem, hanem fényt.
hadd ragyogjanak!

2014. július 23., szerda

Forró jeges

megint olvad a parketta.
megint délibábnak látszik az ablakból a gellért hegy.
az utcán az autók az aszfaltot nyomdázzák a kerekeikkel, mint óriásjátékok.
felhúzom a sarum, a Duna csak 10 perc.
már a villamoson érzem a vízpárát az orromban, s retinám előre örvend a cukrászda napernyő-szegélyének.
Jegeskávét!
de már csak jég van.
csak?!
beleejtem a blúzomba.....

2014. július 1., kedd

Lehet, hogy te is félsz..?


Azt kérdezte tőlem: Lehet, hogy te is félsz?

Igen, félek.

Azt hittem, ilyen kérdésre nincs válasz.
Azt hittem, nem fogok tudni aludni.
Aludtam.
És válaszoltam.

Félek, hogy nem lesz idő megismerni magam.
Félek, hogy ha a közelembe jutok, már csak a felismerésre jut idő, de semmi másra.
Szeretek emberekkel, idegen emberekkel beszélgetni. Kiváncsi vagyok rájuk, de jobban magamra.
Nem szeretek emberekkel beszélgetni, mert félek, hogy közelebb jutok magamhoz.
Mert félek, hogy sosem fogom szeretni magam.

Sajnálom felnőttként a kislányt, aki ellenséges volt, és cinikus, mert ő is félt. Félt attól, hogy nem akarnak vele játszani, mert csúnya, és kövér, és cigányfekete szemei vannak. A nagymamája szerint legalábbis nevelőintézetbe való.
Sajnálom a kisbabát, akit úgy fogadtak a világra, hogy "hát, azért a mi gyerekünk, hazavisszük." Ezt a másik nagymama gondolta.
Sajnálom a fiatal felnőttet, aki továbbra is a dacos kamasz álarc mögé bújt, mert nőként alig néztek rá.
Sajnálom a fiatal nőt, akit az anyja lehordott, mert védekezni akart terhesség ellen.
Sajnálom a szexre, érintésre áhítózó nőt, aki ha egyet előre szeretett volna lépni, akkor kettőt tett meg hátra.

S mindez a sajnálat mit ér, ha a mai magam még mindig kettőt lép hátra? Még mindig ugyanaz a nem szép, "navigyükhaza", cigányszemű, sértett, szorongó, s leginkább mindentől félős kisgyerek vagyok.

Fel akarok nőni.






2014. május 6., kedd

Szeret - nem szeret

D: Mami, voltál úgy szerelmes, hogy a másik nem szeretett téged?
én: Igen.
D: És ő mit csinált?
én: Nem csinált semmit, mert nem mondtam el neki.
D: hmm (gondolkozik)
K (közbeszól): De mami, lehet, hogyha elmondod neki, kiderül, hogy ő is szerelmes volt beléd!

(ez a gyerek de okos!...de jön az újabb sokk, ehhez csak 3 mp kellett)

D: Mami, jó, hogy nem mondtad el neki! Akkor, most nem lennénk.

(ez a gyerek is de okos!)

2014. április 22., kedd

2014. március 30., vasárnap

2014. március 23., vasárnap

2014. március 20., csütörtök

elment.

Peti ma elment. 
Peti a barátnőm negyedik kisfia. Volt.
Peti 6 hónapos volt. 
Peti csak 3 hónapos lett volna, ha nem koraszülött.
És én nem attól érzem magam rosszul, hogy elment, hanem attól, hogy azt gondolom, milyen rendes gyerek volt, hogy megmentette a családját az örök rabszolgaságtól. 
Láttam őket fél év alatt 10 évet öregedni. 
Beszélgettem az apával, aki orvos létére csak nemrég fogta fel, hogy ez akár örök életre szól.
Értettem az értetlenségét, hogy ezt miért kapták az ő istenüktől.
És ha kapták is, mi benne a tanítás? 
A kitartás, a remény, a küzdelem, a gépek, de még isten hatalma is, mit sem ér a természettel szemben.
Az orvostudomány jelen esetben egy már egyébként is majdnem életképtelen újszülötett arra ítéltetett, hogy még fél évig szenvedjen, hogy többször átélje, milyen meghalni, míg végre tényleg elmehetett.
Haragszom. Vagy meg vagyok zavarodva. 
És M., téged nagyon féltelek! Nem merem megkérdezni, hogy végül a karodban halt-e meg. Nem merek semmit sem kérdezni. De el fogom mondani, hogy én az vagyok, akinek mindent elmondhatsz, ahogy eddig is tetted.
Örülök, hogy nem találkoztam Petivel. Most sokkal könnyebb csak kristálytisztán haragudni, mintsem arra emlékezni, hogy milyen volt a mosolya, vagy a keze.

ez az elengedés éve.




2014. március 16., vasárnap

2014. március 13., csütörtök

Darin és a citromos szörp



"Mami, keverek egy citromos szörpöt, így nem lesz olyan száraz a víz."

...nem tudok megbírkózni ezzel az infóval

2014. január 23., csütörtök

Félévi bizi



"Mami, sajnálattal kell közölnöm, hogy az írásom rendezetlen és nehezen olvasható, és csak matekból kaptam dícsérőt."

2014. január 22., szerda

D szerint is múlik az idő

 (fülembe suttogva, fürdés előtt)

"Mami, megfürdetsz még egyszer, mielőtt túl nagy leszek hozzá?"

2014. január 12., vasárnap

Mirena után bő egy évvel

Nagyon komoly hasi fájdalmaim voltak, gyakorlatilag talán 2,5 évig (a 3,5-ből, míg fent volt) már minden napomat befolyásolta ez a kínlódás. Két kisfiam van, és szegények már szinte hozzám sem mertek érni, mert nem elég, hogy belül iszonyúan fájt, de a bőrömön is olyan érzés volt, mintha megégettem volna, és egy pihényi érintés is iszonyú fájdalmakat okozott. Az utolsó fél évem meg már gyakorlatilag úgy telt el, hogy mindennap haskötő volt rajtam, mert kiegyenesedni sem tudtam a fájdalomtól, éjjel csak a hátamon tudtam aludni, mert ha oldalra fordultam, olyan érzés volt, mintha egy marha nagy vasmacska oldalra rántaná a belsőségeimet, és 10 mp után már sikítani szerettem volna..éjjel is haskötő volt rajtam, mert az megvédett attól is, hogy hozzásúrlódjon valami a bőrömhöz...pfff, és éjjel-nappal, non stop, fájt fájt, egy doki sme talált semmit, az egyik "nagyonvicces" azt mondta, hogy biztos a hashártyám nőtt össze a császár után, de amit Isten összetett, ember szét ne válassza....nagy hirtelen gondolkodtam egy sort, hogy nála mégis elválasztok valami istenáltalösszetettet....

Olyan szinten el voltam keseredve, és annyira átéreztem, akik ennél is rosszabb fájdalommal néznek szembe nap mint nap...és akkor én még ennyitől is kivagyok, és senki nem mond semmit..kiborító volt, és én is az voltam. Egyébként is utálok nyafogni, de itt aztán masszívan ment a picsogás...mindenemet ez határozta meg.

A fájdalom leginkább nekem a bal oldalra koncentrálódott, egy háromszögnyi területre. Nehezen tudom leírni, de olyan húzó, csavaró., égő fájdalom volt. Mondtak mindent: IBS, hashártya, bélcsavarodás, endometriózis..stb. Azaz ötleteltek.

Rengeteg más tünet is jelentkezett, amiket én először nem raktam össze magamnak.

A kivételt követően azt hittem amúgy, hogy halleluja, mert rögtön másnaptól semmi, de semmi hasfájásom nem volt, ami kitartott két hétig, majd hirtelen visszatért, és ráadásul még a hasamon is kidudorodott valami, illetve tök spontán belilult a köldököm környéke (szintén okos házidoki, biztos ráestem a hasamra..sic!..talán észrevettem volna, de lehet, hogy tudok úgy esni, hogy nem

Egy idő után megjött a menzeszem, ami úgy kb többé kevésbé viszonylag rendszeres lett. (nekem azelőtt halál pontos volt, most még vannak 1-2 napos (2 hetes 1x) eltérések, de mondjuk normális. Februárban még egy ct- n is vagy min is voltam, mert annyira szenvedtem még mindig, majd márciustól kezdve mondhatom azt, hogy észrevettem, hogy határozottan a menzesz megjövetelével fáj a legjobban, és már volt 3-4 nap a félidőben, mikor szinte nem is fájt. Ez ismét azt az ötletet vetette fel a dokikban, hogy endometriózis, de vártunk még, hogy hátha alakul...és alakult

Most december van, és most jött meg másodszorra úgy, hogy a szokásos menstruációs fájdalmakon túl nem akartam belehalni a hasi fájdalmaimba! Már nyár végétől is mondhatom azt, ha úgy marad, annak is örülök, mert menzesz első napja volt a leghúzósabb, majd hirtelen enyhült a nemmenstruációs fájdalom, de kitartott vagy 10-14 napig, de a következő menzeszig teljesen elmúlt! Tehát volt mondjuk 2 boldog hetem

És most semmi, de semmi fájdalmam sincs! Az elmúlt 4 évben a torna közelébe sem kerültem, mert egy felülés minimum egy óra extra fájdalommal járt volna. A héten kezdtem el tornázni, eddig tökre féltem....nagyon halványan egyszer beleszúrt, de semmi...komolyan nehezen hiszem el én is, de rendben vagyok! Hasügyileg legalábbis..

Igaz eltelt egy év, de ha belegondolok, hogy nem vetettem volna ki, mert hogy senki nem gondolta volna, hogy emiatt van - életem egyik legjobb döntése volt! NAgyon jó nőgyógyászom van, megbízom benne, és azt hiszem 2011-ben is már megszabadultam volna tőle, ha nem beszél rá, hogy várjunk, de akkor még annyira gáz sem volt a helyzet.

de idén nyáron, mikor rátaláltam arra a blogra, és kiderült, hogy azt élem át, amit annyi más nő, nem mellesleg a pánikrohamos időszakot (idén csak egyszer volt gondom) is hadd említsem meg....amiről én is azt hittem, hogy már biztos csak én képzelem be...de nem! és nem, és nem!


Anett esete a Mirenaval

29 eves vagyok es van egy 3 eves gyönyörű kislányom :) csak hogy bemutatkozzak :)
Nekem 2,5 evig volt fent es egyszercsak erős hasi görcseim lettek, ami annyira kisugárzott, hogy állandó vizelesi ingert okozott es pánik rohamok jottek ram. kb 1,5 honap volt, mire kizártunk minden lehetőséget és csak a mirena maradt, mint ok... 

"Nekem "csak"  1,5 hónap volt mire eljutottam ÉN (nem orvos mondta) oda, hogy talán a mirena, de azt a másfél hónapot se kivánom senkinek, nemhogy évekig...  én igy is az őrület szélén álltam.. nekem az volt (vagyis még mindig) a legnehezebb, hogy állando pisilési ingert okoz és mivel urológián is minden rendben találtak, jött a dolog, hogy idegrendszeri megbetegedes miatt. 
Pedig hát én ÉRZEM, ne mondják már, hogy minden rendben van.. csak az tartotta bennem a lelket, hogy nem vagyok hülye és tényleg nem beképzelem, hogy a hasi fájdalmak is megvoltak és ha jobban fájt jobban kellett pisilni is. De olyan szintem, hogy 20-30 ml vizeletet már űritenem kellett, mert egyébként meg jobban görcsölt és fájt. Nekem is húzó és égő érzésem van , és egyértelműen bal oldalra húzódva.

Levétel utáni héten én is jól voltam 2-3 napra, egyáltalán nem éreztem, de utána visszajött. (vele a pánikolas is, hogy mivan) De én is adtam időt és vegülis mondhatom, hogy hétről hétre kicsit jobb. Most vagyok pont egy hónapos és már éjszaka csak 2x kelek fel pisilni és egy bevásárlásra is el merek menni itthonról, tehat jobb már, de azért meg mindig megvan... de akkor ezen ne is lepődjek meg a te sztorid alapjan... 

Nekem meg nem jött meg azóta, kiváncsi leszek mikor lesz es milyen."

Ezt Anett karácsony után írta. Remélem, hogy az azóta eltelt kis időben is javult az állapota.

The Bubble Gum story (my sweet Bazooka Joe)


Pénteken mindig munka után logisztikai egyeztetések folynak, hogy ki merre megy, mikor, és hogyan szedjük össze a fiúkat a suliból.
A rutin többnyire most már az, hogy f5 körül találkozunk a sulinál apjukkal,  mivel a gyerekek mellett a heti összes cuccot haza kell szállítani - sulitáska, tornatáska, kistáska, több kiló udvaron összegyűjtött kincs (kő, kiskő, még kisebb kő, penészes levél, egy kő nélkül árválló gyűrű, törött vonalzó, egy üres joghurtos doboz(wtf??) stb stb.)
Így apjuk veszi és viszi a cuccokat és D-t, én meg K-t, egy rollert, és megyünk kürtórára a fantasztikó Pálma nénihez.

Most péntek is hasonlóképp alakult, azzal a kivétellel, hogy én már 3/4 4 körül a környéken voltam, ezért slattyogtam a suli felé, mert útközben van egy jóféle turi, ahol nagy méretben is ki lehet fogni jóféle ruhadarabokat. 

A hibát ott követtem el, hogy felhívtam apjukot, aki ha megtudja, hogy én boltba megyek, hirtelen pánikrohamot kap, és mindenféleképpen arra lukadunk ki, hogy az a legjobb, ha én kijövök a boltból.
A trükk most az volt, hogy hohó, már ő is ott van a sulinál. Mondtam oké, majd megyek, mire kijönnek a skacok. Telefon le. 
Ó, hogyne, naív én! 5 perc múlva hív, hogy gyerekek begyűjtve - miközben én már majdnem csillogó szemekkel a pulcsimat húztam lefelé az öltözőben, mert hurrá, találtam valamit - és azonnal jöjjek, mert K-t átadja, rollerestül.
Jajdenagyonszuper! Pulcsi vissza, eladónak magyaráz, sál földön húz, ajtón fennakad, mindegy, spuri az utcára, és bammm, nincs ott senki. Nem volt elég világós a házszáminfó? Ó dehogynem! De persze az én hibám, mert nem mondtam meg hova esik...
Summa summarum, röpke 15 perc alatt sikerült egymást rettentő mód felidegesíteni.
K végre megjött, vele együtt vissza a boltba, mert most már csakazértis felpróbálom, és jó is, és csakazértis megveszem.

Phhff.

Izzadtan, totál szottyadt kedvvel, vagyis én totál szottyadtan,  indultunk el a kürtórára. Már majdnem tök sötét volt, nem volt semmi kedvem a péntek délutáni hazanyomokodós tömeghez a 4-6-os villamoson, így a hátsó kis sötét utcákon ballagtunk az Andrássy felé. 
Az is bántott, hogy Pálma néninek sem gondoskodtunk semmi apró figyelmességről, s épp ezen filóztam, hogy mégis útközben most mit vegyünk, egy HVG-t, vagy egy csomag fornettit jobb hiíján (oké, vicc), mikor egyszercsak egy téren áthaladva ott világol a szerencsecsillagunk!

Azt mondja: Culinaris.

Pont pár napja találkoztam megint a nevével, de eszembe sem jutott, hogy van egy boltjuk a környéken is! 
Annyira megörültem, mondtam K-nak, hogy ide azonnal bemegyünk és megvesszük a tökéletes csokit Pálma néninek. Persze nem kis részrehajlással egy ghánai eredetű fair trade csokit választottunk, illetve K még egy colás nyalókát is nagyon szeretett volna. Mivel az egész bolt hangulata annyira gyógyítólag hatott a lelkemre, nem kezdtem el vitatkozni. Már épp kifizettem mindent, mikor a kasszánál egy ismerős szóra esett a pillantásom: Bazooka.

Ó, istenem! Majdnem hisztérikusan nevetve hápogtam ott, hogy naháttejóégésnekemkellegyilyen!

30 éve nem találkoztam ezzel a rágógumival. 
Apu, általában mikor külföldről hazajött, vagy ilyet hozott, vagy Donald rágót. Igaz, amit én ismertem, az még Bazooka Joe rágógumi volt, kis képregénnyel a papíron.
A Bazookásból hozott vödörnyi mennyiséget is, és lehet, hogy el is feledtem volna, de az a vödör azóta is jelen volt a lakásban, a csipeszeket tartottuk benne.

Dehogy ott volt élőben, és olyan illattal! Igaz más a külső, de tartalom:) Azonnal kellett vennem, felhívtam a V-t is, hogy hétesóképzeld! K velem vihorászta végig az utat a metron, mintha tudta volna, hogy ez milyen sokat jelent nekem, s közben egyre hajtogatta:Jaj, mami, ennek mennyei illata van! Tényleg ilyet hozott neked az apukád?! 

Olyan volt nekem ez, mintha apu egyszercsak odajött volna hozzám, megfogta volna a kezem, és rámnevetett volna, hogy én így mérgeltem magam...Én úgy emlékszem rá, hogy mindig csak nevetett. A nevető óriás.

Másnap reggel K édes pofa volt reggeli közben: Mami, sosem fogom elfelejteni, ahogy tegnap ennek a rágónak örültél.

ps: egy barátomnak megírtam ezt az élményt angolul...s mikor visszaolvastam a levelet a hibák miatt, egyszercsak átfutott a hátamon a hideg, mert azt írtam....
He used to give this bubble gum for us when he came back from above....azaz, hogy mindig ezt adta nekünk amikor visszajött fentről! ...helyesen ugye külföld lett volna (from abroad)