Translate

2012. december 3., hétfő

Mirena - egy hónapja pont...

hogy eltávolítattam.

a hátamat és keblemet elborító töméntelen mennyiségű pattanás valóban kezdi a harci vonalakat hátrébb vonni
a hasam sajnos egy hete megint úgy fáj, mint azelőtt, de a holland tanárom szerint ez lehet fantomfájdalom is akár (csodás téma nyelvóra keretében:-))
a szexkedv határozottan az akarás irányba változott, ha nem úgy alakul, az más miatt van
aggaszt azonban, hogy még nem kellett vattapamacsokba bugyolálni magam. illene már valaminek valamit...
az iszonyatos viszkető érzés a hasamon szintén a múlté- kevesebb tapi - kevesebb mélázás azon, hogy a bugyi alatt, vagy a bugyi felett hordjam a hasam. vagy majd megkérdem a császárt. császár von heg.
gyerekekkel határozottan kevesebbet vagyok hárpia. és többet malackodunk együtt. jaj, mami, de ilyeeet!

egyébként meg matekzsenik a gyerekeim, és ezt határozottan élvezem.

2012. december 2., vasárnap

Ünnepvárás - ajándék a gyerkőknek

Iskolai ajándékcsomagot szerettem volna feldobni valami személyes ajándékkal a gyerekeknek, úgy, hogy nekik is tetszetős legyen, és az osztálypénz se bánja.
Az alapötletet ebből a blogból merítettem, de továbbfejlesztettem ünnepi körítéssel.


2012. november 16., péntek

A lufi- és partykellékárus bácsi


Csak üvegkavicsot szerettem volna venni. A suli közelében van egy régi, nem csilli-villi, ragadósajtós lufi- és partytermékeket árusító bolt, ahol mindenféle izgalmas dolgot lehet kapni, így gondoltam megpróbálom, hátha van üvegkavics.

"Várjon csak, nézze, nagyon óvatosan kell eltenni, mert törékeny! Dobozt tetszik hozzá? Nem?! Akkor most szépen csomagoljuk csak be...nem, ne tegye így el, mert összetörik! Na, itt egy kis selyempapír...így ni...(cellux tép, ragaszt), na, hova is tettem...itt van, na...még ebbe a kis zacskóba beleteszem, de nagyon vigyázzon rá útközben....(zacskóba bele, és lassan, komótos mozdulatokkal betekeri a zacskóba is, cellux tép, ragaszt)..ne tegyem bele még papírba? félek így összeroppan, ha nem teszi el gondosan...ne? na jó, akkor .... szülinapi gyertya, 3-as...60 Ft lesz kérem! Kellemes hétvégét uram!"

......és az ember már majdnem üdvözülten kisétált a törékeny, 3-as számú gyertyával a boltból.

Egy kosár mélyén még nekem is talált egy zacskó kék színű üvegkavicsot. 300 Ft volt. 

2012. november 14., szerda

9 nappal a Mirena után


Kicsit hullámzó kedélyállapot, de ez a sajátom.
Ma észrevettük, hogy száradnak a pötyik?!
A hasam fáj, de közel sem olyan kínzóan, mint eddig.
Asszem mégsem vagyok aszexuális.

2012. november 10., szombat

vízzelteltszarvasnyom szomorúság


tudtam. 
tegnap hejehuja kedvem volt.
és az sem tört le, hogy apjuk helytelenítően néz, hogy nem éppen következetes nevelési elveket követve nyihogok-vihogok vagy éppen élenjárok a hülyeségben a fiúkkal.
de lehet azon nem röhögni, hogy K egyszercsak eltűnik a sötét padkán séta közben, s bár hallom a ploccsot-zuttyot, meg ahogy elterül a földön, de három mp-cel később komikusan felpattanva a földről lezserül továbbhalad, miközben cérnahangon süvölti, hogy "Jól vagyok!"...tiszta montipájton....(szomorú kicsit később lettem, mikor rötyingélés közben odasúgja nekem, hogy daddy különben mérges lenne...jahjj)
és azon is lehet röhögni, hogy Dé este jelentőségteljesen nekikezd, hogy "Mami! és azt még nem is mondtam, hogy ma a suliban..." és akkor az ember lánya, - aki pedig ismeri a fiát - azt hiszi, majd valami csillag a matekra, vagy hasonló napi csodaközlés várja....de a mondat így fejeződik be: "..ma a suliban rakétát kakiltam!"
Őrületes! Főleg a délutáni úszásra sietés közben megejtett, szállóige-gyanús esemény után, mikor Dé tűrhetetlen ingerét nem bírta tovább, és egy fánál engedett a múzsának. Az kellett, hogy legyen, mert visszajőve megtudtam, hogy "Mami, egy macit pisiltem a fára! Csak az egyik füle kisebb lett...hmm..Mami, egy Füles Macit pisiltem a fára!". 
Ezek után elég valószínű, hogy családunkban az elmész macit rajzolni?, vagy csinálok egy rakétát egyedi jelentéstartalommal fog bírni.

na de a tegnapi röhincs eredménye a mai fonnyatag kedvem. ilyenkor hova a fenébe tűnnek a boldogsághormonjaim? kinevettem őket magamból tegnap és most újratermelem? miért kell mindig ez a fel-le? akkor máskor csukott szájjal fogok nevetni.

és tényleg, ahogy kedvencünk egyik alakja, Berzsián érzett...közelít a vízzelteltszarvasnyom szomorúság...

"Berzsián költő utálta a rosszkedvet. A mások rosszkedvét is, de a magáét kiváltképp.
Most éppen kiváltképp utálkozott. Mert olyan szomorú volt, mint egy lyukas serpenyő.
- Ha a gazdád szomorú, szomorkodj te is - mondta mérgesen a bajszának, és kackiásról konyára állította.
- Te se különbül - oktatta szép, tömör szakállát, és egy fránya mozdulattal összeborzolta.
Vészjósló tekintettel nézett a bútoraira, de azoknak egy szót sem kellett szólnia - olyan szomorúak voltak, amilyenre csak ódon, barna bútorok képesek.
Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián.
- Semmi kétség - vigasztalta magát -, ha egyszer szomorúság-világbajnokságot rendeznének, úgy nyernék, mint a pinty. Két testhosszal. Azazhogy két lélekhosszal. Lévén ez inkább a lélek dolga.
De valahogy nem vigasztalódott meg a kilátásba helyezett világbajnoki címtől.
- A lyukasserpenyő szomorúságból lassan belesüllyedek a hervadtdália állapotba - mondta keserűen, s ahogy kimondta, máris olyan szomorú lett, mint egy hervadt dália.
De itt aztán megmakacsolta magát.
- Ne tovább! - kiáltott, mert jól tudta, a hervadtdália állapot után már csak az elázottzászló, majd a vízzelteltszarvasnyom szomorúság következhet. Azokból pedig napokig nem lehet kikászálódni.
..."

2012. november 7., szerda

Mirena - az új vesszőparipám


Nem tudom, hogy a google keresés változott-e tavaly óta, vagy én lettem ügyesebb, de elképesztő mennyiségű negatív infot találni a Mirenaról.

Baromira nem érdeklenek az orvos majd megmagyarázza oldalak, mert azok között elvétve akad vélemény, ami nem úgy szól, hogy "elképzelhető..lehetséges"... Olyanok, mint a jó kertész, hogy "Mondja, mitől barna a tujám levele? - Kiszáradt a télen. - De hiszen direkt nedvesen tartottam! - Na látja, akkor azért!" 

No de ott vannak a személyes beszámolók, és tapasztalatok! Az első ilyet olvasva csak hüledezel, aztán azt gondolod, hogy basszuskulcs, nem beképzeltem, de az ötödik-tizedik olvasmány után már azt érzed, hogy egy Hitchcock film szereplője vagy, s nem kell túlbonyolítani, a cím adja magát: "A spirál". Ezt aztán lehet szó szerint, meg odavissza, szerteszana átvitt értelemben is magunkévá tenni, és velős és igaz, és képzeteket kelt. Jó cím, na. Majd máskor megírom a forgatókönyvet, most hasogat a fejem.

Na ja, mirena-megszabadulós hadművelet okán persze ismét keresgéltem, és bukkantam is erre-arra.
Pl arra, amiről a dokinőm nem regélt, de talán nem is tud ilyenről (sem), a Mirena kivételét követő időszak sokak számára rémisztő álommá válik, aminek nevet is adtak: Mirena Crash. Pl az Everythingmom.com oldalon is olvashatunk róla, majd 200 kommentelővel megspékelve. 

Persze nem mondom, ebben az esetben is volt olvasgatnivaló a dobozban, de én még életemben nem találkoztam olyan cuccossal, aminél a lehetségesen fellépő negatív mellékhatások nagyobb! százalékban jelentkeztek volna, mint amiket nem tapasztalunk.

Lehet, hogy valami olyan vallási csoport tagjaként kellett volna születni, ahol aztán nincs kecmec, a dugás egyenes következménye a gyerek, ha fogékony/termékeny vagy, akkor rengeteg gyerek, mert ha tilos védekezni, akkor tilos. Nah. 
És akkor nincs nyafogás hormonokkal játszó, velünk kísérletező orvostudományról. Punktum.
(ahogy magamat ismerem, lenne már vagy 24 gyerekem, juj)


2012. november 5., hétfő

Day 1 - Got rid of Mirena, azaz Mirena mentesítő hadművelet teljesítve


....szóval megszabadultam a Mirénától.
Nagyjából azok a tünetek tehetőek fel a listára, amik a múltkor leírtam. És most kiváncsian figyelem, de leginkább reménykedve, hogy mi lesz az elkövetkezendő hónapokban.

A dokinő elkerekedő, s kissé hitetlenkedő fejjel hallgatta, hogy mi a bajom, de ugyanerre jutott, hogy akkor nézzük meg, mit szólok/tapasztalok egy év múlva. Azt is hozzátette, hogyha "csak" lelki okai lennének a tüneteknek, amit erre fogok, akkor is érdemes kivenni. Még meg is lengette ott nekem a spirált, hogy elhiggyem, hogy kijött a csiga a házból...
Rajongani csak azért nem rajongott az ötletért, mert ő nem csinál abortuszt, én meg olyan könnyen esek teherbe, ahogy más mittomén elmosogat egy tányért...hmm, na jó, van akinek az nehezésre esik. Akkor pl ahogy felhúzza a bugyit...na, azt azért gondolom nagyobb gyakorisággal és rendszeresebben tesszük. Szóval úgy. 

Még épp nyitva volt a DM, így gyorsan beugrottam felszerelkezni olyan évek óta nem használt női cuccossal, mint betét, meg gumi! Szemeztem még egy nagy bálányi vattacsomaggal is, de talán arra nem lesz szükség. Bizarr módon egy szintén este kilenc körül betétet vásárolni szándékozó nő óhatatlan vágyat érzett arra, hogy kitárgyaljuk a betétek milyenségét, illatát, és viselkedésüket a viselés során. Azonban sokkal nem tudtam most hozzátenni a beszélgetéshez, - mivel a Mirena egyetlen előnye, amellett, hogy nem estem teherbe, az volt, hogy menzeszem sem volt gar nicht - szóval maximum a feneketlen mélységű empátiámmal váltam vele eggyé a téma síkján. Végül a négycseppes aloe verás volt nála a befutó. Én meg arra tekintettel, hogy akár a Niagara is elönthet, a gazdaságos nagykiszerelésre utaztam.
Sajnos a kotongumi vásárlást egyedül kellett megoldanom, mert a beszélgetőpartneremnek a betét volt az egyetlen vágyott tárgya, és lelépett. Pedig szerintem tudott volna tanácsokat adni...

Ha belegondolok gumit utoljára 1826-ban használtunk. Jesszus, ismét ifjúnak érzem magam! Lehet majd jól rettegni, meg napokat számlálni, és a gumiba beleunva egy időre kikapkodósban nyomni, majd utána megint gumi, majd ...atyám, már nem is tudom, hogy volt?!

Nem is tudom, hogy most akkor éjjel-nappal kitömve kell járni?


2012. október 31., szerda

Szlovénia - beleszerettem!

Az október 23-ai hosszú hétvégét majdnem hirtelen felindulásból elkövetett szlovéniai hétvégére cseréltük be. Bled környékét szúrtam ki. Szállást kinéztem, többet megkérdeztem, emaileztem, s bíztam benne, hogy ott is lesz hely, ahova menni szeretnék - az utca utolsó háza, ahol a szem már csak a hegyekbe ütközik bele. És igen!
A másik varázslatos dolog, hogy apjukot rá lehetett venni. Neki valami az élettől való elrugaszkodott érthetetlen jelenség, hogy az ember csak azért megy el valahova, hogy csak úgy ott legyen. 

Kapcsolatunk egyik hajnalán elhívtam a mit sem sejtő, havat még talán nem is látott férfit egy barátokkal megejtett kirándulásra. Hát, rögtön kiderült, hogy nem voltam elég empatikus, mert miközben mi meleg kabát, túracipő, teás termosz kombóban készültünk az útra, ő megjelent egy vékony felsőben, és sehonnai városi cipőben, ami szintén nem hólátásra termett. ehhez képest majdnem zokszó nélkül cisnálta velünk végig a térdig érő hóban való kaptatás, csak mi a természet szépségétől hallattunk húmeghát, ő meg azért, mert kicsit közelebbi viszonyba került a hótömegekkel, mint szerette volna. Pl. a cipőben. Na meg a nadrág alatt. Az alsónadrág alatt. 
Valahogy és valamikor csak eljutottunk a szállásra, ahol így összegezte a napot:
"Az európaiak miért szeretnek szenvedni? Eljöttem A-ból B-be, ahol nincs semmi dolgom, hogy onnan elmehessek C-be, térdig hóban gázolva, és fázva, ahol szintén nincs semmi dolgom. És holnap még D-be is el akartok menni. És ott sincs dolgotok. Mi nem szoktunk olyat csinálni szabadidőnkben, ami rosszul esik! Na jó, megyek főzni, mert fázik a fenekem, ott legalább meleg van."
Többet nem igazán erőltettem az ilyen kalandokat, bár egy nyárral később az is kiderült, hogy annyira úszni sem tud, és egy reszketeg matrac nem mindig kielégítő társ.

Szóval, egy ilyen attítűddel megáldott pasival, azt hiszem igazán csodálatos, hogy végül csak elmentünk, nem mellesleg hála a gyerekeimbe oltott géneknek, melyek apjukét elnyomva győzedelmesen tették magukévá a természetközeli élményt. Meglepő módon, apjuknak sem esett semmi bántódása a friss levegőtől, robogó zúgótól, libegőtől, szemfájdító messzeségtől. 

Nem is zakatolok itt tovább a billentyűn, hanem a vizuálisan közelítem meg a témát, pl ez itt a bledi vár.







Bledi tavon ilyen hajókkal lehet átjutni a tó közepén lévő szigeten lévő templom előtt lévő 99 lépcső aljáig...hmm, nincs folyt köv. Van ladik, szigetecske, templom, és 12 euro/fő. Minket már nem akart elvinni, mert egy, kevesellette a társaságot, kettő, nyilvánvalóan ő már akkor tudta, hogy tíz perc múlva no nap, ellenben félhomály és zúzmara, és akkor inkább haza.
 Épp lemenőben volt a nap, s szinte minden átmenet nélkül vacogós lett az este.

Jaj, hát ilyen reggelek nyomorítják szegény vidéken élő emberek életét. Ez annyira depresszióssá tesz...


Ez a Vintgár szurdok eleje, közepe és vége. Azt hiszem direkt szerencsés ez az őszi látogatás, el sem tudom képzelni, milyen tömegek lehetnek nyáron. És a látogatók 85 százaléka magyar.
Mentünk a sífelvonóval is pár csúccsal arrébb, és fentről ez a látvány fogadott. A bohinji tó: még sikerült elcsípni, hogy a naptól vízben tükröződő hegyet megcsodálhassuk. Ezelőtt a Savica vízesésnél jártunk, amire mindenki azt mondja, hogy mennyivel szebb, mint a Vintgar szurdok, de nekem ez utóbbi nagyobb élmény volt. A Savica vízeséshez egy kb 20 perces felfele kaptatós (de építik a lépcsőt) hegyoldalon jutsz el, és ott egy viszonylag kis részen tömörödő túristák egymás feje búbját kerülgetve fotóznak, mások eltökélten csókolóznak, mások már visszafelé törtetnek...
A sípihenő teraszán volt egy ilyen kis gyerekboldogító mászófal, ahol a gyerek boldogan mászott.

 Nos, itt tényleg csak hegyikecskék jutnak tovább. Arrébb volt egy emlékkő is, amit gondolom nem véletlen vettek körül gyertyák, ha a  feliratot nem is értettem.
elmentünk a skacokkal sétálni a szállást körülvevő földekre...
 hát nem meseszerűen gyönyörületes?!
 átmentek ilyen mezőségi jedikbe...
egy utcakép Ljubljanából...hazafelé...hüpp-hüpp.

Szlovénia, még jövünk!

Garázsvásár, lomtalanítás, turi-muri - mindenféle földi jó


Most aztán már tényleg csak akkor nem túrsz, ha nem tűröd. Jesszus, de rossz szóvicc. 

Mindig is szerettem így hozzájutni dolgokhoz. Talán ez is valamiféle ősi ösztön a nőkben, még a mazsolászós korszakunkból, mikor ugyan egy-egy helyes mammutot látva nem támadt fel az "Ezt akaroooom!" érzés, annál inkább rettegtek a környék bogyós és csonthéjas termései. 
(Bár, ha így belegondolok, még sosem voltam se kökény, se dió, s lehet, hogy pl a dió arra vágyik, hogy jól feltörjék, megropogtassák, és hamm - máris a belek üdvözítő vidámparkjában rallizhat, és úgyis hisz a feltámadásban. Ó, mamma mia, mindig azt hiszem, hogy újat találok ki, de biztos, hogy valahol a világban, mondjuk Hawai aranyküllőkkel borított táján már létezik bélvidámpark is).

Most volt nálunk lomtalanítás. És igazságtalanságnak éreztem, hogy vérmes hordák védik a lomhalmokat, és nem tudom - mert nem tudom, mert annyit már nekem sem ér az egész, hogy egy mocskolódós beszélgetés árán jussak hozzá egy általam kincsnek vélt dologhoz - átélni amit általános iskolásként átélhettem: imbolyogva, némi izgalommal mászkáltunk a barátnőmmel a kupacok között hazafelé az iskolából, és mivel nem akartunk semmit, mindig találtunk valamit: egy szép kulcsot, egy kicsit penészes, de vágyott könyvet, egy apró, fémből készült, zöld színű öntözőkannát, egy jóféle öreg bőröndöt, egy nagymami féle mellényt stb.
Sajnos ez már tényleg a múlté, mióta a lomtalanítás elvesztette ezt a báját..bár lehet, hogy soha nem is volt. Már megint nosztalgiázom, nyomjon valaki kókon.

Hollandiában egyébként a gyerekkori emlékeimhez képest megdöbbentő élmény volt ez a fajta akció, mert ott nem akkor rakják ki a dolgukat az emberek, amikor már szétment, hanem, amikor megunták. És elég sokmindent unnak meg.

És akkor itt vannak a garázsvásárok! Persze én is feliratkoztam facebook oldalukra, hogy lássam ki-hol-merre-mit...és kitört belőlem az a fajta szorongás, ami akkor kapja el az embert, amikor már sok a jóból. 

Hát normális vagyok én?? Mindig erre vágytam, mióta tudtam, hogy ilyen van és létezik, és végre már az utcán csak félénken meglesett, de általam már sosem érintett lomok után itt a kánaán...és nem! 
A fennnne vinné el azt a cocializmusban nevelkedett fajtámat.Tudom, hogy ott a hiba. Nem tanítottak meg a választásra, mert nem volt miből választani. Minden egyértelmű volt. Amikor anyu azt mondta "Gyöngyfülűm, itt van 20 forint, vegyél légyszíves 3 liter tejet!", akkor nem kellett kifaggatni, hogy mégis milyen legyen az a tej, mert volt a zsírosabb, meg a kevésbé, és minden zacskóban volt - nagy ritkán üvegben - és 6 Ft/l volt mindegyik.

Na, és akkor most itt állok, nézem vágyakozva az ezernyi hirdetést, ami garázsvásárba tömörít, és boldoggá tesz, mert ősi ösztönök kiélésére ad lehetőséget, én meg lélekben ott toporgok a hálós szatyrommal, amit nosztalgiából - már megint, ahhh! -előszedtem, szintén lélekben, és nem megyek sehova.

2012. október 9., kedd

2012. szeptember 10., hétfő

Mirena - használd, ha mered!?


Nos, kb most 3 éve jöttem vissza dolgozni. Azelőtt pár hónappal kezdődtek a mindenféle panaszaim, amire mindig valami más dolgot akartam ráhúzni, és nem azt, hogy bennem van ez a rohadt spirál.
2009 januárja óta van bennem, tehát bő 3,5 éve. NEm is sorolom fel csak úgy, hogy miket produkálok mióta hordom, lássuk az alábbi tájékoztatót a Mirena hazsnálati útmutatójából. Ami nekem jelentkezett, azt vadul kiemelem, és átkozom a napot, mikor úgy döntöttem, hogy ez nekem kell.

"LEHETSÉGES MELLÉKHATÁSOK
Mint minden gyógyszer, így a Mirena is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.
A többi pontban (pl. 2. pont, "Tudnivalók a Mirena alkalmazása előtt") felsorolt lehetséges mellékhatásokon túl gyakoriság alapján soroltuk fel a lehetséges mellékhatásokat:
Nagyon gyakori: 100 betegből 10 vagy ennél több betegnél jelentkeznek:
Méh- vagy hüvelyi vérzés, beleértve a pecsételő vérzést, ritka vérzést (oligomenorrhea), és a vérzés hiányát (amenorrhea) is.
Jóindulatú petefészek ciszták ("Megnagyobbodott tüszők")
Gyakori: 100 betegből 1-10 betegnél jelentkeznek:
Depressziós hangulat
Idegesség
Csökkent nemi vágy
- Fejfájás
Hasi fájdalom
Hányinger (émelygés)
- Akne
- Hátfájás
Kismedencei fájdalom

Fájdalmas menstruáció (diszmenorrhea)
Hüvelyi váladékozás
A külső nemi szervek vagy a hüvely gyulladása (vulvovaginitis)
Emlőérzékenység
- Emlőfájdalom
- A méhen belüli fogamzásgátló eszköz kimozdulása
- Testsúlynövekedés
Nem gyakori: 1000 betegből 1-10 betegnél jelentkeznek:
- Hangulatváltozás
- Migrén
Puffadás
Túlzott szőrnövekedés (hirzutizmus)
Hajhullás

Súlyos viszketés (pruritusz)
Ekcéma (a bőr gyulladása)
- Kismedencei gyulladásos betegség (a méhnyak feletti nemi szervek gyulladása)
Méhnyálkahártya-gyulladás (endometritisz)
A méhnyak gyulladása (Cervicitis/ Papanicolaou-kenet normál, P-2 stádium)
- Duzzanat (ödéma)
Ritka: 10 000 betegből 1-10 betegnél jelentkeznek:
Bőrkiütés
Csalánkiütés (urtikária)
- Méhátlyukadás
Egyéb jelentett mellékhatások
Ha terhes lesz a Mirena alkalmazása alatt, fennáll a lehetősége, hogy a terhesség méhen kívül jön létre ("A méhen kívüli terhesség").
Ezen kívül jelentettek emlőrákos eseteket (a gyakoriság nem ismert).
Ha bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy ha a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatásokon kívül egyéb tünetet észlel, kérjük, értesítse orvosát vagy gyógyszerészét".

 ...nem kell hozzáfűzni sokat.

Találtam magyar és angol nyelvű fórumokat is, ahol "éltetik" a Mirena-t, aminek emberileg nem kell/szabad örülni, azonban annak igen, hogy nem én vagyok dilis, és nemcsak beképzelem ezeket a dolgokat. 

Ami nincs ebben a listában, de merem hozzátenni, hogy a Mirena felhelyezése után kb 2 hónappal volt 3 durva hetem, mikor elmentem a szívdokihoz, hogy én biztos meghalok. Eredmény: pánikbetegség valószínűleg. Betudtam annak, hogy szangvinikus alkat vagyok, hogy régóta vagyok otthon a skacokkal, hogy nem rózsaszín tejfel a párkapcsolatom, hogy nemsokára vissza kell állni dolgozni, hogy mindig valami anyagi nehézkedés szakad ránk stb st. Az eszembe sem jutott, hogy a nemkelltöbbébébi projekt lehet az oka. Az angol fórumon láttam említést tenni arról, hogy panic attack stb stb., és meg vagyok arról győződve, hogy nálam sem véletlen alakult így.
Az, hogy kideríthetetlen hasi fájdalmaim vannak vagy 3 éve már csak megfejeli ezt az egészet. Ja, és az allergiát még nem is említettem... Kivetetem és meglátjuk, mi lesz.

Kerestem a dokinőmet, de csak októberben fog megint dolgozni, addig meg rágom a körmöm, mert olyan érzés minden egyes nap, mióta elhatároztam magam, hogy a Mirenanak mennie kell, mintha egy parázsló golyót cipelnék a méhemben, ami napról napra egyre forróbb.

Hogy tehetik meg egyébként, hogy ennyire nem veszik figyelembe a tapasztalatokat, és még mindig merik árulni?? Ki tudja, mi fog még későbbi hatásként jelentkezni?

2012. augusztus 9., csütörtök

örökkémost

És most ott álltak. A most pedig végtelen volt, nem volt előtte, és nem volt utána
Aki őket látta, zavarba jött: megfoghatatlan volt a most állandósulása. 
Az elmenők már a következő lépésre gondoltak. 
Az érkezők arra, merről kerüljék ki őket. 
Ők nem gondoltak semmire.
 
A lány volt a forrás, a fiú a forrásnak éltet adó sziklaöböl. Ahogy átölelték egymást a lány úgy érezte, hogy széttárt karral pörög, s a képzeletbeli nagy fehér szoknyája körülötte repült, és a bokrok, fág ágai lassan lebontották a testéről ezt a burkot. A szikla elrejtette. Nem ijedt meg. És ahogy teste szabaddá vált, vált lelke is azzá, és forgás közben, széttárt ujjai végéből előbuzgott a forrás vize...a víz pedig átmosta, körülsimogatta a sziklát.
Lehet, hogy ott álltak volna az örökkévalóságig, azonban a sarkon megállt egy piros, festett gitárok képétől tarkálló kisbusz, evilági barátokkal, és másnapos kedvvel. Zajosan, chipset ropogtatva kiömlött belőle a jókedv, és a fiú barátai mintha nem látták volna a lányt, lebontották a zsákot a fiú hátáról, miközben segítő-sürgető kezük erdeje befelé rángatta őt. 

A lány csak állt kábán, szédülten a képzeletbeli forgástól, csak az ujjai indultak el öntudatlan a vizespalack felé...még hallotta a fiú hangját beszorulni a kisbusz becsapódó ajta mögött - "nem tudom, honnan, de jó csaj.." - érteni ugyan nem értette, nem volt közös a nyelvük.
Kortyolt egyet a palackból, a kezében szorongatott izzadt szalvétadarabot a fiú számával bedobta az út szélén végtelenbe néző kukába. Megigazította a hátizsákja pántját, majd jobb keze a feltartott hüvelykujjal szinte automatikusan fellendült a levegőbe.


2012. augusztus 7., kedd

nem képet akarok őrizgetni

hanem a hajuknak a szagát, mikor végre sikerült kicsábítani őket a partra
a bőrük a melegét, mikor éjszaka gyűrötten, de csalhatatlan irányzékkal bekucorodnak mellém az ágyba
a keze simagotását, miközben arra gondolok, hogy most ezt még én kapom, még nekem jár
a puszit, amit kötelezően kapok minden este
a boldog kacagást egy hét távollét után
a nedves pofit, mikor igazságtalanság éri
csak ezt, mikor azt mondják"de mamiiiii"

olyan hamar felnőnek, tényleg olyan hamar
olyan hamar lettem 38, és még emlékszem, mikor én jöttem meg vonattal az iskolai táborból


2012. augusztus 3., péntek

Operett csillagok éjszakája?


Anyut tegnap spontán elráncigáltam egy ilyen élvezzük a nyarat esti előadásra. Az operett szóra ráharaptam, ahogy a neten keresgéltem: Vajdahunyadvára, operett, langyos nyári este - mi kellene még?

És szenvedtem.

Olyan hangulatom volt végig, mintha egy iskolai előadást néznék, kisebb-nagyobb bakikkal, és ügyetlenkedésekkel, de a végén a büszke szülők ezzel nem törődve úgyis lelkesen és állva fognak majd tapsolni. Ahogy elnéztem valóban sok rokon és ismerős töltötte a széksorokat. olykor már olyan gyanú is eltöltött, hogy én vagyok az egyetlen, aki jeggyel jutott be. Aztán megkönnyebbültem, hogy még pár oroszt is sikerült csőbe húzni.

A műsor elején bejött egy apró ember, akiről kiderült, hogy ő az egyik alapító tag, és a hölgy is a műsorban fellépő énekes volt. Már itt feltűnt, hogy a hangosítással nincs talán minden rendben, és ez csak rosszabb lett a műsor folyamán. A kisemberről később az jutott eszembe, hogy végülis jól csinálta, összehozott magának egy fix munkahelyet.

Kálmán Imre, Lehár Ferenc stb, csupa favorit dal, mindenki ismeri a világon - de az este során némelyik teljesen  felismerhetetlenné vált. Egy ember volt, aki érthetően énekelt, úgy nézett ki, mintha még készült is volna az előadásra, és meglepő módon a mikrofont is jó helyre ragasztották rá. 

Az este: erőltetett volt, ügyetlen, élvezhetetlen a rossz hangzástól, a színpadon szorongó táncosoktól és énekesektől. Tény, hogy végigugráltak 2 órát, tény, hogy kb hússzor váltottak ruhát, tény, hogy az idejüket ránkszánták, ahelyett, hogy otthon az olimpiát nézték volna - de bár ne így lett volna, vagy bár ne ilyen amatőr módon tették volna, amit tettek.

Hogy mit láttam: próbálkozást. Vagy a próbát? A második félidőre úgy vettem észre, hogy sikerült némileg helyrepofozni a technikát és a hallhatatlanul éneklő művésznőnek hirtelen hangja lett. De a helyzet nem változott: kaotikus táncolás, kisember béna poénjai (istenem, hát, na, nem volt meggyőző macho és hódító, mikor úgy kellett pipiskedve állnia a karjába omló hölgyek mögött, hogy ő is kilátsszon), a vendégművésznő (nekem) csalódást okozott, a harisnya gyűrötten volt felhúzva, a hajpántok hullottak, a cuppanós csókot a mikrofonok kapták - jajjjj, a zenekar meg ...hát, na.

A ruhák szépek voltak. Sajnálom, hogy nincs egy elfogulatlan ember, aki rájuk szólna. Vagy csak én voltam rossz passzban? A gyerek iskolai néptánc előadása mindenesetre jobban feldobott.

2012. július 7., szombat

2012. június 19., kedd

Dé további elmélkedései - a női testről


Iszonyú meleg van, a testek tömkelege sokkal nyilvánvalóbbá válik: egy váll itt, egy dús kebel amott, épphogyszoknyák stb. Nem tudom, lehet, hogy ez indította be D fantáziáját.

Este, zuhanyozás.
D: Mami, miért jó az a lányoknak, hogy a nunijukat először pisilésre használják, utána meg ott jön ki a gyerek?
Én: Szívem, már mondtam, hogy nem ugyanonnan jön a baba és a pisi. A pisilő a lányoknál egy kis luk,  ami egy cső vége, mint nálad a kuki is, csak nekünk nincs meghosszabbítva.
D megszemléli a kukiját, és megrovóan néz rám: Ez neked egy cső?? És akkor hol a nuni?
Én: Hát a pisilő után van egy kis nyílás, és ott tud kijönni a baba.
D: Tudom, az, amit felvágnak, ha ki akar jönni a gyerek.
Én: Nem, nem mindig vágják fel, mert van olyan baba, aki csak úgy hopp, kipattan, és nem kell vágni semmit.
D rötyög: Hihi, kipattan?!! És... akkor mi miért nem pattantunk ki?
Én: Mert ti nagyon nagyok voltatok már a hasamban is, ezért.
D: Áhá, szóval akkor mi ezért nem jártunk bölcsibe!
Én: Tessék?? Most ezt nem teljesen...
D: Hát, azt mondtad, olyan nagynak születtünk.
Én: Áhh, hmm...

És itt a zuhanyozás végperceiben elterelődött a beszélgetés affelé, hogy a a párnájára száraz törülközőt tegyen-e, mert a haja kicsit vizes, vagy teheti a vizeset eleve, mert a száraz sem marad száraz sokáig...

Logikában majdnem kiváló.

2012. június 18., hétfő

Dé meséje a 270 millió kismalacról és a farkasról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 270millió kismalac. Ebből a 270 millió kismalacból, volt 3: Röfi, Böfi, és Böffencs. Röfi elment füvet enni, jött a farkas és megette. Böfi kiment füvet enni, jött a farkas és megette. Böffencs is kiment füvet enni, jött a farkas és megette.
A többit most nem részletezném, de ők is kimentek füvet enni, és az az egy darab farkas mind megette. Itt a vége fuss el véle.

2012. május 12., szombat

Fagylalt-féleségek

Mostanában mindenféle fagylaltot lehet kapni. Voltunk a múltkor a fogdokinál, ahol van egy láthatóan közkedvelt kis helyi fagylaltos, egyáltalán nem szerény árakkal, de legalább tényleg nagy és érdekes választékkal. Nekik is volt pl csípős paprika ízű fagyijuk.

Ma jöttünk hazafelé D-vel a Bárányfelhő fejlesztőközpontból, és vártuk, hogy ránktámad-e a beígért tornádó, de mivel még mindig csak a 30 fokos hőségtől fortyogott a délibáb a körúti villamos sínei felett, úgy döntöttünk, hogy ebből lesz egy fagyi. És azt hiszem, a fiam kitalálta a zavarbaejtő, überelhetetlen, és elképzelhetetlen ízvilágú és hatású fagylaltját: a focifagyit. Önmagában nem ettől jöttem zavarba.
D: Mami, fogok csinálni focifagyit, ha nagy leszek.
én: Milyen az, focilabdának fog kinézni? (itt hamar kiderült, hogy milyen beszűkült vagyok..)
D: Dehogyis!
én: Na, de akkor miért?
D: Hát olyan lesz, mint a foci!
én: Még mindig nem értem...(és tényleg még mindig nem értettem..oké gömbalakú, talán fekete-fehér, és?)
D: Mami, hát olyan lesz mint a foci! Megizzaszt! Akkor majd odaírjuk, hogy olyan jól megizzaszt, mint a foci!
én:------

És erre nem tudtam mit mondani, bár ámulattal néztem rá, mint mindig, amikor egy újabb és újabb csavar erre-arra teker, és meglátod Őt, aki gondolkodik, akinek kattog az agya, aki áttervez, újralát, máshogy fog, és hogy mindig mindent meg tud közelíteni más szemszögből. 

Az agyam azóta sem nagyon tud mit kezdeni ugyan egy olyan fagyival, ami megizzaszt, de az elképzelés maga csodálatba ejt: hogy ez eddig még senkinek sem jutott eszébe!

2012. május 7., hétfő

Új extrém sport: beiratkozás elsőbe

Mit ad isten, ismétlem önmagam. Iskolát kerestünk!

Na persze, most nem olyan vehemenciánnal, mint tavaly. (Tudom, hogy kell írni a szót, csak megnöveltem a szó jelentését, empátikusoknak, leírva egy szóban a tavalyi mérgezettt egér módjára rohangálok, ide-oda, és lelkesen keresek..)

Most ugye adott már kiinduló pontnak a nagyobbik iskolája, mint bázis létesítmény. Azonban nem szeretném ilyen lazán lepattintani magamról a kötelességet, s ha nincs teher, veszek magamra.Ezért megnéztem/tünk egy másik kerületi sulit is. Végeredmény: D is oda fog járni (egyelőre), ahova K.

K sulija amúgy nem volt kifejezetten béna választás. Igaz, hogy csak úgy behuppantunk a beiratkozás előtti utolsó nap, se tantónénit, se oskolát nem ismerve, de jobb opciónak tűnt, mint a helyi illetőségű gázos arcokkal teli suli.
Az eleje kicsit döcögősebben indult, mint amire számítottam simulékony természetű fiamat ismerve, de a megszokás előbb utóbb az utálatot is csalfa szeretetféle érzéssé változtatja. Azért itt nem erről van szó, szeret oda járni a gyerek, de ugye sok választása nincs.
Mi tetszik: átlagos, normális, kissé művészi lelkületű családokkal van tele a suli. Tanítónénik se nem túl nyálasak, se nem túl zordonok. Na jó, a tesitanítónéni az kissé olyan én időmbeli hangulatú.Ez mit is jelent? "Fiam! Nyugdíjas klubban vagy, vagy átöltözöl végre?", "Szoktál te rendesen enni? Zongorázni lehet a bordáidon!"..és persze, ha Eszmáté szokás szerint rendetlen, akkor lőttek a játéknak, és a pöttyöslabdás kidobó helyett lehet hasizmot erősíteni 30 felüléssel. 

D persze a szokásos szívatópályán nyomul, mert úgy néz ki, hogy a jövő évi tanítógárda nem lesz olyan áktíf, mint K-é. Pedig, ha valakinek kell, akkor D-nak aztán nem ártana egy kis úszás, korcsolya, miegymás. 

Ja, a másik suli. Persze. Na, ha nem adtak volna annyi fals infot, talán ott kötünk ki, de attól tartok nem olyanok írták a beiratkozással kapcsolatos szabályokat és lehetőségeket, akinek akár egy gyereke is lett volna, vagy mondjuk iskolavezetés közelében járt volna.

Melyik elvetemült szülő (és iskolaigazgató) kedvenc extrém sportja lenne ez, hogy minél izgalmasabbá tegye a beiratkozás körülményeit? Hogy is nézne ez ki?
Pályázati feltételek:
- iskolaéretté nyilvánított gyermek
- aggódó szülő
- nevelő/tanító célzatú objektum, melyet a csemeténk befogadására szemeltünk ki

Különleges feltétel: a körzeti iskolába tilos beiratkozni, különben a versenyből kizárásra kerül az induló.

Gyakorlati megvalósulása:
beiratkozás napja: 2012. április 19-20 (cs-p)

állórajt, utolsó ellenőrzések: 2012. április 16. hétfő
anyuka: Érdeklődni szeretnék, hogy akkor a jelenlegi kondíciókkal, biztos, hogy felvehető a gyermek az Önök iskolájában?
iskola: gyermek neve?
anyuka: XYZ
iskola: ööö...biztos, hogy adott be jelentkezést?
a: Igen, már két levelet, és három telefont is megeresztettem, és voltunk játszóházban. Feliratkoztunk. (anyuka kezd kicsit ideges lenni, tépkedi a zsinórt)
i: öö...máris
a: átiratkoztunk a másik osztályba a jelentkezési lapon, ha ez segít esetleg
i: Ó megvan, akkor az angolos osztály?
a: NEEEM! Épp említettem, hogy a másik osztályba szeretnénk menni.
i: Hihi, ja, akkor valami gixer volt, na jó...de azért itt a lapjuk.
a: Rendben, akkor a címünk biztos jó lesz? Csak ideiglenes.
i: ELőször biztos a körzeteseket veszik fel, utána a többit megnézik.
a: nekünk az, de ideiglenes, máshol ezt nem fogadják el, anyukától úgy hallottam, hogy itt lehet, hogy igen, igaz?
i: öö...hát, körzetest veszünk fel először
a: Köszönöm (a nagy semmit!), viszonthallásra.
i. viszhall

most akkor jó, vagy nem????

2012. április 16 még mindig
okmányirodában senki nem veszi fel a telefont, hogy időpontot foglalhasson anyuka
a honlapon sem megy
cím tulajdosonosa nem elérhető
kezd beállni az agyhalál

2012.április 17. kedd délelőtt
és igen! okmányiroda felveszi a telefont: Mikor szeretne, igen, csak egy időpont van, mindegynekembármijóholnap! oké, akkor 10 óra...(bassza meg, de korán)

egész napos bénázás után tulaj elérhetetlen, energia a zéró szintre süllyedt.
Tesó iskolája csörög: Ugye jönnek csütörtökön beiratkozni? Vallomás, miegyéb, holnap szólok jó? Jó, de a másik iskola nem indíthat 3 osztályt, azt tudja? (nem hogy rohadjanak meg, még ez is csak ámítás volt?) Ja, hmm. rendben, köszönöm, holnap szólok.

2012. április 18. szerda. 
Már nem sikerült időben elérni a tulajokat. Lőttek az állandó lakcímnek. 
Phh.
Csörr: Igen? Jó napot kívánok, megyünk holnap beiratkozni! rendben, várjuk!

2012. április 19. csüt délután 5 óra.
megtörtént.

2012. április 20 péntek délután 3.
csörr: Igen? Jó napot kívánok! XYZ anyukáját keresem! Én vagyok. Nem jönnek beiratkozni? Lenne még pár hely az angolos osztályba. (Hogy fordulna fel mindenki!!! És azt mondtam, hogy németes!!!) De nem jó a címünk, már beiratkoztunk máshova. Ó, de sajnálom, kiderült, hogy jó lenne! (MENJEN MINDENKI A FENÉBE!!!!!! és kissün, vacogós cápa meg egyebek)

utálom a rendszert.





2012. január 16., hétfő

Kutyaszarkeringő, közel az egyáltalán nem kék Dunához

Hogy mi is az a kutyszarkeringő?? Hogy nem ismeritek? Ó, pedig igazán ismerhetnétek! Ugyan hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Azaz a koreográfiáját. Ha akarom, ha nem. Van, hogy aprókat topoghatsz a Király utcán, van hogy bátran szökdécselhetsz, lágy toccsannásokkal szabdaltan egy-egy elvétett lépéskor, ha a Városliget kies fövenyén keresel alkalmat a kikapcsolódásra. Mostanában leginkább egy beszívott egér vitustáncához hasonlít. Szóval igazán ismerhetnétek, ti, Pesten felnőtt páriák.

Néha úgy elegem van. Korábban nagyon kutyabarát voltam, de mióta átmentem anyába, kicsit tartózkodóbb lettem a fent nevezett lényekkel kapcsolatban. Szinte képtelenség apró gyerekkel a városban, a városi parkokban önfeledten kóborolni, mikor mindig halkan, barnán kucorgó fondorlatos, fűben lapuló mozdulatlan csomagokba botlunk, lépünk, markolunk (ááááá...volt rá példa)
Sokáig Vé kutyájukat sem tudtam kedvvel fogadni. Bár Maszlag igen szimpatikus eb. Igaz, ő máshogy támad. Ha látogatóban van nálunk, akkor csontszilánk-aknákat helyez el a lakásban szerteszana, minek folytán gyakran szakad ki belőlem még utána is pár napig az óbazzz jajszó. Tudom, tudom, nem kéne meztélláb lenni, de ősasszony lényem ezt követeli.

Kutyát lakásban tartani maximum plüss formában fogok. Nemcsak azért, mert büdös a szájuk, és reggel, mit reggel!, hajnalok hajnalán a másik végükből áradó gázfürdő ébresztene, hanem mert nem...nem lennék hajlandó olyankor kelni, amikor még a pacsirta is kevesli a csipát a szeme sarkában, hogy körülnézzen a világban. És mert lelkiismeretes vagyok, szednem kéne a produktumot, de valahogy annak is tudtam örülni, hogy kinőttek a skacok a pelenkás korszakból. 
S most már a legszentebb ok sem tudna másra rávenni, mióta egyik reggel, munkába menet, épp a kutyaszar-keringőt járva, egy eb látványa égett a retinámra...kicsi kis vacogó szőrcsomó, kb 2,5 dkg, felette a szintén a termésre remegve lecsapni készülő gazdival...mikor már éreztem.. jó az orrom, csessze meg. Nehéz reggelre ébredt a kutyó, azt hiszem úgy kellett vele atomrakétaként lejönni, hogy a szaporát ne otthon nyomja, de broáfff....könyörgöm, egy virsli nagyságú szőrős izé, hogy tud ilyet, és...ááááááá. Nem, lakásban nem kell kutya. 
És szabadságharcot sem tudnék vívni nap mint nap a kutyaszart leszaró kutyatartókkal. Nem lenne annyi zacskó a földön, (de annyi gyomor sem), amiben kis imádottjuk termését sok szeretettel utánuk lehetne vinni.

Kedves kutyatartók, virággal etessétek az ebet, hátha parfümöt fog pisilni, és mazsolát tojni, mert TI megváltozni nem fogtok.

Még jó, hogy ezt csak magamnak írom, így biztos sokáig még nem kell félni, hogy parfümban, és virágillatban fog feredőzni a város.

2012. január 2., hétfő

való világ valódi érzései?


nah, igen, gagyi mami vagyok. nézek valóvilágot. tiszta pszichodráma. én meg azt hiszem, hogy majd leszűröm a leszűrendőket.

egy valami azonban megint igazolást nyert. ehhez ugyan nem kell zseninek lenni, csak érdekes. érdekes, hogy mi, emberek, ennyire függőek vagyunk. és aki fikázza a földi függést..az meg, haha...nem evilági függő, igaz, ellenben jajdeszépen túlvilági, vagy nirvána, vagy jóisten fan.de az más tészta.

ja, és hogy mi nyert igazolást? egész életünkben kisebb-nagyobb csoportokban vagyunk kénytelenek ugye mozogni. szerencsés esetben azért ezek a csoportok (iskola, sportklub, a troli utazóközönsége stb) vannak annyira nagyok, és dinamikusak, hogy nem kell azt éreznünk, hogy mindig ugyanazt a két arcot bámuljuk egész életünkben.

ja, hogy hogy jön ehhez a való világ. lehet dobálni kővel a műsort, a résztvevőket is, és biztos, hogy a szereplőknek nem csak a szabad akarata rajzolja a műsor képét, de...
de milyen remekül látszik a kétségbeesett vágyakozás, hogy valaki azt mondja: kellessz, igazad van, jó vagy.

az ember ilyen. mindegy, hogy mekkora csoport, de legyen benne valaki, aki mellém áll, aki mellé odaállhatok. legyen valaki, akinek a szemében nem szarcsimbók, hanem rózsabimbó vagyok. szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk. tudni akarjuk, hogy a létezésünk, hogy  a nap, amibe belefogunk nem hiábavaló. ha nem manipulálják a szívünk, majd megtesszük magunkkal, csak hadd érezhessük, hogy számítunk.

és elhisszük, el akarjuk hinni, hogy ezek valódi választások, és nem a környezet, nem saját sóvárgásunk szülte hamis vágyból fakadó sürgetés. 

akik ott vannak, elképzelhető, hogy egy nagyobb csoport részeként semmiképp sem találnának értéket a másikban. de a helyzet szülte kényszer, s mert a lélek töltődni akar, korrigálja a határokat, az igényeket. aki máshol-máskor persona non grata lenne, most dícső tulajdonságok birtokosa, kebelbarát, és szívtipró.

és ilyenkor elbizonytalanodik az elme...hiszen párt is csak ilyen korlátozottan tudunk keresgélni, akkor mi értelme az igazi keresésének? hazudni kell magunknak egy érzést, egy igazit, aki számáunkra elviselhető, szagolható tapintható....hiszen úgyis a hely, idő, lelkiállapot, affinitás stb adott pillanatban érvényes összetevői miatt alakul egy Igazi...s válhat hamissá. de az a mi hamisságunk. szem kinyit, érzés reloaded..lehet, hogy csak ennyi kell?