Translate

2010. február 12., péntek

Tél van még mindig



Azért ez szinte hihetetlen, hogy hetek óta tél van. Erre évek óta nem került sor. Van nagy hó, meg hideg, latyak és hóhalom, jobbra balra hóhányók. Építettünk a múlt hétvégén a parkban a Z. családdal egy gunyhót, hóból persze. Majd megszólalt! Jött a park hivatalos Mindenlébenkanálja is, ki egyből magáénak érezte az ötletet, s lassan a meleg teáskordé ábrándjain úszva tervezgette, hogy mennyi legyen a belépő a gunyhóba. A miénkbe! Szemtelen fráter.

A kisujjam lassan magához tér, de azt hiszem örök emlék marad.

Jaj, a halaink. No meg a csigák. Vettünk pár újat, akik behurcoltak valami járványt, ettől lett nagy hullás. Maradtak kevesen, de talán erre várt a csigazsák, s végre, több meddő alkalom után, kiscsigák vették be magukat a vízbe. S valahonnan előbukkant 4 irinyó-pirinyó hal is. Nőnek. Pótlóhalak, meglepetésileg.

Gyermekeim egész héten itthon leledztek velem, mert K előkapta a szokásos mandulasztorit, amit most már úgy ítél a fülorrgégész, hogy kinyírandók. Orrmandókkal együtt. Így hamarost lesz nemulass a manduláknak. Jujj.

Ó, múlt pénteken ovis farsang volt. Gyerkőknek meg előző nap, 4-én. Muskétások voltak a szentjeim, de csak az egyik volt rémületes. A pénteki felnőtt farsang elég decens volt, de szerencsére H. néni, a párja, M. és Á. jó társaságot adtak ahhoz, hogy végre elég hülye lehessek. Volt tombola is, amin nyertem egy üveg bort, meg valami ferde lelkű gyertyagyáros maradékjaiból összeállított gyertyakelyhet(amit orvul ottfelejtettem).

Fázik a kezem, szerintem túlteljesítettem.