Már megint...

már megint fáj, és már megint nem önmagamra gondolok - csonka élet, csonka lélek? mi lesz a gyerekeimmel?
és ismét egy Reményik vers...

Idõvel

Mosolygó bölcs, õsz doktorunk: Idõ,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, õsz doktorunk: Idõ,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptûz, áttetszõbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezõbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:

Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök.

Beiratkoztunk.

"Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

Reményik Sándor 1918

Így kerestünk iskolát.....

Nem tudom, hogy mi a jobb szó rá: gondosság, féltés..vagy egyszerűen bénázás. A tegnap esti 21.29 perc szerinti állás azt mutatja, hogy olyan helyre megyünk, ahova biztosan nem akartunk, de ha közelebb lenne, esélyes lett volna.

Kezdődik az ember gondja azzal, hogy lakik egy bizonyos kerületben, és máshova jár oviba. Munka mellett eléggé megterhelő, de ha jó a gyereknek...(bár gyanús, hogy a kerületből az egyike lehetek a túlparázós szűlőanyáknak). Aztán még húzzuk egy évig, mert hálisten a gyermek évvesztes, de pislogsz kettőt és ennek is vége van, mint a leghosszabb takarónak.

Októberben már gondosan gyártom az excel táblát, összefoglalva, hogy mely sulik..stb. (halványan rémlik, hogy benne volt ez is, ahova megyünk végül...de nagyon hamar kihúztam). Szorgalmasan elmegyek a nyílt órákra, játszóházba - oda nem egyedül - és gyűjtögetem az élményeket. Körvonalazódik, hogy melyik illik hozzánk....na nem taglalom: az egészet cseszheted, ha nem tudsz körzetis címet szerezni.

Nem mondom, hogy nincs esély más kerületből menni sulikba: ez főleg ott működik, ahol kicsi, vagy nagyon "bótos-bankos" a környék, mert ugye ott este bezárnak, oszt nincs szaporulat. Akinek meg nincs idege, vagy tuti infoja arra vonatkozóan, hogy a lehet az biztos, és nem kell félpercenként pólót cserélni, mert stresszálló - na ja, annak megy ez címkeresgélés-bebiztosítás nélkül is....vagy azért, mert a körzetis kötelező opció sem lenne olyan rossz, csak mittomén miért menne másfelé....

Így most belenyugszom abba, hogy így jött össze, de legalább nem haramiakinézetű osztálytársai lesznek. Az iskolában sosem voltam, tanárnőket nem láttam - ha hívő lennék, most nagyon szaporán morzsolnám a rózsafűzért.

Aztán, hogy jövőre el kell-e ezt újra játszanom a kisebb csemetével? Mivel ordítóan különböznek egymástól, lehetséges, de még van egy évem.

Azt hiszem, nem fogok excel táblát gyártani.