Translate

2013. december 29., vasárnap

Tudom, mi az, hogy szexi!


Gyerekek beszélgettek (2 saját+ 2 barát, avagy 3 kisfiú és egy kislány, életkor: 6-9 év)
- Juj, tudok valamit!
- Mit?
- Tudom, mi az, hogy szexi!...(mindenki kuncog)
- Na, mi?...de szerintem én is tudom!
(megint kuncognak, kicsi hangzavar, suttogósan..- Mondd már!/ A mami?/ Jujj én is tudom...)
- Na jó: amikor valaki lehúzza a zokniját!

2013. december 6., péntek

Alvásról lenne szó


én: K, kicsikém, maradj már csöndben, aludj!
K. blablabla...
én: K! tényleg, alvás legyen, mert D is tök álmos, reggel nyűg lesz.
K: Mami, az a baj, hogy minden szó egy másikhoz kapcsolódik. Érted? Ha nem érted, akkor jobban elmagyarázom. elmagyarázzam?....blablablablakottykotty...

....jaj, anyám:))

2013. december 2., hétfő

Egy gyerek álmai (hujuj)

 
Ha nagy leszek, titkos ügynök leszek: titkos telefonszámom lesz és titkos ruhában fogok járni az utcán, sosem fogom megunni, mert mindig történik valami rossz.
Amikor már nagyon titkos leszek, be fognak rajzolni az újságokba, és a huncut kis gyerekek bajuszt rajzolnak nekem.
Amikor megunom a titkos hírességet, rendes telefonszámot kérek, átveszem a titkos ruhámat, normális ruhás leszek és bajuszt növesztek, s ezután senki sem fog megismerni, csak azok a gyerekek, akik bajuszt rajzoltak a képemre.
 

2013. november 7., csütörtök

Eszternek



Amsterdam centraal – Rotterdam Centraal - 9 óra körüli indulással

itt tudsz keresni időpontra: http://www.ns.nl/reizigers/home
A Fyra, ha jól láttam kb 2x megy óránként, és 40 perc alatt ott van, és csak Schipolt érinti. A képen valami Thalys járat van éppen kiemelve, az kb ugyanezt tudja.
Képen látszik, hogy ez 14 euro/út. És azt hiszem a Fyra-ra kell valami 3-4 euro plusdíj, mint itthon az intercityn.
A másik járat,( talán gyorsvonat) az kb 1ó10 perc alatt van ott, szerintem csomaggal kényelmesebb a Fyra.


 
Rotterdam Centraal – Rotterdam Airport

A busz a menetrend szerint 10 percenként megy, így no para.) Az út 20 perc a reptérig. Jegy 3 euro.
Taxi kb 20-25 lenne.
….és egy példa, ami kb a fenti 9:54-es érkezéshez kényelmesnek tűnik


2013. november 6., szerda

Mirena - használd, ha mered II.


Akkor eltelt tehát egy év, mióta kivette a nőgyógyi a francnyavalyát belőlem.

Röviden: a szar döntéseim posványos mocsarából mint egy szeplőtelen lótuszvirág emelkedik ki ez az egy évvel ezelőtti esemény.

Hosszabban: ha én ezt korábban tudtam volna, be sem tetetem. 
Szinte a kivételt követően egyből megszüntek, bár akkor még csak 3 hétre a rettentő, és misztikus hasi fájdalmaim. Ami ugyan visszajött sajnos, de akkor még nem volt menzeszem, arra kellett várnom pár hetet, így még nem tudtam mihez kapcsolni. 
DE kb 7 hét után örömmel vettem tudomásul, hogy ismét vérfürdő, hurrá, még nő vagyok, és ezzel együtt rengeteg csúnya gondolat is született, mert a hasfájásom egy KO-val ért fel. Nem olyan volt, mint a menstruációs hasfájás, de mégis ahhoz kötődött. Alig bírtam kiegyenesedni, és bevánszorogni a munkahelyemre, és senki se érjen hozzám, és jaj, gyerekek, hagyjátok a mamit....de utáltam! Hiszen ez ment előtte már legalább egy fél évig. Mármint a Miréna kivétele előtt. 
A kb 3 éves hasfájós menetet az utolsó fél-háromnegyed év koronázta meg, amikor már csak a szülés utáni haskötőmmel tudtam létezni, hogy valamennyire emberszabásúnak hassak, de tilos volt hozzám érni, megölelni, a paplant csak sátornak tudtam hazsnálni, mert a bőröm is mintha lángokban állt volna a legkisebb pihe érintésétől is, így már aludni is a haskötőben aludtam. És a non stop fájdalom. Ágyban meg csak háton tudtam aludni, mert ha oldalra fordultam, olyan volt, mintha valaki egy templomharangot aggatott volna fel bent valamimre, ami oldalfekvésben kilengett, azt hívén a toronyban van. A saját testem akart lehúzni a mélybe, 1 perc oldalfekvés felért egy jó kis altatás nélküli hasműtéttel.

És jött egyik menzesz a másik után. A harmadik már nem volt annyira cudar, és nyáron már egész összebarátkoztunk. És most? Szinte semmi. Az utolsó alkalommal már váratlan tört rám a havieset. És tudok ülni, és feküdni jobbon vagy balon, és fájdalom nélkül ölelelem meg a gyerekeimet.

Az iszonytató nagy vulkanikus pattanásaim eltűntek. Sajnos a hajam ahol megkopott, az megkopott, de remélem a folyamat nem megállíthatatlan és a spirál miatt volt az is.
Az a mély, feneketlen és kilátástalan sötétség már nem tör rám folyton, ami annyira gyötört.
Ja, és a libidóm! Hello libidó, welcome back! Mondjuk apjuk már mondta hogy lehet, mégis vissza kéne tetetni az a kütyüt, mert nincs nyugta. Nehéz, na, nehéz egy friss negyvenéves nő sorsa, ha nagyobb libidója, mint a takarója. Vagy hogy is van? :)

Jövő héten megyek vissza a nőgyógyászhoz. Kiváncsi vagyok, mit szól hozzám. Mert ezt szó nélkül hagyni elég nehéz. Majdnem az életem tettem tönkre. Az egészségem meg részben már igen.

2013. november 4., hétfő

Nefelejcs utca 43.: a harmadik emeleti csodálatos kád és Ica néni, akinek a fia....


Münchenben élt.

Másodikos koromban költöztünk el onnan, azt nem tudom már, hogy 81-ben vagy 82-ben.

Furcsa zöldes emlékeim vannak: zöldes fénytől hullámzott a lépcsőház, zöld volt már a wc tartály a folyvást csepegő víztől, zöld volt az öcsém termése, amit nekem kellett kivinni a wc-re, zöld volt az utca, mert a ház előtt egy fa állt.

A másodikon laktunk, egy másfél szobás konyhás lakásban. Az a tipikus, még most is oly sok helyen meglévő lakásforma, hogy az ember benyitva a lakásba egyből a konyhában találja magát, ami előszoba is egyben, és idővel náluk egy kád beépítésével fürdőszobává is avanzsált. 
Amíg nem volt kád, addig a szobában fürödtünk egy lavórban, amit télen nagyon szerettem. Szerettem, mert volt egy cserépkályhánk, aminek a barna testéhez oda lehetett bújni vacogva, és egyből meleget kapva. Csak jól körül kellett magam tekerni a törülközővel, mert különben rettentő forrónak érzett a melegsége.
A fürdés ünnepnapjai azok voltak, amikor felmehettünk a harmadik emeletre. Ott olyan kád volt, de olyan! Ma már tudom felnőtt fejjel, hogy kicsi volt a lakás, kicsi a fürdőszoba, és ezért lehetett olyan kis kedves gyereknek való kád benne, de akkor mi azt hittük, hogy ez kitüntetés, a fürdőszobák fürdőszobája. A kád rövid volt, de ülőkád volt, és ettől  - és hogy nem lavórnap van - üdvözült arccal fürödtünk a harmadik emeleti szomszédnál. 
WC nem volt, ahhoz ki kellett menni a folyosó végére - ahol Ica néni lakott - és kiválasztani az egyik legkevésbé csöpögős wc-t. Hogy milyen undok tudott lenni a hideg, nedves deszka, s a még sokkal hidegebb víz, ami a derekemra csepegett a tartályból. Mindig. Mindig csepegett. 

Ica néni arcára még most is emlékszem. Meg az újságcikkre, amit büszkén mutatott a fiáról egy német lap oldalain, ahogy egy óriási borospoharat tart a kezében. Ica néni volt a házbéli gyerekek gyűjtőhelye, a második emeleten a folyosó végén lakott. Én legalábbis biztos, hogy ott gyűltem az öcsémmel együtt. Azok a kincsek! Mindig kaptunk tőle valamit, mindig valamit, amit a fia hozott Kintről. 
Évekig őrízgettem még felnőtt koromban is egy kis kínai lampiont, amit a fia hozott Münchenből, és nekem maga volt a Lonely planet. Pedig csak egy kis műanyag vázon feszülő, tarka mintás vászon, ócska piros bojtokkal. Ki-be lehetett csukni. Ha vigyázni akartam rá, akkor összehajtottam - szépen be lehetett rogyasztani a vászon részen -  és eltettem a kincsesdobozomba egy időre. Azt hiszem, Ica néni az a tipikus örök gyerek néni volt, ezért értett velünk szót olyan könnyen. 
Ica néni, ahogy már említettem, a folyosó végén lakott, ami után már csak a hátsó lépcső, és a közös wc volt. Szinte minden pisilésnél ellenőriztem, belesve a csipkefüggöny résein, hogy otthon van-e. Ha otthon volt, akkor a szobaajtó nyitva volt az előszobára, és ennek nagyon örültem.  

Azok még azok az évek voltak, amikor minden második szombaton még iskolába kellett menni, a tv fekete fehér volt, és kb 3 tekerős gomb volt rajta, és szinte mindenki elment a májuselsejei felvonulásra, és a zsebpénzemből a suliból jövet tejport vettem, amit másnap együtt nyaltunk el egy papírról az osztálytársaimmal, és nagyon néha a minidobozos mogyorókrémre szántam a pénzem, és Füttyös Gyuri lépett ki néha a kapualjból, egyáltalán nem ijesztően, és nem is füttyögve, ellenben bőszen csapkodva a kukát, ami az útjába került, és szinte minden héten volt egy babazsúr valakinél, és akkor volt az is, hogy a barátnőm apukája elvitt engem és a barátnőmet a Queen koncertre, és fúdenagynak képzeltük magunkat, és hogy néztük, mikor a végén elénekelte a tavasziszélt, és apukám akkor még betoppant az osztályba, mikor hazajött Kintről, és Donald rágóval borította be a termet, a tanítőnénik pedig gyöngyvirág illatú szappant kaptak, és....

Szerettem a Nefelejcs utca 43-as számú házának gyereke lenni. Szerettem élni, szerettem én lenni. Akkor. 

Mire fognak a fiúk emlékezni? És belőlem mire fognak mások emlékezni?
Jó lenne Ica néninek lenni. Jó lenne gyereknek lenni.




2013. október 28., hétfő

Kürtórára sietve

K rolleren el, mi iparkodunk utána kisebbel.
D: Mami, olyanok vagyunk, mint a hangok. Amíg te Tá-t lépsz, addig én Titi-t.

2013. október 24., csütörtök

40 lettem

és ezen D elgondolkodott


Mami, ha én 2006-ban születtem, akkor ezek szerint már éltél 2005-ben! (kicsit gondolkodik) Akkor 2000-ben is éltél!? (...még egy kicsit töpreng..) Mami, akkor te már ezerkilencizében is éltél! (végkifejlet jön) Nahát mami, olyan jól nézel ki, mintha 2001-ben születtél volna!

2013. október 1., kedd

Rövidlátó

vacsi közben...
K: Mami, én mindig azt hittem, hogy a rövidlátó azt jelenti, hogy csak az orráig lát.
én: ...hmm, hát majdnem
D (lelkesen): Mamiii!, Akkor tiszta szerencse, hogy neked ilyen hosszú az orrod!

.....

rá mindig számíthatok

2013. szeptember 10., kedd

Lassan megértem....

Derek Walcott
SZERELEM SZERELEM UTÁN

Eljön az idő,
amikor majd ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

2013. augusztus 16., péntek

Abszurd kérdés

Ugyan nem a legvidámabb napjainkat éljük, de Dé kérdésének abszurditása felvidított:

"Mami, mikor megyünk szoláriumba?"

2013. július 15., hétfő

A szélbe kiabálok


Veled szemben állok,
de csak a szélbe kiabálok,
s megrepedt szavakkal
telik meg a köztünk levő árok.

A szélcsendre várok.

2013. július 5., péntek

Így születik a találós kérdés


Hazajöttek. Csokibarnák, édesek, kiéhezettek, boldogak...jaj, imádnivalóak!
Holnap megint mennek.
És az ember rájön, megint, hogy dacára a sarokba álló legonak (már megint széthagytad!), a le nem húzott wcnek (jaaaj, skacok, már megint ittmaradt a csomag), a morzsás lepedőnek (úúúristen, ki evett zsemlét az ágyamban???), és persze sok egyéb ilyen meglepetésnek, hogy mennyire, de mennyire kell, hogy legyenek nekünk.

Nem beszélve az ilyen csodálatos szüleményekről:
Mami, mondok egy találós kérdést, jó? Jó.

Nullával mentem, ezerrel jöttem: Mi az?
Szúnyogcsípés.

Útközben hazafelé több liter szúnyogriasztót vettem. Értek én a szóból. 


2013. június 16., vasárnap

Love is in the air..or in a padlock


Erzsébet tér, egy rács, és többszáz-többezer lakat.

Fémbezárt szerelem.
 











Lakatba foglalt remény.


Kinél van a kulcs?

2013. június 14., péntek

Búcsú


"Mami, miért nem lehet az, mint az oviban, hogy nem hagynak el minket a tanítónénik, hanem csak együtt átmegyünk egy másik terembe? Tudod, a fiúk nem tudják úgy mutatni, ha sírniuk kell...."

Jaj, milyen nehéz is felnőni...

2013. június 11., kedd

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be, -
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy meg élek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú,
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból,
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás,
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül:
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

2013. május 30., csütörtök

A kuplung és a SHIFT


Anyu: Megmutatod akkor, hogy hogy lesz ebből nagyobb írás?

én: oké...na idenézz..(és hozzáérek a shifthez....)

anyu: Jajj, nee! most minden el fog tűnni, ebbe ne nyúlj, majd a másik levélben mutasd meg!

én: De anyu, látod, ki van ide írva alulra, hogy .."Mentve"...nyugi, nem tűnik el.

Anyu: Na, jó...akkor mit csináljak?

én: Szóval, ideállsz a szöveg elejére...(anyu arrébbcsusszan a kanapén)...a kurzorral (anyu észrevétlen próbál visszacsusszanni a korábbi helyére...sztem csak automatikus..)...utána megnyomod a SHIFT-et! Eddig érted, ugye? (bólogat)..Ezt akkor lenoymva tartod (SHIFT) ...Na, akkor vagy a nyíllal, vagy majd  itt lent ezzel kijelölöd, hogy mit szeretnél felnagyítani...

Anyu: Várj! Csinálom, mert úgy sokkal jobban megjegyzem. (És lelkesen nyomogatja felváltva a shiftet, a nyilakat, és közben az enter is kap pár csapást, de ha nem, akkor valami más)...Na, ez nem csinál semmit!

én: Nah, az előbb még nem fejeztem be, és mondtam, hogy tartsd LEnyomva a shiftet! Kezdjük újra. SHIFT. Látod, nyomom? (bólogat) Na, akkor tessék, ideáll a szöveg végére és enter! Voila! Kék! Na és akkor most mondod neki azt, hogy milyne nagy legyen a betűméret.... 

...és nem bír magával, icereg-ficereg, nem várja meg a magyarázat végét, már nyomná, húzná, kékezné..és megint semmi.

Anyu: (felháborodottan) Na, tessék! Nem csinál semmit!

És ismét elmondom neki, hogy a SHIFT-et LE KELL NYOMNI ÉS ÚGY TARTANI!...háddenem, ez a kettő valahogy nem.
És akkor az isteni szikra...

én: Anyu, a SHIFT a kuplung, oké? És mikor sebességet akarsz váltani, le kell nyomni a kuplungot, igaz? Na, ha fel akarod ezt a rész nagyítani, akkor nyomd le a SHIFT-et, oké? csak mint a kuplungot...

És tessék. Magyarról magyarra. Hadművelet pedig tökéletesen végrehajtva.
Anyu tapsikolva elküldte első, plakátméretű betűkkel megírt mailjét.

2013. május 6., hétfő

Anyja fia


Anyja: valamikor 96-ban, Ferenciek tere, elegáns cipőbolt


anya egy könnyed mozdulattal emelt le egy cipőt a makulátlan üvegpolcról. A cipő csodás, és ugyanilyen csodásan csilingelnek a lehulló üvegcserepek. Hát, a 41-es méret érdeklődés hiányában legfölül volt. Négy polc magasságban.

Fia: ma, egy kedves kerékpárbolt


fiúgyermek érdeklődő pillantása egy biciklicsengőre téved, későn száll arra a nagyok tekintete...a kerékpárok szinte hangtalan, előbb lassított felvételként, mint mikor az elefánt térdel le, borulnak egymás felé...de már nincs mit tenni, a sor minden egyes tagja ki akarja próbálni, milyen ez...végül ott hever 30-40 kiváncsi kerékpár elfeküdve.

Jaj.

2013. április 17., szerda

Visszajöttek!


Rozsdafarkúék visszajöttek!

K jött reggel lelkesen újságolni, hogy a madaraink megint rakják a fészket, és igen!

Feri bácsi úgy néz ki, nem győzi le a természetet mégsem, és majd mi is igyekszünk hallgatni, hogy madárkák vannak ismét az elektromos szekrényben. Igaz, hogy reggel annyira vidáman jönnek-mennek, serénykednek, lázasan építik a kis zugukat, hogy nehéz lesz őket eltitkolni. 
Idén jobb helyet találtak, mert a folyosóajtó melletti szekrénybe húzódtak, és ott szerencsére nincs olyan közel egy lakás sem.
Olyan jó őket, nézni, hallgatni, és mennyire fura, hogy nekik itt jó! Miért nem az erdőt választották? Hogy kerültek ide? Egyszer eljöttek színházba, körülnéztek a városban, és már nem vágytak többé vissza a rengetegbe? Haverok, buli, fanta, ez a rozsdafarkú banda...

Nekünk viszont idehozták egy kicsit az erdőt. Köszönjük Rozsdafarkúék!

2013. április 11., csütörtök

Április 11.

Szabó Lőrinc : Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

2013. március 31., vasárnap

Húsvéti ajándékmese - írta K


Ezt kaptuk. Nevettem kacagtam, meghatódtam. Jaj, ő az én NAGY FIAM!



Apróságok


1. ...vettünk újabb halakat, és hazafelé az autóban azon elmélkedtek a fiúk, hogy mit gondolhatnak a halak erről a brutális rázkódásról...

".K: Ők nem gondolhatják azt, hogy gonosz emberek, mert nem tudják, hogy minket így hívnak...
D: Nem, ők azt gondolják, hogy gazállatok!"
2. K az iskoláról

"Mami, szerdáig ki kell tartanom (akkor kezdődik a szünet. szerző megj.). Átrendeztük a termet, mert kézműveskedünk majd húsvét alkalmából, és azt hittem, hogy egy többhetes zokni van mellettem..odanézek, és a ...-t ültették mellém! Pedig valahogy szagolnom kellene..."

2013. március 11., hétfő

Csendes csodák


Melitskó Saroltának
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

2013. március 3., vasárnap

Hajós András, jazz, zeneladik...és egy kis történet meg Dé


A nap, amikor elvittem a fiúkat egy interaktív zenei eseményre Hajós Andrással, volt a nap, mikor előadás közben egy gyors szívmasszázst alkalmaztam magamon, mivel Dé sokkoló módon vált interaktívvá. 

Az igazság odaát van.


2013. február 19., kedd

In memoriam....


Hatan voltatok. Felfújtak, de nem beképzeltek. 
Együtt éltünk, együtt lélegeztünk, együtt mozogtunk. 
Már csak ketten vagytok, a többiek elenyésztek. 

Az egyikőtök maradványait megtaláltam a csocsó alatt.  Rátapadt, kapaszkodott utolsó pillanatáig az asztal merevítő lábába. 
Ne haragudjatok, ittmaradók, sajnálom, hogy látnotok kellett, de lekapartam. Le én! Szánalmas állapotát eltörölni, és csak a szépre emlékezni.
A másik a fürdőszobában múlt ki. Én szóltam időben. A fürdőszoba nem játszótér.
A harmadik..a padlón vonaglott. Elnézést, nem volt rajtam szemüveg. Na jó, nem igaz. Rá akartam lépni!
A negyedik...lelépett. 

 Már csak Ti vagytok, ó, ti égretörők. 

Már két hónapja és 10 napja mindig együtt. 

..és már rohadtul unom, hogy 2 hónapja és 10 napja a lakásban folyton követ egy lufi!

Mirena mellékhatások, fórumok - végtelen mennyiségben


Nem tudok megnyugodni teljesen a Mirena dologgal.

Boldog vagyok, hogy kivetettem. Az ún. aknék nem múltak még el teljesen, főleg, hogy azok a borzadályok akkorák voltak, hogy attól tartok a nyomuk mindenképpen ottmarad. Ám legyen, de legalább nem már nem úgy nézek ki, mint egy pukkogatós fólia. Nem teljesen.
A hajam is és a bőröm is határozottan kevésbé zsíros...méghogy nem a mirena! Istenem. Alig várom, hogy viszamenjek a nőgyógyihoz, és beszámoljak.

És persze fórumok tömkelege...nem értem, hogy tavaly is, amikor rákerestem, miért nem dobta fel ezeket a találatokat??

De íme, aki esetleg harcosabb, ügyvédhez fordul....megfontolandó, de előbb átrágom magam a netes anyagon.

Mirena fórum
Jogi lépések a MIRENA készítői ellen
egy blog

A blogban említik, hogy a kanadai leírásban több volt, mint az amerikaiban. Most már juszt is meg fogom nézni, hogy magyarul mit nyomnak.

és még majd gyűjtöm...

2013. február 5., kedd

Mai napi hümm

Alapvetően megkopó memóriám, és ezt-most-ki-kell-mondani érzések hozzák létre a bejegyzéseim.

Nem írok közéletről, se nem celebekről, nem írok tudományról, se nem okosságról. Egyik nem érdekel, másikhoz nem értek.
Írok a fiúkról, írok egy benyomásról, írok csak úgy, mert senkit nem izgat.
Vagy írok, mikor azt hiszem, hogy ezt jó lenne nem elfelejteni.
Jó lenne nem elfelejteni a pillantokat, mikor az a pillanat az én saját másodpercnyi világmegváltásom volt. Csak, hogy tudjam, hogy emlékezzek, miből épül a jelenem.

Mégis néha betéved ide valaki. De ami izgat, hogy jórészt a betévedő elhelyezkedése USA. S nem látszik, mire keresett rá, melyik bejegyzést dobta fel neki a google...semmi. 
Ez a nagy számok törvénye? Mert akkor hol vannak az oroszok, kínaiak, indiaiak?

Kevés blogot olvasok, az egyik ez. És akkor arra gondoltam, hogy ez viszont muci fara...mármint én. Nem vágyom arra, hogy hozzámszóljanak, mert még így is - ismeretlenül - rettegnék attól, hogy nem bírnám. Nem bírnám, hogy nem ért, ha meg ért, akkor nem lát, és ha látna, már nem szeretne. 
Ki verte belém ezt a kishitűséget? És az öcsémbe? Vagy ehhez elég az, hogy apa nélkül nőttem fel, nem voltam senki királylánykája? Jaj, apa. jaj, anya. jajnekem. s nemsokára negyven.

Hmm, ez csak egy mai napi hümm. 





2013. január 21., hétfő

Mos a magyar rovar, azaz úton Bécs felé....

Milyen jó, ha maradnak körülötted olyan barátok, akik még olykor látni is szeretnének, és csodálatos módon ezt ki is fejezik. Szóval pár sms, egyeztetés a tanárokkal, hogy nem gond-e, ha pénteken nem megy suliba a gyerek - és irány Bécs.

Bécs: nem tudom, hogy valami fals genetikai nosztalgia, vagy, hogy majdnem mi is lehetnénk ők, vagy mi az, amitől a magyar szeret Bécsbe járni, azontúl, hogy külföld, és nincs messze, mindenesetre én is olyan jólesően szoktam nekikészülni egy-egy ilyen alkalomnak. K rögtön a vonatról leszállva, a gyrostól bűzlő aluljáróban megjegyezte, hogy "Mami, itt még a levegő is jobb!" Hát, a gyros nem volt gusztusosabb, az emberek sem illatosabbak -sőt - szóval lehet, hogy benne is ez a fura megfoghatatlan nosztalgia vert tanyát, a régi szép idők után.

Pénteken mentünk az egy órási vonattal, és nem akartam lecsúszni a csúcs helyről, így helyjegyet is vettem, asztalhoz! Így sokkal jobb ülni, mert egymással szemben hatékonyabban tudják egymás lábát rugdalni a fiúk, mint, ha egymás mellett ülnének.

Reménykedtem benne, hogy majd szépen hármasban elkucorgunk, de láttam az ülés feletti kijelzőn, hogy Kelenföldtől már édesnégyesben leszünk.

A fiatalember hihetetlen önbizalommal zuttyant le az ülésre, és láttam, hogy a fiúk kiváncsian figyelik, de volt is rá okuk. Minden mozdulata, gesztusa sikoltott a figyelemért - Itt vagyok, lááátod! - akarta, hogy csak ő, és mindenki rá...nagy mozdulatokkal levetett kabát, kipakolt laptop, mobil idetesz, odatesz, zsepit kér, feláll, leül, felhív, megint feláll-leül.

D készséges volt, rögtön elővarázsolt egy még bontatlan csomag zsepit, és igazán illemtudóan, anélkül hogy előtte gyorsan kifújta volna bele ő is az orrát, megkínálta FE-t. Udvarias köszönöm, majd már friss oxigénkészlettel dúsabb tüdővel elő a mobil...
"sziaaranynyuszikám! na, most mán itt ülök a vonaton, aranygaluskám, de ezt is majdnem lekéstem ba...meg...na nem mondom, mert kisgyerekek is vannak a társaságba. ...Milyen kisgyerekek? Hát vonaton ülök bazmeg! Látod bazmeg, most csak kimondom, hogy oda nevágjak a fejedre egy akkorát, hogy leszakad a mejjed! ...Na jó van kiscica, tudom, én is imádlak!...ÁÁÁ, ne is kérdezd, hajnalig fenn voltunk, hallod a Lajával, aztán meg nem találtam a vonatjegyet, mert az a két kurva, aki jött takarítani, betették a szatyromba, de nekem nem szóltak, hogy horpadna be a mejjük!...Ki beszél ott melletted, te, te...! Jaa, hogy a Nicole! Csókoltatom azt a rózsás száját!...Jaaaaj, szívem, tudod, hogy úgy megd....álak, mit nem mondasz!...Persze jól megb..talak, hát kinek a hasikája gömbölyödik, e??:-)) Na látod, jóvan, cicavirág!...Aztán kigyere az állomásra hallod!....Mi az hogy nincs időd?? ....Egy óra Linz, fél órát öltözöl, 10 perc az állomás...és van 2,5 órád! ... MI AZ HOGY NEM ENNYI???....hát hol vagy cseszed?? ..A Veronikná??? Mi csináltál már megint azzal a k--val??  ....Hallod, tőlem, azt csinál amit akar, legfeljébb megint eladják, oszt akkor majd óbégathat!...NA jöjjé szépen az állomásra, mert ....na, gyerekek miatt, nem mondom, de tudod mi lesz!..."

És ezt hallgattuk kb 3 órán keresztül.

Persze néha elment pisilni, néha nem volt térerő, ivott egyszer kávét, majd 5 percig röhögött azon, ahogy Dé kibetűzte a közeledő állomás nevét "Mos a magyar rovar" (Mosonmagyaróvár - de ékezet nem volt), de változatlan lendülettel intézte "mobilis" életét. Kiderült az kedvem ellenére, hogy 3 hónapoig halat sütött, de most már feltört, és egy lokálban pultos, és "bazzeg annyi pénzem van hallod, hogy  most 4 nap elment 2000 euro, de f-om se tudja mire".

Vidáman, lendületesen telt el a 3 órás út, és csak abban bíztam lelkem mélyén összekulcsolt kézzel, hogy a szelektív hallás genetikailag öröklődik, mert abban jó az egész család. 

Végre! Bécs, Meidling! Leszállás. Tiszta szívemből tudtam elbúcsúzni útitársunktól, mert azt éreztem, hogy jobbá tett, én tiszta, és ártatlan vagyok, és ... csak egy másodperc csöndet!