Translate

2009. december 28., hétfő

A halak

Ha már itt vagyok..

Még megvannak! Illetve...kis cserélődés volt, meg rejtélyes eltűnések, de még megvannak. És a csiga!

A csiga szerintem magányos. Nyár közepén egyszercsak a a vízbe pottyant valami fura dolog, azt sem tudtam, mi, de gondoltam, csak valami belterjes dolog lehet. A halakhoz túl nagy valami, hogy ők nyomják ki, a csiga meg egyedül van. Igaz ugyan, hogy a csiga hímnős, de állítólag, ez a féle nem az. Utánanézek a neten, mondanak mindenfélét, de egy képen mindenképpen ilyen izét termelt egy almacsiga.

No, mondom, szép, terhesek vagyunk. Nem tudtam, hogy mi módon tudnék segíteni kihordani a kicsiket, és végül csak elszúrtam. Leguberáltam a petezsákot a falról, mert azt mondják, úgy jobb, és rátettem egy mosogatószivacsra, oszt lestem, h mi történik.

Vagy két hétig nem történt semmi, aztán árasztásos öntözéssel kezeltem az üveget, és hamarost, kis fekete cérnák kezdtek el gurkálódni a szivacson, -ban, alatta és mindenhol. ÉS úúúú, úgy nőttek, hogy reggel még cérna, este már kötél lett belőle. Kicsit túlzok. De a fekete zsinór aztán mássá már nem akart továbbfejlődni. Lehet, hogy nem is a csiga gyerekei voltak, hanem a szivacsé. Aztán egyik nap egy fura szárnyas izé örömködött a befőttes üvegben, no akkor elhagyott minden természettudományos érdeklődésem, és üvegestül, szivacsostul, cérnácskástul kivittem a levegőre a bagázst. Azóta...hát, hmm, remélem, sokat láttak a világból.

De a csiga nem adta fel.

Újabb csomag az akvárium tetején. Ezt már nem zargattam. És lám! pár hét múlva kb porszemnyi kis izék másztak ki belőle. 4 db. Kb 3 napig tudtam őket nyomonkövetni, határozottan csigaformájuk volt, még a sziklára is kiültek napozni. Aztán eltűntek.

Azóta a csiga csak nyomja, és nyomja, és nyomja a kis reményeit. Sajnos semmi. Mind száraz és üres. Amint az egyik eltűnik, max két nap múlva ott az újabb.

Nem tudom. Nem lestem ki, de vajon odamegy, körbenyálkáz, szemléz?? Honnan tudja, hogy megint elment egy zsák az örök vadászmezőkre??


Nahát, nohát...elszökkent

egy év. Fene érti.
Még jó, hogy van naptár, mert ha az évszakokra kellene csak hagyatkozni, akkor nem igazán tudnám, hogy hol tartunk. Összekeszekuszálódott az időjárás.
Egész ősszel tavasz volt. Most télen meg majdnem nyár. Aztán egy kis szibéria, de az hamar meggondolta magát és már megint ősz van. Vagy izé.

Dejó! Annyira gyatra az emlékezetem, hogy magamra hagyatkozva, fogalmam sem lenne, hogy mi is történt ebben az egy évben, de szerencsére vannak fotóképek, melyek adnak némi halvány gőzt.

Most szépen, tömören (hehe) összefoglalom.

Újév, Dublin, kis para, nagy para, húmingyányáraztánmegintdolgoznimék, nyár, fúj őszi balaton júniusban, tőserdő, aszfaltgőz, jujujjmár augusztus, megint tőserdő, úúúmárdolgozom, úú már D is ovis, babazsúr, ovis, babazsúr, ovis, szülinapos vagyok, ovis, K zsúr, ovis...és hopp, Advent..fenébe, idén nem hagyom a végére..és mégis

A munka jó hatással van rám. Annyira nem kreatív, hogy azóta itthon szemrontó, de lélekemelő, és önvállveregető varrásokban bomlok szét éjjelenként. Vagy meg?

Ennyiből a fene fog emlékezni, hogy mi volt 2009-ben. Inkább szétnézek a fotók tájékán. Ha legalább gyereket szültem volna, az olyan tuti dátum. Nah.