Hatan voltatok. Felfújtak, de nem beképzeltek.
Együtt éltünk, együtt lélegeztünk, együtt mozogtunk.
Már csak ketten vagytok, a többiek elenyésztek.
Az egyikőtök maradványait megtaláltam a csocsó alatt. Rátapadt, kapaszkodott utolsó pillanatáig az asztal merevítő lábába.
Ne haragudjatok, ittmaradók, sajnálom, hogy látnotok kellett, de lekapartam. Le én! Szánalmas állapotát eltörölni, és csak a szépre emlékezni.
A másik a fürdőszobában múlt ki. Én szóltam időben. A fürdőszoba nem játszótér.
A harmadik..a padlón vonaglott. Elnézést, nem volt rajtam szemüveg. Na jó, nem igaz. Rá akartam lépni!
A negyedik...lelépett.
Már csak Ti vagytok, ó, ti égretörők.
Már két hónapja és 10 napja mindig együtt.
..és már rohadtul unom, hogy 2 hónapja és 10 napja a lakásban folyton követ egy lufi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése