Éretlenek?

Kisebb: A nőnek az a dolga szerintem, hogy szép legyen a bőre. A férfi pedig erős és jó.

Anya: És szerinted az elég, ha szép a bőre egy nőnek?

Nagyobb: Most mondd meg azonnal, hogy ezt hol hallottad, mert ilyen kicsi gyerek ilyenekről még nem tud!

Kicsi: De ezt teljesen egyedül gondolom így!

Anya: Neked van véleményed? (kérdi a nagyobbtól)

Nagy: Ne legyen a nőnek nagy a hasa.

Anya kissé feszengve behúzza a hasát, majd példát keresgél arra, hogy a nagy has nem kizáró oka a megfelelésnek, illetve a kis hasú sem feltétlen csodanő.

Nagy pár pillanat után összegez: Azt még el tudom fogadni, hogy egy nőnek nagy a hasa, és kedves, de azt már egyáltalán nem, ha nagy a hasa, és kipukkad a méregtől.

...s ezen még elmélkedtünk egy darabig...

"Mami, nézz csak fel..."

- Mami, nézz csak fel az égre - szólt kisebbik fiam, miközben hármasban hazafelé ballagtunk a dokitól.
- Tessék, szivem?
- Mami, nézz csak fel a csillagokra!
Felnéztem, s valójában semmit nem láttam, csak ahogy az enyhe szélben mozgott az út felett kifeszülő lámpa kopott fénye - a fény kapott olykor erőre, s nézett rám vissza. Csak a fekete eget láttam.
- Mami, nézd csak milyen különös: ha megállok, megállnak a csillagok, s ha elindulok, ők is elindulnak velem.
Ő látta a csillagokat. S majd megszakadt a szívem, én is annyira szerettem volna látni, mikor folytattuk az utunk, hogy a csillagok velünk tartanak.

Meg kell gabalyodni

Hát mit kell tenni ahhoz, hogy azt érezzem, hogy jó vagyok? Mi az a göb bennem, ami nem hagyja, hogy felegyenesedjek, a göcsört, ami folyvást a szívembe tolakszik, és rágja, rángatja, és búval béleli?? istenem, csak egy nagy, nyomorult közhely vagyok. a nem megy semmi, siránkozzunk közhely. de ez nem én vagyok. de igen, ilyenné lettem. mindenki hazudik körülöttem, éli a valósnak látszó hazug életét, s mert azt hiszem, hogy illeszkedni kell, hát teszem. de ez méreg. lassan hat, de hat. kieszi a dallamot a lelkemből, s maradok némán, gyűlölködve. nem akarok ilyen lenni. miért nem lehet igazinak, igaznak lenni?

Hőre hő, avagy városi izzadmányozás vs. Balaton

Olyannak kellene lennie a városi környezetnek, amilyennek az emberbarát cipőket hirdetik.

Lélegző.

Budapest gőzölög, párolog, forral, izzad, liheg, s legfőképp, levegőért kapkod.

Ez egy pánikrohamos város.

Kipróbáltuk, hogy milyen ez Balatonon. Ugyanilyen. Balatonban...no, ez az egyetlen módja az önámításnak, hogy nincs is elviselhetetlen hőség. (Közben Írországban is tombol a nyár a maga 19 fokos, bődületes, pólóravetkőztetős melegével.)

Szokás szerint gyűjti az ember a csemetékkel a nyári kisebb-nagyobb dolgokat, mint méhbelépés, állbevágás, egyéb harci sebesülések. A szúnyogok viszont új színt visznek az ember életébe. Vérmesek, nagyok és harapnak. Lehet, hogy mini vérivó denevérek? Akkor viszont valami gáz van a természetes fájdalomcsillapítás körül, mikor a vércsenés folyik...Ellenben pozitívum, hogy aki piros pettyes tapétát szeretne, idén simán megoldható biomódon.

Korábban nem nagyon szerettem a Balatont. Talán túl sok volt a vizihulla, meg döglött hal élmény. Mióta megvannak a fiúk voltunk ugyanott háromszor. Jó kis vállalati üdülős módon. Nosztalgia mindenáron. Régen én is így nyaraltam, igaz olyan hotelben, mint amiket a parton látunk rohadni, vagy retro szállóként üzemelni. Mi ugyanis igazi fakunyhóban lakunk ilyenkor, igazi fenyők alatt, igazi közös konyhával, és társaló helységgel.

Lassan helyi elemmé válunk mi is ezzel az évenkénti menettel, s ettől kap az egész nyaralás valami tejszínhabos kalpagot. Tőserdőn is ezt szeretem. Jó hazamenni.

Tél van még mindig

Azért ez szinte hihetetlen, hogy hetek óta tél van. Erre évek óta nem került sor. Van nagy hó, meg hideg, latyak és hóhalom, jobbra balra hóhányók. Építettünk a múlt hétvégén a parkban a Z. családdal egy gunyhót, hóból persze. Majd megszólalt! Jött a park hivatalos Mindenlébenkanálja is, ki egyből magáénak érezte az ötletet, s lassan a meleg teáskordé ábrándjain úszva tervezgette, hogy mennyi legyen a belépő a gunyhóba. A miénkbe! Szemtelen fráter.

A kisujjam lassan magához tér, de azt hiszem örök emlék marad.

Jaj, a halaink. No meg a csigák. Vettünk pár újat, akik behurcoltak valami járványt, ettől lett nagy hullás. Maradtak kevesen, de talán erre várt a csigazsák, s végre, több meddő alkalom után, kiscsigák vették be magukat a vízbe. S valahonnan előbukkant 4 irinyó-pirinyó hal is. Nőnek. Pótlóhalak, meglepetésileg.

Gyermekeim egész héten itthon leledztek velem, mert K előkapta a szokásos mandulasztorit, amit most már úgy ítél a fülorrgégész, hogy kinyírandók. Orrmandókkal együtt. Így hamarost lesz nemulass a manduláknak. Jujj.

Ó, múlt pénteken ovis farsang volt. Gyerkőknek meg előző nap, 4-én. Muskétások voltak a szentjeim, de csak az egyik volt rémületes. A pénteki felnőtt farsang elég decens volt, de szerencsére H. néni, a párja, M. és Á. jó társaságot adtak ahhoz, hogy végre elég hülye lehessek. Volt tombola is, amin nyertem egy üveg bort, meg valami ferde lelkű gyertyagyáros maradékjaiból összeállított gyertyakelyhet(amit orvul ottfelejtettem).

Fázik a kezem, szerintem túlteljesítettem.

Növekmény

Új családtagunk lesz. Csontfog Úr. ÁÁÁÁÁÁ....Tejfog ettől úgy megrémült, hogy azóta is reszket, aztán szombaton már egy uborkamagnak sem bírt ellenállni, oszt reszketésről imbolygásra váltott. Aggódva lessük, hogy meddig bírja az ostromot.

Megirigyeltem a figyelmet, s emiatt szombaton én is szerettem volna produkálni valami észrevehetőt. Ez ágyról való levetődés közben sikerült. Azóta klumpában járok. Kisujjam zokon vette a megnyilvánulásomat.

Jah, kérem, csiga. A legaktívabb perszónánk. De! Most lehet, hogy lesz belőle kiscsiga is?, Ma valami nem algára hasonlító maszatot láttam az akvárium tetején. Na jó, csigára sem hasonlított, leginkább tényleg maszat volt, de annak elég jó. Ha estére arrébb megy, akkor élőlény. Vagy nem?