Olyannak kellene lennie a városi környezetnek, amilyennek az emberbarát cipőket hirdetik.
Lélegző.
Budapest gőzölög, párolog, forral, izzad, liheg, s legfőképp, levegőért kapkod.
Ez egy pánikrohamos város.
Kipróbáltuk, hogy milyen ez Balatonon. Ugyanilyen. Balatonban...no, ez az egyetlen módja az önámításnak, hogy nincs is elviselhetetlen hőség. (Közben Írországban is tombol a nyár a maga 19 fokos, bődületes, pólóravetkőztetős melegével.)
Szokás szerint gyűjti az ember a csemetékkel a nyári kisebb-nagyobb dolgokat, mint méhbelépés, állbevágás, egyéb harci sebesülések. A szúnyogok viszont új színt visznek az ember életébe. Vérmesek, nagyok és harapnak. Lehet, hogy mini vérivó denevérek? Akkor viszont valami gáz van a természetes fájdalomcsillapítás körül, mikor a vércsenés folyik...Ellenben pozitívum, hogy aki piros pettyes tapétát szeretne, idén simán megoldható biomódon.
Korábban nem nagyon szerettem a Balatont. Talán túl sok volt a vizihulla, meg döglött hal élmény. Mióta megvannak a fiúk voltunk ugyanott háromszor. Jó kis vállalati üdülős módon. Nosztalgia mindenáron. Régen én is így nyaraltam, igaz olyan hotelben, mint amiket a parton látunk rohadni, vagy retro szállóként üzemelni. Mi ugyanis igazi fakunyhóban lakunk ilyenkor, igazi fenyők alatt, igazi közös konyhával, és társaló helységgel.
Lassan helyi elemmé válunk mi is ezzel az évenkénti menettel, s ettől kap az egész nyaralás valami tejszínhabos kalpagot. Tőserdőn is ezt szeretem. Jó hazamenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése