Megtaláltam. És mégsem.
De. A konfliktusok azért vannak, hogy hihetetlen, elsöprő és átütőerejű - az örökérvényűt evidensnek tekintem ezekből kifolyólag - szentenciák szülessenek.
Mint ez:
A küszöböt megugrani nem kihívás.
Vagy pedig ez:
Semmi sem történik végtelen.
És akkor beindul az analizáló agy-üzemmód, ami máris cáfolatkészen üt a piros gombra.
Sajnos a cáfolat simple, de omnipotens: Minden relatív.
Mindenesetre egy dolog igaz lehet, konfliktusok és lustaság (jó, nevezzük kényelemnek) nélkül a világ egy cseppet sem haladna semmilyen irányba, kevés kiválóbb katalizátort lehetne találni náluk.