Translate

2013. február 19., kedd

In memoriam....


Hatan voltatok. Felfújtak, de nem beképzeltek. 
Együtt éltünk, együtt lélegeztünk, együtt mozogtunk. 
Már csak ketten vagytok, a többiek elenyésztek. 

Az egyikőtök maradványait megtaláltam a csocsó alatt.  Rátapadt, kapaszkodott utolsó pillanatáig az asztal merevítő lábába. 
Ne haragudjatok, ittmaradók, sajnálom, hogy látnotok kellett, de lekapartam. Le én! Szánalmas állapotát eltörölni, és csak a szépre emlékezni.
A másik a fürdőszobában múlt ki. Én szóltam időben. A fürdőszoba nem játszótér.
A harmadik..a padlón vonaglott. Elnézést, nem volt rajtam szemüveg. Na jó, nem igaz. Rá akartam lépni!
A negyedik...lelépett. 

 Már csak Ti vagytok, ó, ti égretörők. 

Már két hónapja és 10 napja mindig együtt. 

..és már rohadtul unom, hogy 2 hónapja és 10 napja a lakásban folyton követ egy lufi!

Mirena mellékhatások, fórumok - végtelen mennyiségben


Nem tudok megnyugodni teljesen a Mirena dologgal.

Boldog vagyok, hogy kivetettem. Az ún. aknék nem múltak még el teljesen, főleg, hogy azok a borzadályok akkorák voltak, hogy attól tartok a nyomuk mindenképpen ottmarad. Ám legyen, de legalább nem már nem úgy nézek ki, mint egy pukkogatós fólia. Nem teljesen.
A hajam is és a bőröm is határozottan kevésbé zsíros...méghogy nem a mirena! Istenem. Alig várom, hogy viszamenjek a nőgyógyihoz, és beszámoljak.

És persze fórumok tömkelege...nem értem, hogy tavaly is, amikor rákerestem, miért nem dobta fel ezeket a találatokat??

De íme, aki esetleg harcosabb, ügyvédhez fordul....megfontolandó, de előbb átrágom magam a netes anyagon.

Mirena fórum
Jogi lépések a MIRENA készítői ellen
egy blog

A blogban említik, hogy a kanadai leírásban több volt, mint az amerikaiban. Most már juszt is meg fogom nézni, hogy magyarul mit nyomnak.

és még majd gyűjtöm...

2013. február 5., kedd

Mai napi hümm

Alapvetően megkopó memóriám, és ezt-most-ki-kell-mondani érzések hozzák létre a bejegyzéseim.

Nem írok közéletről, se nem celebekről, nem írok tudományról, se nem okosságról. Egyik nem érdekel, másikhoz nem értek.
Írok a fiúkról, írok egy benyomásról, írok csak úgy, mert senkit nem izgat.
Vagy írok, mikor azt hiszem, hogy ezt jó lenne nem elfelejteni.
Jó lenne nem elfelejteni a pillantokat, mikor az a pillanat az én saját másodpercnyi világmegváltásom volt. Csak, hogy tudjam, hogy emlékezzek, miből épül a jelenem.

Mégis néha betéved ide valaki. De ami izgat, hogy jórészt a betévedő elhelyezkedése USA. S nem látszik, mire keresett rá, melyik bejegyzést dobta fel neki a google...semmi. 
Ez a nagy számok törvénye? Mert akkor hol vannak az oroszok, kínaiak, indiaiak?

Kevés blogot olvasok, az egyik ez. És akkor arra gondoltam, hogy ez viszont muci fara...mármint én. Nem vágyom arra, hogy hozzámszóljanak, mert még így is - ismeretlenül - rettegnék attól, hogy nem bírnám. Nem bírnám, hogy nem ért, ha meg ért, akkor nem lát, és ha látna, már nem szeretne. 
Ki verte belém ezt a kishitűséget? És az öcsémbe? Vagy ehhez elég az, hogy apa nélkül nőttem fel, nem voltam senki királylánykája? Jaj, apa. jaj, anya. jajnekem. s nemsokára negyven.

Hmm, ez csak egy mai napi hümm.