január 24.

szájzárat kaptam a szomorúságtól

kongatom a nyelvét vesztett vészharangot

nem hallja meg

nem mondom el

csak ez a kongatás

a gyomor nem jó indikátora a szomorúságnak

pofátlan korog akkor is, amikor a torok egy falatot sem akar átengedni

felmentőseregként nyílnak meg a könnycsatornák, s oldják a torokgombócot

de addigra már a gyomor is észbekap, összekap, kiköp

rágom a szomorúságot

a szomorúság rág engem

már a gyomrom sem korog

A viccek át fognak alakulni

Ez jutott eszembe, mikor az egyik nap a villamoson mentem. A lazán konzervatív telefonhaszálatommal - kéznél van, ha mégis csörögne - kilógtam a lehajtott fejek-pötyögő kezek, és/vagy álmatag arccal zenét hallgató emberek között. 

Ha most lennék tinédzser, akkor mennyivel könnyebb lenne önbizalomhiányosnak lenni, és úgy közlekedni. Nem kéne mindig 100 kilós könyveket cipelni, hogy abba temetkezhessek, és ne kelljen a csúfolódó szájakat lesni. De ha most lennék tinédzser, mennyivel nehezebb lenne beleszeretnem a mindig ugyanabba az irányba utazó, kék szemű fiúba, hiszen azt sem tudnám, hogy kék a szeme. Hacsak fel nem néz egy szelfi erejéig. 

Szóval a viccek át fognak alakulni. Lassan már semmi értelme nem lesz annak, hogy "két férfi utazott a villamoson, és azt mondja az egyik a másiknak...".

Van szíve, na..(a Keleti környékén járva)

Mami, ha én lennék az állampolgár (meg egy kis fogalomzavara is van), akkor gondoskodnék róla, hogy minden embernek jusson szállás és étel. 

Ja, és ha zálogba kell adni a gyűrűjüket, akkor ingyen kapja vissza, mert neki sokat jelent, de a zálogos bácsinak nem.

Fogadalom

D hajnalban: 
Mami, akkor most gondolj ki hármat az új évre. 
De az egyik olyan legyen, amiben benne vagyok, és nekem is jó!