A ház kapuján túl, a szemben lévő saroknál kapcsolódtam rá.
Baseball sapka, tavasziasan lezser pulóver, méteres léptek. Nem is értem, hogy ilyen iramban, hogy tudott a célzásra koncentrálni. Csodálattal néztem, ahogy az energiaital és a cigi kellemetlen feleslege egyesülve keres utat magának a munkába siető emberek között. Alig bírtam beelőzni, már csak 5 méter, már csak 3 méter, ééééééss….igen, huhh, sikerült. Jobbra előztem,mert balról pont Büdibácsi mellett haladtunk el, és Büdibácsit, mint plusz élvezeti faktort nem engedhettem be az életembe ezen a szép, napos reggelen.
Lehagyva Baseball Sapkát, a Mester utca-Haller kereszteződésénél járva, a zebra előtt, szemem és tudatom már befogta a következő sorvezetőt. Még a télről hordott télikabát puffadt tömegéből bukkant ki egy fejkendő, a fejkendő alatt homályos, vastag keretes szemüveg, startra készen várt a zöldre. Az egyik kezével görcsösen markolta a kerekes bevásárló kocsit, enyhén előredőlve, és már indulhat is! Nagyon kellett igyekeznem, hogy a másik, mereven oldalra tartott kezét elkerüljem. Nem lenne csinos, ha a szoknyámon máris egy perzselt szélű likkal érkeznék munkába, gondoltam. A füstfelhő csak egész kicsit nehezítette meg a tájékozódást.
Lehagyva Baseball Sapkát, lehagyva Téli Pufajkát, boldogan, némán kacagva, csak kicsit könnyes szemmel jutottam el a gyógyszertár sarkáig, de ezen az 50 méteren már elkezdtem érezni a megvonás tüneteit.
Szerencsém volt, nem sokáig kellett a friss levegő után kapkodnom, mert a gyógyszertár után nem sokkal már ott csoportlott a HáromPiás. Nem akartam önző lenni, ezért csak kicsit szippantottam a levegőjükből, és gyorsan továbbpasszoltam a lehetőséget a mögöttem érkezőknek.
Némi beletörődéssel fordultam be az ócskás utcájába, hogy ma több élvezetben már nem lesz részem, mert nemsokára beérek a munkahelyemre, de a tavasz az utcára hívta a legszégyenlősebbeket is. Már csak a zipzár villanását kaphattam el, és azt a suta, mégis férfias mozdulatot, ahogy a nadrágjában helyére teszi a csomagot.
A kapunál egy macska kérdőn nézett rám, majd büffentett egyet és lassan továbbkocogott.
Tavasz, imádlak!
