- Kicsi, beszélgessünk a szülinapodról. Nem biztos, hogy jó így tartani többet, mit gondolsz? Sejted, hogy mire gondolok?
- Tudom, tudom, hogy megint ideges voltam, meg inkább egyedül játszottam.
- Ilyesmi. Segítesz megérteni, hogy miért van ez? Hiszen már vagy két hónapja készültél rá.
- Na, lerajzolom, jó?
- Inkább meséld el, mert nagyon kíváncsi vagyok.
- Akkor várj, itt ez a ropi. (Erre letör egy nagyobb darabot a ropiból). Látod, ez vagyok én? A többiek meg ezek. (letör egy kis darab ropit.)
- Nem biztos, hogy értem. Arra gondolsz, hogy ők kisebbek nálad? (Anya túl egysíkú..)
- Nem, csak arra, hogy ők mások, mint én, hát nem látod?
- Ok, tehát nem azért mert fiatalabbak, vagy alacsonyabbak…
- Nem. Mások. És amikor megjöttek, akkor itt volt ez a sok más gyerek, akik nem olyanok, mint én, és nekem idő kellett ahhoz, hogy olyan legyek, mint ők. És ez csak ilyen darabosan megy nekem. (és itt kis darabokat leharap a nagyobbik ropiból, ami végül akkora lesz, mint a kis ropi). És tudom, hogy megint eltelik egy év, és akkor megint idejönnek, de amikor itt vannak, akkor még nekem olyan hirtelen ez a sok más ember, s amíg át nem alakulok olyanná, mint ők, addig nekem nehéz örülni nekik.
