Akkor eltelt tehát egy év, mióta kivette a nőgyógyi a francnyavalyát belőlem.
Röviden: a szar döntéseim posványos mocsarából mint egy szeplőtelen lótuszvirág emelkedik ki ez az egy évvel ezelőtti esemény.
Hosszabban: ha én ezt korábban tudtam volna, be sem tetetem.
Szinte a kivételt követően egyből megszüntek, bár akkor még csak 3 hétre a rettentő, és misztikus hasi fájdalmaim. Ami ugyan visszajött sajnos, de akkor még nem volt menzeszem, arra kellett várnom pár hetet, így még nem tudtam mihez kapcsolni.
DE kb 7 hét után örömmel vettem tudomásul, hogy ismét vérfürdő, hurrá, még nő vagyok, és ezzel együtt rengeteg csúnya gondolat is született, mert a hasfájásom egy KO-val ért fel. Nem olyan volt, mint a menstruációs hasfájás, de mégis ahhoz kötődött. Alig bírtam kiegyenesedni, és bevánszorogni a munkahelyemre, és senki se érjen hozzám, és jaj, gyerekek, hagyjátok a mamit....de utáltam! Hiszen ez ment előtte már legalább egy fél évig. Mármint a Miréna kivétele előtt.
A kb 3 éves hasfájós menetet az utolsó fél-háromnegyed év koronázta meg, amikor már csak a szülés utáni haskötőmmel tudtam létezni, hogy valamennyire emberszabásúnak hassak, de tilos volt hozzám érni, megölelni, a paplant csak sátornak tudtam hazsnálni, mert a bőröm is mintha lángokban állt volna a legkisebb pihe érintésétől is, így már aludni is a haskötőben aludtam. És a non stop fájdalom. Ágyban meg csak háton tudtam aludni, mert ha oldalra fordultam, olyan volt, mintha valaki egy templomharangot aggatott volna fel bent valamimre, ami oldalfekvésben kilengett, azt hívén a toronyban van. A saját testem akart lehúzni a mélybe, 1 perc oldalfekvés felért egy jó kis altatás nélküli hasműtéttel.
És jött egyik menzesz a másik után. A harmadik már nem volt annyira cudar, és nyáron már egész összebarátkoztunk. És most? Szinte semmi. Az utolsó alkalommal már váratlan tört rám a havieset. És tudok ülni, és feküdni jobbon vagy balon, és fájdalom nélkül ölelelem meg a gyerekeimet.
Az iszonytató nagy vulkanikus pattanásaim eltűntek. Sajnos a hajam ahol megkopott, az megkopott, de remélem a folyamat nem megállíthatatlan és a spirál miatt volt az is.
Az a mély, feneketlen és kilátástalan sötétség már nem tör rám folyton, ami annyira gyötört.
Ja, és a libidóm! Hello libidó, welcome back! Mondjuk apjuk már mondta hogy lehet, mégis vissza kéne tetetni az a kütyüt, mert nincs nyugta. Nehéz, na, nehéz egy friss negyvenéves nő sorsa, ha nagyobb libidója, mint a takarója. Vagy hogy is van? :)
Jövő héten megyek vissza a nőgyógyászhoz. Kiváncsi vagyok, mit szól hozzám. Mert ezt szó nélkül hagyni elég nehéz. Majdnem az életem tettem tönkre. Az egészségem meg részben már igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése