Vasárnap. 12.35. Jégpálya. Huss, zsutty, plotty, reccs. Ööööö, valaki, héééé...Móni!! Nézd!...Hmm, mi van?? Nézz a kezemre!..
Hát ennyi. A bal csuklóm 37 évnyi mindennapi munka után pihenőt vett ki. S alakban. A szívás, hogy nem tudja, hogy a tervezett pihenést követően lesz aztán nemulass mindenféle ínycsiklandó tréninggel megspékelve...
Pedig mennyi mindent csinált!
Kisebb korában biológiai kísérleteket folytatott - ugyan a kivinövénykét Csöpi, a tacskódög ledarálta, és a bab-borsó keresztezése sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de sütött a nap, és égetett a homok, és jó volt.
Aztán kajakozott a Dunán, hol kajakban, hol farönkön.
Egész kis fiatal csuklócska korában már tudta, hogy kell feltenni a gilisztát a horogra.
És iszapban turkálni, sulymot szedegetni, szövögetni, csónakázni már smafu??
Nem beszélve arról, hogy görög hullámokat pacskolt, holland rózsa böködte, spanyol nap barnította, s a legjobb sátrakat együtt dobta össze más baráti csuklókkal...
És egyszercsak egy baba szívével egy ritmusra dübörgött a vér benne, majd kicsit később ringatta a kicsi lényt, terelgette, ölelgette.
És most ennyi. Elfogadom. Mindenkinek szüksége van pihenésre. Igyekszem tiszteletben tartani, kedves középkorú Bal Csukló!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése