És rájössz, hogy miért ők azok, akikkel akár többévnyi kihagyással is, de ugyanúgy lehet és akarsz és tudsz is beszélgetni. Lehet közben fos, meg virágos jókedv, mi átment rajtam és rajtuk is, elmesélni sem lehet, talán nem is érdemes mindent.
Már mind megbabásodtunk, ebből kifolyólag már egyikünk sem néz úgy a másikra mint valamira ufóra. Szaros, elegetevős témákat is meg kell beszélni, de olyan jó, és mennyire hiányzik és hiányzott, hogy hozza mindenki a formáját, és tudunk nevetni még mindig a semmin. E. megint soványos világát éli, kedvesen fogadom, és lecsontvázazom. S szeretem azért, mert ezen nem sértődik meg, vagy legalábbis nem mondja. Kr. pedig...:-) bírom, na. Nem kell nagyot mondani ahhoz, hogy boldoggá tedd, és ez is olyan jó. Ka. meg végre közénk tartozik: szoptat, gyereket nevel, emiatt időzavarban van, de ez mind jól áll neki. Én meg? Nem tudom, én mi vagyok nekik, de remélem hasonlóképp éreznek.
Proszit! Ha lenne mit és kivel, a képernyő előtt kuporogva:-) Mondjuk ez így is jó, és folyt köv. .....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése