Gondoltam itt az ideje todományosan csökkenteni a kerületem. Még csak negyedik napja vagyok ennyire todományos, de már szédülök. Pedig nem is a nagy bendőm, hanem a gének a ludasok.
Ha legalább az lenne, hogy eddig mondjuk mindennap 3 db sült csirkét, a sarki vegyesboltot, meg egy fél mammutot fogyasztottam volna..de nem. A nagy segg családilag predesztinált. Pontosabban én azon termetes dédanyám testében élek, aki feldönthetett volna egy gémeskutat is, akkor sem ficcen arrébb haja szála sem. A fotó, amit láttam róla - egy stabil asszony ül egy tanyaudvaron, olyan eltökélten, hogy menten vigyázzbaállsz. A látvány pedig szinte tapinthatóan visszadja a kort: az áll alatt szorosra csomózott kendő, a tisztes ölbeli kéztartás, mely az elébb simogatta el a kötény hullámait, s a hivatalos fényképezkedős arckifejezés.
Miért is akarok fogyni? Azt hittem, csak az éveim múlnak, s ha lélekben fiatal vagyok, akkor úgyis úgy maradok. De nem. Már reccsen a derekam, roppan a nyakam, nyögve hajolok le...jaj. A testsúlyom eddig mindig csak az optikai kellem miatt érdekelt, s most ráébredtem, ha én akarom felneveleni a sarjaim, (s mivel még mindig nem liftes házban lakunk), akkor itt bizony sürgős beavatkozásra van szükség.
Vannak persze sajátos képességeim - evidens, hogy nagy test, nagy élvezet, de most ezt hagyjuk.
Így most todományos vagyok. Ez azt jelenti, hogy csináltam egy snájdig excel táblát, a fenyegető DIÉTA elnevezéssel, s most abban sokkolom magam az étkek mindenféle értékével - vagy értéktelenségével. Lassan az ember azt érzi, hogy ha a kanalat szopogatja, az is minimum 50 Kcal-val ér fel, így igen meg kell nézni, hogy mit szopogatunk. Ugye.
Azt hiszem itt az idő, hogy magamba gyűrjek egy 150 kcal-t érő pogácsát, meg az istentudja mennyi sima joghurtot. A bifiduszosat, naná. Hadd durranjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése