D. megint ingázott a két szoba között, aludni unalmas alapon. Különben is mindig akad valami elképzelhetetlenül halaszthatatlanul fontos közlendője. Meg persze éjjel 23.23-kor jön át nagyon udvariasan megköszönni, hogy "Nagyon kedves vagy, Mami, hogy adtál tegnap zsebkendőt, de nincs már rá szükségem, mert meglett az enyém." Sóhajjal nyugtázom, hogy igen, csodára jólnevelt, de azé' most már tudnám értékelni, ha behúzna az ágyába, mert 1, ilyenkor ne zsepivadászat legyen, 2, épp elég késő van, hogy simán morcos legyek, hogy még mindig zaklat, 3, különben is lerohad a karom, és ha a gipsz nem magától fog felrobbanni, akkor miattam. Szóval szépen megkérem, hogy most aztán tünés...
Csodás, már 10 perce nem jött át....
-------------------------------------
Áhhh, úgy néz ki, végre tényleg alhatok, 3 perc múlva éjfél!
-------------------------------------
A madár elcsicsergi diszkréten az éjfélt!
-------------------------------------
Konyec.
...
..
.
Na ne...ugye nem egy láb motozását hallom, kutatva a galéria fokai után???!!!
..áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
------------------------------------- (4. jelenet ....legalább negyedik)
Kiskorú behuppan mellém a takaró alá. Nagykorú zokon veszi.
Nk: Kértem az előbb, hogy maradj az ágyadban. Éjfél van.
Kk: De ott nem tudok aludni, Mami!
Nk: Tied a legjobb ágy, mi bajod vele?
Kk: Mami, értsd meg, ha betakaródzom, rettentő melegem van, ha kitakaródzom, akkor meg szörnyű hidegem van. A te ágyad LANGYOS, és ez pont jó nekem!
Nk: Feladom....
....s még vagy öt perc röhincsélés után, mélyen elborzadva következetlenségemen, végre aludni zuhantunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése