Gárdony, vasútállomás, délután 4 óra körül...
"Tűűűűrürürűűű-türürűűűűűű, a négyes vágányra személyvonat érkezik Székesfehérvár felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. A vonat Budapest, Déli pályaudvar felé halad tovább, minden állomáson és megállóhelyen megáll."
...és mi csak várunk, és várunk, folyik a fejünkről az izzadtság, de tök jól sikerült a nyár utolsó melegét elkapni. Sosem voltam még itt a fiúkkal, és sztem már én is ezer éve nem voltam a Velencei tó környékén sem.
"...a hármas vágányra sebesvonat érkezik Nagykanizsa felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak!"
"Mami, mikor jön már a szemétvonat?"
"Ez már a mi vonatunk lesz, Kicsi, de ez gyorsvonat.. a másik meg személy, egyébként..."
Beszállni majdnem lehetetlen, mert elfelejtettem, hogy megkezdődött az év, és vasárnap özönlenek vissza Budapestre a diákok. Tele a folyosó, hely akad egy, lehet, hogy az már a Bermuda zóna, hogy nem ült oda senki? Mindenesetre a fiúkat bepasszírozom egymás mellé. D. kb 3 percig bírja, utána furcsa cikkcakk formát ölt és alvásba hanyatlik. K. nem dől ki, csodálom, hogy az egész napos fürdőzés, és várépítés nem szívta ki az erejét.
Kelenföldön szállunk le. Onnan busszal sokkal egyszerűbben hazaérünk. A pályaudvart átépítik, ebből kifolyólag tele van "reszelő" bácsikkal, ami K-t ekszatikus örömmel tölti el. Ugyan az aggódását nem tudja elnyomni, hogy le fognak esni az állványról, és elég nehezen győzöm meg, hogy neki már nem szükséges fogni azt, amig le nem jönnek.
Anyu vár minket a buszmegállóban, a L. előtt. Egyből rohanna haza, és én már megint nem értem..mintha nem nevelt volna fel két gyereket ő is. A végén sajnos már megint sértődés, elcsesszük egymás hangulatát, ő hazamegy, nélkülünk, mi meg inkább maradunk. Véletlenül összakadunk M-val, és L-vel, meg a szüleikkel. Tök jó, hogy voltunk strandolni, mert így a két anyanő leül a strandos plédre pletykálni, az összes kukival rendelkező egyén meg elmegy labdázni.
Jó nap volt, de vasárnap többé sose sehova vonattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése