Martonvásári babazsúr

Augusztus utolsó szombatja.

Babazsúron voltunk MArtonvásáron, az egyik félvér kolleginánál. Gondolom pár évig most nem fog szervezni, egy ilyen babaössznépi találkozó totálisan és hetekre szólóan leszívja az ember erejét.

Pedig a gyerekek csak gyerekek, a gond az, hogy mi nőttünk ki ebből a korból. Lehet, ha elengednénk magunk, és mi is velük együtt ugrálnánk egymás fejére, nem is lenne olyan fárasztó. És ez így van. Amikor rám hülyén néz a többi szülő, a gyerekek meg kacargásznak, azt hiszem akkor érem el a infantilis viselkedés megfelelő szintjét.

Apropó, nemrég megtanítottam a fiúknak, hogy hogy kell legurulni a domboldalon. Mennyire jó érzés!! És nem felejtettem el, pedig biztos hogy vagy 20-25 éve nem űztem ezt a féle szórakozást. Azóta lelkesen keresgélünk minden kisebb lankát, ahol levághatjuk magunk, és gurulnuk.

(A gáz a kutyaszar. Bánom én, ha szúr. vagy bök, vagy zizeg, nem érdekel, de hogy kutyaszartarkán érkezzek meg a célba....)

Ja, hogy a babazsúr...jó volt na. Volt vagy 10 gyerek, pár szülő, egy kert, ahol lehetett jól a fűben mindenfélét.