Annyira megmelegítettem a levest, hogy kiesett a tömésem, hurrá. Feltartóztathatatlanul érzek közeledni egy viszonylag fehér, csattogós, harapós lényt, a protkótündért...azt hiszem, nem szeretem ezt a mesét.
Nemrég tettem fel pár balatoni képet a Google Earth-re, és olyan szívmelengető érzés, hogy ott vagyok pár képpel a Virtuális Glóbuszon. A keret kifejezetten jól néz ki a képek körül.
El is felejtettem. A K vasárnap sitty-sutty megtanult két keréken biciklizni. Ez jó. Azt is megtanulta az oviban a héten, hogy "Köszönöm a lekvárt, nem fájt!". Ez nem jó. Nagyon szemtelen lett, nem mindig bírom idegekkel. Remélem csak életkori átfutó rossz álom...
Ja, tegnapelőtt elment az áram. Azaz direkt elvitték karbantartani. Nyah, emiatt olyan tanyafílingem lett, nem mintha valaha is éltem volna tanyán...szóval olyan tanyás hangulatom lett, elővettem egy gyertyát, mert ebben a szürke, nedvedző őszi időben olyan jólesett a lángja, fénye.
Az oviban ebéd előtt a gyerekek gyertyát gyújtanak, illetve meggyújtják nekik, szépen megfogják egymás kezét, és elénekelik, hogy:
"Ég a gyertya, ég, el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet ki ne aludjék."
A gyertyát az a kisgyerek fújhatja el, aki a legszebben evett aznap az asztalnál. Ha jól tudom.
Merthogy a K ilyen-olyan véletlenek során egy katolikus gyakorló oviban kötött ki. De nem bánom, eddig nagyon elégedett vagyok. A sok ovis horrortörténet után azt hiszem, hogy jobb helyet nem igazán találhattam volna. Hála a Levi mamájának.
Így mikor itthon úgy alakult, hogy a K ott lelte a gyertyát az asztalon, nagyon megörült neki. A D is, így vidáman hármasban elénekeltük az égagyertyát, majd nekiláttunk...és majdnem minden elfogyott. Ez nálunk pedig szökőéves jelenség. Azt hiszem megtartom azt a gyertyát az asztal közepén.
Nemrég tettem fel pár balatoni képet a Google Earth-re, és olyan szívmelengető érzés, hogy ott vagyok pár képpel a Virtuális Glóbuszon. A keret kifejezetten jól néz ki a képek körül.
El is felejtettem. A K vasárnap sitty-sutty megtanult két keréken biciklizni. Ez jó. Azt is megtanulta az oviban a héten, hogy "Köszönöm a lekvárt, nem fájt!". Ez nem jó. Nagyon szemtelen lett, nem mindig bírom idegekkel. Remélem csak életkori átfutó rossz álom...
Ja, tegnapelőtt elment az áram. Azaz direkt elvitték karbantartani. Nyah, emiatt olyan tanyafílingem lett, nem mintha valaha is éltem volna tanyán...szóval olyan tanyás hangulatom lett, elővettem egy gyertyát, mert ebben a szürke, nedvedző őszi időben olyan jólesett a lángja, fénye.
Az oviban ebéd előtt a gyerekek gyertyát gyújtanak, illetve meggyújtják nekik, szépen megfogják egymás kezét, és elénekelik, hogy:
"Ég a gyertya, ég, el ne aludjék,
szíveinkből a szeretet ki ne aludjék."
A gyertyát az a kisgyerek fújhatja el, aki a legszebben evett aznap az asztalnál. Ha jól tudom.
Merthogy a K ilyen-olyan véletlenek során egy katolikus gyakorló oviban kötött ki. De nem bánom, eddig nagyon elégedett vagyok. A sok ovis horrortörténet után azt hiszem, hogy jobb helyet nem igazán találhattam volna. Hála a Levi mamájának.
Így mikor itthon úgy alakult, hogy a K ott lelte a gyertyát az asztalon, nagyon megörült neki. A D is, így vidáman hármasban elénekeltük az égagyertyát, majd nekiláttunk...és majdnem minden elfogyott. Ez nálunk pedig szökőéves jelenség. Azt hiszem megtartom azt a gyertyát az asztal közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése