Mirena után bő egy évvel

UPDATE! 2019
2018. június 15-én, 9 évnyi kínlódás után a szövettan kimutatta, hogy endometriózisom van.
Érdekes módon, a miréna kb akkor került felhelyezésre, amikor ajánlották is volna más orvosok, mint a endora egy lehetséges megoldást, de mint látjuk az én állapotomon nem javított, sőt.
Így utólag nem tudom, hogy ebből mennyi volt a spirál és mennyi az endo, az biztos, hogy a spirál nélkül javult a dolog egy ideig.


Nagyon komoly hasi fájdalmaim voltak, gyakorlatilag talán 2,5 évig (a 3,5-ből, míg fent volt) már minden napomat befolyásolta ez a kínlódás. Két kisfiam van, és szegények már szinte hozzám sem mertek érni, mert nem elég, hogy belül iszonyúan fájt, de a bőrömön is olyan érzés volt, mintha megégettem volna, és egy pihényi érintés is iszonyú fájdalmakat okozott. Az utolsó fél évem meg már gyakorlatilag úgy telt el, hogy mindennap haskötő volt rajtam, mert kiegyenesedni sem tudtam a fájdalomtól, éjjel csak a hátamon tudtam aludni, mert ha oldalra fordultam, olyan érzés volt, mintha egy marha nagy vasmacska oldalra rántaná a belsőségeimet, és 10 mp után már sikítani szerettem volna..éjjel is haskötő volt rajtam, mert az megvédett attól is, hogy hozzásúrlódjon valami a bőrömhöz...pfff, és éjjel-nappal, non stop, fájt fájt, egy doki sme talált semmit, az egyik "nagyonvicces" azt mondta, hogy biztos a hashártyám nőtt össze a császár után, de amit Isten összetett, ember szét ne válassza....nagy hirtelen gondolkodtam egy sort, hogy nála mégis elválasztok valami istenáltalösszetettet....

Olyan szinten el voltam keseredve, és annyira átéreztem, akik ennél is rosszabb fájdalommal néznek szembe nap mint nap...és akkor én még ennyitől is kivagyok, és senki nem mond semmit..kiborító volt, és én is az voltam. Egyébként is utálok nyafogni, de itt aztán masszívan ment a picsogás...mindenemet ez határozta meg.

A fájdalom leginkább nekem a bal oldalra koncentrálódott, egy háromszögnyi területre. Nehezen tudom leírni, de olyan húzó, csavaró., égő fájdalom volt. Mondtak mindent: IBS, hashártya, bélcsavarodás, endometriózis..stb. Azaz ötleteltek.

Rengeteg más tünet is jelentkezett, amiket én először nem raktam össze magamnak.

A kivételt követően azt hittem amúgy, hogy halleluja, mert rögtön másnaptól semmi, de semmi hasfájásom nem volt, ami kitartott két hétig, majd hirtelen visszatért, és ráadásul még a hasamon is kidudorodott valami, illetve tök spontán belilult a köldököm környéke (szintén okos házidoki, biztos ráestem a hasamra..sic!..talán észrevettem volna, de lehet, hogy tudok úgy esni, hogy nem

Egy idő után megjött a menzeszem, ami úgy kb többé kevésbé viszonylag rendszeres lett. (nekem azelőtt halál pontos volt, most még vannak 1-2 napos (2 hetes 1x) eltérések, de mondjuk normális. Februárban még egy ct- n is vagy min is voltam, mert annyira szenvedtem még mindig, majd márciustól kezdve mondhatom azt, hogy észrevettem, hogy határozottan a menzesz megjövetelével fáj a legjobban, és már volt 3-4 nap a félidőben, mikor szinte nem is fájt. Ez ismét azt az ötletet vetette fel a dokikban, hogy endometriózis, de vártunk még, hogy hátha alakul...és alakult

Most december van, és most jött meg másodszorra úgy, hogy a szokásos menstruációs fájdalmakon túl nem akartam belehalni a hasi fájdalmaimba! Már nyár végétől is mondhatom azt, ha úgy marad, annak is örülök, mert menzesz első napja volt a leghúzósabb, majd hirtelen enyhült a nemmenstruációs fájdalom, de kitartott vagy 10-14 napig, de a következő menzeszig teljesen elmúlt! Tehát volt mondjuk 2 boldog hetem

És most semmi, de semmi fájdalmam sincs! Az elmúlt 4 évben a torna közelébe sem kerültem, mert egy felülés minimum egy óra extra fájdalommal járt volna. A héten kezdtem el tornázni, eddig tökre féltem....nagyon halványan egyszer beleszúrt, de semmi...komolyan nehezen hiszem el én is, de rendben vagyok! Hasügyileg legalábbis..

Igaz eltelt egy év, de ha belegondolok, hogy nem vetettem volna ki, mert hogy senki nem gondolta volna, hogy emiatt van - életem egyik legjobb döntése volt! NAgyon jó nőgyógyászom van, megbízom benne, és azt hiszem 2011-ben is már megszabadultam volna tőle, ha nem beszél rá, hogy várjunk, de akkor még annyira gáz sem volt a helyzet.

de idén nyáron, mikor rátaláltam arra a blogra, és kiderült, hogy azt élem át, amit annyi más nő, nem mellesleg a pánikrohamos időszakot (idén csak egyszer volt gondom) is hadd említsem meg....amiről én is azt hittem, hogy már biztos csak én képzelem be...de nem! és nem, és nem!