Translate

2014. január 12., vasárnap

The Bubble Gum story (my sweet Bazooka Joe)


Pénteken mindig munka után logisztikai egyeztetések folynak, hogy ki merre megy, mikor, és hogyan szedjük össze a fiúkat a suliból.
A rutin többnyire most már az, hogy f5 körül találkozunk a sulinál apjukkal,  mivel a gyerekek mellett a heti összes cuccot haza kell szállítani - sulitáska, tornatáska, kistáska, több kiló udvaron összegyűjtött kincs (kő, kiskő, még kisebb kő, penészes levél, egy kő nélkül árválló gyűrű, törött vonalzó, egy üres joghurtos doboz(wtf??) stb stb.)
Így apjuk veszi és viszi a cuccokat és D-t, én meg K-t, egy rollert, és megyünk kürtórára a fantasztikó Pálma nénihez.

Most péntek is hasonlóképp alakult, azzal a kivétellel, hogy én már 3/4 4 körül a környéken voltam, ezért slattyogtam a suli felé, mert útközben van egy jóféle turi, ahol nagy méretben is ki lehet fogni jóféle ruhadarabokat. 

A hibát ott követtem el, hogy felhívtam apjukot, aki ha megtudja, hogy én boltba megyek, hirtelen pánikrohamot kap, és mindenféleképpen arra lukadunk ki, hogy az a legjobb, ha én kijövök a boltból.
A trükk most az volt, hogy hohó, már ő is ott van a sulinál. Mondtam oké, majd megyek, mire kijönnek a skacok. Telefon le. 
Ó, hogyne, naív én! 5 perc múlva hív, hogy gyerekek begyűjtve - miközben én már majdnem csillogó szemekkel a pulcsimat húztam lefelé az öltözőben, mert hurrá, találtam valamit - és azonnal jöjjek, mert K-t átadja, rollerestül.
Jajdenagyonszuper! Pulcsi vissza, eladónak magyaráz, sál földön húz, ajtón fennakad, mindegy, spuri az utcára, és bammm, nincs ott senki. Nem volt elég világós a házszáminfó? Ó dehogynem! De persze az én hibám, mert nem mondtam meg hova esik...
Summa summarum, röpke 15 perc alatt sikerült egymást rettentő mód felidegesíteni.
K végre megjött, vele együtt vissza a boltba, mert most már csakazértis felpróbálom, és jó is, és csakazértis megveszem.

Phhff.

Izzadtan, totál szottyadt kedvvel, vagyis én totál szottyadtan,  indultunk el a kürtórára. Már majdnem tök sötét volt, nem volt semmi kedvem a péntek délutáni hazanyomokodós tömeghez a 4-6-os villamoson, így a hátsó kis sötét utcákon ballagtunk az Andrássy felé. 
Az is bántott, hogy Pálma néninek sem gondoskodtunk semmi apró figyelmességről, s épp ezen filóztam, hogy mégis útközben most mit vegyünk, egy HVG-t, vagy egy csomag fornettit jobb hiíján (oké, vicc), mikor egyszercsak egy téren áthaladva ott világol a szerencsecsillagunk!

Azt mondja: Culinaris.

Pont pár napja találkoztam megint a nevével, de eszembe sem jutott, hogy van egy boltjuk a környéken is! 
Annyira megörültem, mondtam K-nak, hogy ide azonnal bemegyünk és megvesszük a tökéletes csokit Pálma néninek. Persze nem kis részrehajlással egy ghánai eredetű fair trade csokit választottunk, illetve K még egy colás nyalókát is nagyon szeretett volna. Mivel az egész bolt hangulata annyira gyógyítólag hatott a lelkemre, nem kezdtem el vitatkozni. Már épp kifizettem mindent, mikor a kasszánál egy ismerős szóra esett a pillantásom: Bazooka.

Ó, istenem! Majdnem hisztérikusan nevetve hápogtam ott, hogy naháttejóégésnekemkellegyilyen!

30 éve nem találkoztam ezzel a rágógumival. 
Apu, általában mikor külföldről hazajött, vagy ilyet hozott, vagy Donald rágót. Igaz, amit én ismertem, az még Bazooka Joe rágógumi volt, kis képregénnyel a papíron.
A Bazookásból hozott vödörnyi mennyiséget is, és lehet, hogy el is feledtem volna, de az a vödör azóta is jelen volt a lakásban, a csipeszeket tartottuk benne.

Dehogy ott volt élőben, és olyan illattal! Igaz más a külső, de tartalom:) Azonnal kellett vennem, felhívtam a V-t is, hogy hétesóképzeld! K velem vihorászta végig az utat a metron, mintha tudta volna, hogy ez milyen sokat jelent nekem, s közben egyre hajtogatta:Jaj, mami, ennek mennyei illata van! Tényleg ilyet hozott neked az apukád?! 

Olyan volt nekem ez, mintha apu egyszercsak odajött volna hozzám, megfogta volna a kezem, és rámnevetett volna, hogy én így mérgeltem magam...Én úgy emlékszem rá, hogy mindig csak nevetett. A nevető óriás.

Másnap reggel K édes pofa volt reggeli közben: Mami, sosem fogom elfelejteni, ahogy tegnap ennek a rágónak örültél.

ps: egy barátomnak megírtam ezt az élményt angolul...s mikor visszaolvastam a levelet a hibák miatt, egyszercsak átfutott a hátamon a hideg, mert azt írtam....
He used to give this bubble gum for us when he came back from above....azaz, hogy mindig ezt adta nekünk amikor visszajött fentről! ...helyesen ugye külföld lett volna (from abroad)





Nincsenek megjegyzések: