hanem a hajuknak a szagát, mikor végre sikerült kicsábítani őket a partra
a bőrük a melegét, mikor éjszaka gyűrötten, de csalhatatlan irányzékkal bekucorodnak mellém az ágyba
a keze simagotását, miközben arra gondolok, hogy most ezt még én kapom, még nekem jár
a puszit, amit kötelezően kapok minden este
a boldog kacagást egy hét távollét után
a nedves pofit, mikor igazságtalanság éri
csak ezt, mikor azt mondják"de mamiiiii"
olyan hamar felnőnek, tényleg olyan hamar
olyan hamar lettem 38, és még emlékszem, mikor én jöttem meg vonattal az iskolai táborból
2 megjegyzés:
Ezt megkönnyeztem. Én is...
Cilla-Lukubnaj írta...
Ezt megkönnyeztem. Én is...
anyuka vagy, és nem is akármilyen (belenéztem a blogodba):-) örülök, hogy "együttérzünk".
Akkor jöttek haza a gyerekek a táborból, és teljesen odavoltam...
Megjegyzés küldése