Anyut tegnap spontán elráncigáltam egy ilyen élvezzük a nyarat esti előadásra. Az operett szóra ráharaptam, ahogy a neten keresgéltem: Vajdahunyadvára, operett, langyos nyári este - mi kellene még?
És szenvedtem.
Olyan hangulatom volt végig, mintha egy iskolai előadást néznék, kisebb-nagyobb bakikkal, és ügyetlenkedésekkel, de a végén a büszke szülők ezzel nem törődve úgyis lelkesen és állva fognak majd tapsolni. Ahogy elnéztem valóban sok rokon és ismerős töltötte a széksorokat. olykor már olyan gyanú is eltöltött, hogy én vagyok az egyetlen, aki jeggyel jutott be. Aztán megkönnyebbültem, hogy még pár oroszt is sikerült csőbe húzni.
A műsor elején bejött egy apró ember, akiről kiderült, hogy ő az egyik alapító tag, és a hölgy is a műsorban fellépő énekes volt. Már itt feltűnt, hogy a hangosítással nincs talán minden rendben, és ez csak rosszabb lett a műsor folyamán. A kisemberről később az jutott eszembe, hogy végülis jól csinálta, összehozott magának egy fix munkahelyet.
Kálmán Imre, Lehár Ferenc stb, csupa favorit dal, mindenki ismeri a világon - de az este során némelyik teljesen felismerhetetlenné vált. Egy ember volt, aki érthetően énekelt, úgy nézett ki, mintha még készült is volna az előadásra, és meglepő módon a mikrofont is jó helyre ragasztották rá.
Az este: erőltetett volt, ügyetlen, élvezhetetlen a rossz hangzástól, a színpadon szorongó táncosoktól és énekesektől. Tény, hogy végigugráltak 2 órát, tény, hogy kb hússzor váltottak ruhát, tény, hogy az idejüket ránkszánták, ahelyett, hogy otthon az olimpiát nézték volna - de bár ne így lett volna, vagy bár ne ilyen amatőr módon tették volna, amit tettek.
Hogy mit láttam: próbálkozást. Vagy a próbát? A második félidőre úgy vettem észre, hogy sikerült némileg helyrepofozni a technikát és a hallhatatlanul éneklő művésznőnek hirtelen hangja lett. De a helyzet nem változott: kaotikus táncolás, kisember béna poénjai (istenem, hát, na, nem volt meggyőző macho és hódító, mikor úgy kellett pipiskedve állnia a karjába omló hölgyek mögött, hogy ő is kilátsszon), a vendégművésznő (nekem) csalódást okozott, a harisnya gyűrötten volt felhúzva, a hajpántok hullottak, a cuppanós csókot a mikrofonok kapták - jajjjj, a zenekar meg ...hát, na.
A ruhák szépek voltak. Sajnálom, hogy nincs egy elfogulatlan ember, aki rájuk szólna. Vagy csak én voltam rossz passzban? A gyerek iskolai néptánc előadása mindenesetre jobban feldobott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése