Meg kell gabalyodni

Hát mit kell tenni ahhoz, hogy azt érezzem, hogy jó vagyok? Mi az a göb bennem, ami nem hagyja, hogy felegyenesedjek, a göcsört, ami folyvást a szívembe tolakszik, és rágja, rángatja, és búval béleli?? istenem, csak egy nagy, nyomorult közhely vagyok. a nem megy semmi, siránkozzunk közhely. de ez nem én vagyok. de igen, ilyenné lettem. mindenki hazudik körülöttem, éli a valósnak látszó hazug életét, s mert azt hiszem, hogy illeszkedni kell, hát teszem. de ez méreg. lassan hat, de hat. kieszi a dallamot a lelkemből, s maradok némán, gyűlölködve. nem akarok ilyen lenni. miért nem lehet igazinak, igaznak lenni?

Hőre hő, avagy városi izzadmányozás vs. Balaton

Olyannak kellene lennie a városi környezetnek, amilyennek az emberbarát cipőket hirdetik.

Lélegző.

Budapest gőzölög, párolog, forral, izzad, liheg, s legfőképp, levegőért kapkod.

Ez egy pánikrohamos város.

Kipróbáltuk, hogy milyen ez Balatonon. Ugyanilyen. Balatonban...no, ez az egyetlen módja az önámításnak, hogy nincs is elviselhetetlen hőség. (Közben Írországban is tombol a nyár a maga 19 fokos, bődületes, pólóravetkőztetős melegével.)

Szokás szerint gyűjti az ember a csemetékkel a nyári kisebb-nagyobb dolgokat, mint méhbelépés, állbevágás, egyéb harci sebesülések. A szúnyogok viszont új színt visznek az ember életébe. Vérmesek, nagyok és harapnak. Lehet, hogy mini vérivó denevérek? Akkor viszont valami gáz van a természetes fájdalomcsillapítás körül, mikor a vércsenés folyik...Ellenben pozitívum, hogy aki piros pettyes tapétát szeretne, idén simán megoldható biomódon.

Korábban nem nagyon szerettem a Balatont. Talán túl sok volt a vizihulla, meg döglött hal élmény. Mióta megvannak a fiúk voltunk ugyanott háromszor. Jó kis vállalati üdülős módon. Nosztalgia mindenáron. Régen én is így nyaraltam, igaz olyan hotelben, mint amiket a parton látunk rohadni, vagy retro szállóként üzemelni. Mi ugyanis igazi fakunyhóban lakunk ilyenkor, igazi fenyők alatt, igazi közös konyhával, és társaló helységgel.

Lassan helyi elemmé válunk mi is ezzel az évenkénti menettel, s ettől kap az egész nyaralás valami tejszínhabos kalpagot. Tőserdőn is ezt szeretem. Jó hazamenni.

Tél van még mindig

Azért ez szinte hihetetlen, hogy hetek óta tél van. Erre évek óta nem került sor. Van nagy hó, meg hideg, latyak és hóhalom, jobbra balra hóhányók. Építettünk a múlt hétvégén a parkban a Z. családdal egy gunyhót, hóból persze. Majd megszólalt! Jött a park hivatalos Mindenlébenkanálja is, ki egyből magáénak érezte az ötletet, s lassan a meleg teáskordé ábrándjain úszva tervezgette, hogy mennyi legyen a belépő a gunyhóba. A miénkbe! Szemtelen fráter.

A kisujjam lassan magához tér, de azt hiszem örök emlék marad.

Jaj, a halaink. No meg a csigák. Vettünk pár újat, akik behurcoltak valami járványt, ettől lett nagy hullás. Maradtak kevesen, de talán erre várt a csigazsák, s végre, több meddő alkalom után, kiscsigák vették be magukat a vízbe. S valahonnan előbukkant 4 irinyó-pirinyó hal is. Nőnek. Pótlóhalak, meglepetésileg.

Gyermekeim egész héten itthon leledztek velem, mert K előkapta a szokásos mandulasztorit, amit most már úgy ítél a fülorrgégész, hogy kinyírandók. Orrmandókkal együtt. Így hamarost lesz nemulass a manduláknak. Jujj.

Ó, múlt pénteken ovis farsang volt. Gyerkőknek meg előző nap, 4-én. Muskétások voltak a szentjeim, de csak az egyik volt rémületes. A pénteki felnőtt farsang elég decens volt, de szerencsére H. néni, a párja, M. és Á. jó társaságot adtak ahhoz, hogy végre elég hülye lehessek. Volt tombola is, amin nyertem egy üveg bort, meg valami ferde lelkű gyertyagyáros maradékjaiból összeállított gyertyakelyhet(amit orvul ottfelejtettem).

Fázik a kezem, szerintem túlteljesítettem.

Növekmény

Új családtagunk lesz. Csontfog Úr. ÁÁÁÁÁÁ....Tejfog ettől úgy megrémült, hogy azóta is reszket, aztán szombaton már egy uborkamagnak sem bírt ellenállni, oszt reszketésről imbolygásra váltott. Aggódva lessük, hogy meddig bírja az ostromot.

Megirigyeltem a figyelmet, s emiatt szombaton én is szerettem volna produkálni valami észrevehetőt. Ez ágyról való levetődés közben sikerült. Azóta klumpában járok. Kisujjam zokon vette a megnyilvánulásomat.

Jah, kérem, csiga. A legaktívabb perszónánk. De! Most lehet, hogy lesz belőle kiscsiga is?, Ma valami nem algára hasonlító maszatot láttam az akvárium tetején. Na jó, csigára sem hasonlított, leginkább tényleg maszat volt, de annak elég jó. Ha estére arrébb megy, akkor élőlény. Vagy nem?

A halak

Ha már itt vagyok..

Még megvannak! Illetve...kis cserélődés volt, meg rejtélyes eltűnések, de még megvannak. És a csiga!

A csiga szerintem magányos. Nyár közepén egyszercsak a a vízbe pottyant valami fura dolog, azt sem tudtam, mi, de gondoltam, csak valami belterjes dolog lehet. A halakhoz túl nagy valami, hogy ők nyomják ki, a csiga meg egyedül van. Igaz ugyan, hogy a csiga hímnős, de állítólag, ez a féle nem az. Utánanézek a neten, mondanak mindenfélét, de egy képen mindenképpen ilyen izét termelt egy almacsiga.

No, mondom, szép, terhesek vagyunk. Nem tudtam, hogy mi módon tudnék segíteni kihordani a kicsiket, és végül csak elszúrtam. Leguberáltam a petezsákot a falról, mert azt mondják, úgy jobb, és rátettem egy mosogatószivacsra, oszt lestem, h mi történik.

Vagy két hétig nem történt semmi, aztán árasztásos öntözéssel kezeltem az üveget, és hamarost, kis fekete cérnák kezdtek el gurkálódni a szivacson, -ban, alatta és mindenhol. ÉS úúúú, úgy nőttek, hogy reggel még cérna, este már kötél lett belőle. Kicsit túlzok. De a fekete zsinór aztán mássá már nem akart továbbfejlődni. Lehet, hogy nem is a csiga gyerekei voltak, hanem a szivacsé. Aztán egyik nap egy fura szárnyas izé örömködött a befőttes üvegben, no akkor elhagyott minden természettudományos érdeklődésem, és üvegestül, szivacsostul, cérnácskástul kivittem a levegőre a bagázst. Azóta...hát, hmm, remélem, sokat láttak a világból.

De a csiga nem adta fel.

Újabb csomag az akvárium tetején. Ezt már nem zargattam. És lám! pár hét múlva kb porszemnyi kis izék másztak ki belőle. 4 db. Kb 3 napig tudtam őket nyomonkövetni, határozottan csigaformájuk volt, még a sziklára is kiültek napozni. Aztán eltűntek.

Azóta a csiga csak nyomja, és nyomja, és nyomja a kis reményeit. Sajnos semmi. Mind száraz és üres. Amint az egyik eltűnik, max két nap múlva ott az újabb.

Nem tudom. Nem lestem ki, de vajon odamegy, körbenyálkáz, szemléz?? Honnan tudja, hogy megint elment egy zsák az örök vadászmezőkre??