Mindig azt hallják tőlem, hogy az őszinteség a
legkifizetődőbb erény az életben. Lehet, hogy a mai nap után revidiálnom kell
ezt az álláspontomat.
- Na, kicsi, mesélj
már, mi volt!
- Hááát, semmi különös, könnyű volt. Kedvesek voltak.
- Mit kérdeztek? Mit kellett csinálni?
- Hááát, volt matekfeladat, abból csak egyet nem tudtam.
- De mennyi volt?
- Kettő.
(egész picit összerándult az izom a gyomromban...de, hát akkor kettőből egyet nem, az...nah, mindegy, menjünk tovább...)
- Oké, és amelyik nem sikerült...?
- AZt megbeszéltük a tanárokkal, mondtam, hogy izgultam.
- Volt még más?
- Magyar, de azt csak el kellett olvasni, meg, hogy mivel kezdődhetett a történet.
- Volt általános műveltségi?
- Jaja, de az nagyon könnyű volt!
(fellélegzek, mert tegnap még elveszetten ültünk, a bolygók, házi berkenye termése, és a melyik madár girigol..stb kavalkádjában...de akkor ezt hallom..)
- Tudod, az a vers volt, ami azzal indul, hogy "Gyere haza már harcolni, blabla..." , a Szabadság dal.
(jajajaj...asszem túltoltuk a március 15-ös infókat).
és üdvözülten üldögélne, ha nem próbálnám pontosítani:
- A "Talpra magyar, hí a haza.." kezdetű Nemzeti dalra gondolsz?
ööö - mosoly lefagy.
- Arra - közli némileg morcosan.
kis csönd...
- De legalább Petőfi írta, ugye?
- Hálistennek ő. Na, és miről beszélgettek még veled?
- Milyen az életem, van e tesóm, mit csinálok napközben.
(Innen csak az olvassa tovább, akinek erősek az idegei. Gyereket nem sikerült igazán marketingből felhoznom...)
- Na, de te mit mondtál?
- Háááát, hogy a tesóm majdnem ugyanolyan magas, mint én (tehát van tesója), és hogy velem ellentétben ő szeret olvasni (óanyám, óanyám..). És hogy én inkább legózok. Ja, és előszedtem az érmeim.(hát ja, oklevél cska egy volt, remélem látják, milyen leleményes a gyerek) Csodálkoztak, hogy milyen sok! Meg láttam, hogy kuncogtak közben, mikor a fogalmazás füzetem olvasták.(Hát azon én is jókat rötyögtem, kreatív a kölök na!) Ja, és mondtam, hogy focista akarok lenni. (hát, akkor köszönjük az érdeklődést...óistenem, remény huss...)
- Hááát, semmi különös, könnyű volt. Kedvesek voltak.
- Mit kérdeztek? Mit kellett csinálni?
- Hááát, volt matekfeladat, abból csak egyet nem tudtam.
- De mennyi volt?
- Kettő.
(egész picit összerándult az izom a gyomromban...de, hát akkor kettőből egyet nem, az...nah, mindegy, menjünk tovább...)
- Oké, és amelyik nem sikerült...?
- AZt megbeszéltük a tanárokkal, mondtam, hogy izgultam.
- Volt még más?
- Magyar, de azt csak el kellett olvasni, meg, hogy mivel kezdődhetett a történet.
- Volt általános műveltségi?
- Jaja, de az nagyon könnyű volt!
(fellélegzek, mert tegnap még elveszetten ültünk, a bolygók, házi berkenye termése, és a melyik madár girigol..stb kavalkádjában...de akkor ezt hallom..)
- Tudod, az a vers volt, ami azzal indul, hogy "Gyere haza már harcolni, blabla..." , a Szabadság dal.
(jajajaj...asszem túltoltuk a március 15-ös infókat).
és üdvözülten üldögélne, ha nem próbálnám pontosítani:
- A "Talpra magyar, hí a haza.." kezdetű Nemzeti dalra gondolsz?
ööö - mosoly lefagy.
- Arra - közli némileg morcosan.
kis csönd...
- De legalább Petőfi írta, ugye?
- Hálistennek ő. Na, és miről beszélgettek még veled?
- Milyen az életem, van e tesóm, mit csinálok napközben.
(Innen csak az olvassa tovább, akinek erősek az idegei. Gyereket nem sikerült igazán marketingből felhoznom...)
- Na, de te mit mondtál?
- Háááát, hogy a tesóm majdnem ugyanolyan magas, mint én (tehát van tesója), és hogy velem ellentétben ő szeret olvasni (óanyám, óanyám..). És hogy én inkább legózok. Ja, és előszedtem az érmeim.(hát ja, oklevél cska egy volt, remélem látják, milyen leleményes a gyerek) Csodálkoztak, hogy milyen sok! Meg láttam, hogy kuncogtak közben, mikor a fogalmazás füzetem olvasták.(Hát azon én is jókat rötyögtem, kreatív a kölök na!) Ja, és mondtam, hogy focista akarok lenni. (hát, akkor köszönjük az érdeklődést...óistenem, remény huss...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése