A frissen vásárolt (fontos!) öntapadós füzetbevonóval volt egy kis románcom az este. Közben számtalanszor eszembe jutott a Répa mese vagy az Aranyszőrű bárány.
Gyanútlan álltam a feladathoz, mert tegnap azt hittem, hogy remek gyakorlatot szereztem - jólvanna, igen, nem készültem fel időben - a tavaly a szekrény mögé esett füzetbevonóval (jójójó, igen, tavaly óta ott volt, de olyan helyes volt a kis kikandikáló vége. négyzethálós kis remegés a szöszmöszben.). Szóval kihalásztam, kiegyengettem, méretre nyírtam, ráegyengettem, s majdnem engedelmesen egyenletesen simult össze könyv és az ő bevonója.
Aztán jött a ma. Jaj, de örültem az én por és szöszmentes, szépen ívelt és puklimentes bevonómnak.
Addig minden rendben volt, hogy méretre vágtam. Majd elkezdtem ráfejteni a könyvre...profi vagyok, gondoltam. Túl vagyok én már falmatricán, s tegnap még öntapadós bevonón is....
A friss bevonó túlbuzgó. Mindenre kiváncsi, és mindenhez ragszkodik. Először csak az olló ragadt oda. Lehámoztam. A könyv közepére is kiváncsi volt, kiguberásztam. Az olló szoros barátságba keveredett vele. De csak vele, velem nem. Akkor már egy kicsit összevontam a szemem. Majd meg akarta magát mérni a papírcentivel. Huh, nyugi...Hol a Magne B6-om..bekap, lenyel. Mehet tovább. Már félig kész, hurrá! Simít fordít..és b+, egy zseb-ken-dő!!! Egy zsebkendő kell neki! Még te sírsz, te, te....
Ragadozóként szedegetem a kis zsepiszeletkéket a ragacsról...
És akkor eljön a várva várt l.sz.r.m buborék.
Ave Magne B6, isten hozott!
Sztoikus nyugalommal leszedem a maradék zsepit, de valahogy nem fest jól az a halvány felhő a bevonón, és mivel már bevonta a zsepit, mást nem hajlandó...
Mélázva lehúzom a már oly remekül felapplikált fél oldalt is, visszafelé eljátszva ugyanazt a táncot a papír mérőszalaggal, ollóval, lapokkal.
De már kész vagyok.
Azt hiszem, a jövő évi füzetbevonót bedobom a szekrény mögé érlelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése