- Mami, tudod, hogy mindig akkor szeretnék rajzolni, amikor már nincs rá időm, igaz?
- Igaz. És?
- Na, én most szeretnék rajzolni..mikor kell elmennünk? egy óra múlva?
- Igen.
- Na, szóval, akkor mondjuk 15 perc múlva gyere oda hozzám, és mondjad, hogy szedjem magam össze, mert indulni kell. És ha azt hiszem, hogy indulni kell, akkor rámjön a rajzolás, érted?
- huhh, azt hiszem...
- Igaz. És?
- Na, én most szeretnék rajzolni..mikor kell elmennünk? egy óra múlva?
- Igen.
- Na, szóval, akkor mondjuk 15 perc múlva gyere oda hozzám, és mondjad, hogy szedjem magam össze, mert indulni kell. És ha azt hiszem, hogy indulni kell, akkor rámjön a rajzolás, érted?
- huhh, azt hiszem...
Innentől kezdve sűrűn figyelmeztetett a kötelességemre, azaz, hogy figyelmeztessem az indulásra, majd ceruzával és füzettel a kezében elvágtatott csúszdázni, vagy teknőst sétáltatni, vagy levelet rúgdosni, majd visszairamodott, hogy figyelmzetessen, hogy figyelmeztessem, mert most már nagyon rajzolni szeretne....és megint elrohant. Ő D. Vagy Nara, ahogy a barátai szólítják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése