Mostanában mindenféle fagylaltot lehet kapni. Voltunk a múltkor a fogdokinál, ahol van egy láthatóan közkedvelt kis helyi fagylaltos, egyáltalán nem szerény árakkal, de legalább tényleg nagy és érdekes választékkal. Nekik is volt pl csípős paprika ízű fagyijuk.
Ma jöttünk hazafelé D-vel a Bárányfelhő fejlesztőközpontból, és vártuk, hogy ránktámad-e a beígért tornádó, de mivel még mindig csak a 30 fokos hőségtől fortyogott a délibáb a körúti villamos sínei felett, úgy döntöttünk, hogy ebből lesz egy fagyi. És azt hiszem, a fiam kitalálta a zavarbaejtő, überelhetetlen, és elképzelhetetlen ízvilágú és hatású fagylaltját: a focifagyit. Önmagában nem ettől jöttem zavarba.
D: Mami, fogok csinálni focifagyit, ha nagy leszek.
én: Milyen az, focilabdának fog kinézni? (itt hamar kiderült, hogy milyen beszűkült vagyok..)
D: Dehogyis!
én: Na, de akkor miért?
D: Hát olyan lesz, mint a foci!
én: Még mindig nem értem...(és tényleg még mindig nem értettem..oké gömbalakú, talán fekete-fehér, és?)
D: Mami, hát olyan lesz mint a foci! Megizzaszt! Akkor majd odaírjuk, hogy olyan jól megizzaszt, mint a foci!
én:------
És erre nem tudtam mit mondani, bár ámulattal néztem rá, mint mindig, amikor egy újabb és újabb csavar erre-arra teker, és meglátod Őt, aki gondolkodik, akinek kattog az agya, aki áttervez, újralát, máshogy fog, és hogy mindig mindent meg tud közelíteni más szemszögből.
Az agyam azóta sem nagyon tud mit kezdeni ugyan egy olyan fagyival, ami megizzaszt, de az elképzelés maga csodálatba ejt: hogy ez eddig még senkinek sem jutott eszébe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése