Translate

2008. november 30., vasárnap

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Valami csuda volt. Végre egy önfeledt délelőtt. A gyerekekkel. Szájtátva, vagy kacargászva, vagy épp megigézve nézték, hogy domborít Bruckner Szigfrid nagy okosan, vagy hogy szomorvidámkodik Vacskamati. Ló Szerafin, a kék csodaló különösképp tetszett a nagyobbnak, a kisebb a kivénhedt oroszlánt favorizálta. Nekem legjobban Amoro, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl mozgatta meg a nevetőizmaim. Vagy mégsem. Szörnyeteg Lajos. Vagy inkább mind. Dömdödömtől kezdve Nagy Zoárdig, az erdő összes lakója nagyon tetszett. Mindenkinek. Azt hiszem a szülők élvezték legjobban az előadást. Úgy elröppent az a nyolcvan perc, hogy sajnálkozva álltunk fel a végén, hogy már menni kell.

Véletlen kerültünk pedig oda. Az RS9-be. A K egyik ovis barátjának az apukája (O.R.) volt Dömdödöm, és Bruckner Szigfrid, és voltak oly kedvesek (a Lujza tulképpen), hogy meghívtak az előadásra. Kicsit féltem, hogy az én kukac gyerekeimmel majd 10 perc után nagy zörgés-morgás közepette majd távoznunk kell, de az Erdő meséje teljesen lekötötte őket. A Kicsinek nagy szívfájdalma volt hazafelé, hogy nem mehetett bukfencezni, hogy ő is részt vegyen Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon elűzésében, aki nem szerette a jókedvet, és meg akarta tiltani, hogy bukfencezést műveljen, aki arra vágyódik. Mehetett volna, de csak velem akart, én meg úgy éreztem, hogy én kb a fél színpadot elfoglalnám, és nem biztos, hogy szeretném a légies bukfenceimmel elterelni a figyelmet a többiekről :-)

Azt hiszem emiatt majd még el kell mennünk még egyszer, hogy pótoljuk a bukfenc dolgot. Igen.

Egyik legjobb történés volt az utóbbi hetekben a Négyszögletű Kerek Erdő.


Nincsenek megjegyzések: