Tőserdő

Megpróbálom összeszedni a gondolataim, s minthogy ez nem megy sem elsőre, sem másodikra, rá kell jönnöm, h jééé, tényleg volt nyár. Valószínűleg ismét hülyére napoztam magam. És ez több mint nem így van, de rám ragad a nap, nem tehetek róla. Így bármely, tőlem eltérő egyed bizton gondolhatja, hogy az előbbi állítás akár igaz is lehet.

Önsajnálat helyett, elővettem a fotóalbumot, és igen!! Már tudom is...:-)

Még júniusban voltunk majdnem két hetet a Bátyánál, anyu testvérénél, Tőserdőn. Előtte apjukkal voltunk pár napot Barcelonában. Tőserdő után megpróbáltuk kiélvezni a nyarat itthon, amennyire lehet, szerencsére elég rossz volt az idő júliusban, hogy ne sirassuk annyira, hogy 38 fokban otthon melegszünk. Valami ezmegaz összejött, és láttam Londonból is egy cseppet, nagyon icipici cseppet. Majd mikor már azt hittem, hogy kezdem elveszíteni a maradék hitemet is abban, h kibírom a nyarat Pesten, hujjé, hirtelen adódott egy lehetőség egy hét Balatonra.

TŐSERDŐ

Nem nagy kunszt jól érezni magát az embernek Tőserdőn, kedélyes hely, kedves emberek, van víz! K. és D. egyből minden gátlás nélkül elkezdte élvezni a vidéki élet adta lehetőségeket. (K. és D. az ősasszony és ősapa gyermekei. Két rendkívül élénk, és jajdehangos csemete.)

Hogy milyen lehetőségek vannak?

Ébredés után egyből a fűre lehet lépni, na jó, miután a teraszon átvágtunk. Ez olyan bizsergető érzés, hogy minél többször tesszük, annál többször kívánjuk. Van ez mással is így, most még a fűrelépésről beszélünk. (el kell kalandoznom - mennyire jó, hogy létezik olyan hely Budapesten, ahol az van kiírva a gyep mentén " Fűre lépni szabad!")

Tök jó, hogy szanaszét morzsázhatjuk az agyunk reggeli közben, miközben a darazsak mellett némi párizsi még nekünk is marad. Morzsa lazán le a földre, onnan a fűre, és ott úgyis hasznosul hamarost. Hát nem szuper??

A kertben aztán annyi minden élvezkednivaló akad, hogy visszasírom, hogy már nem vagyok száz centi magas. Mennyire más perspektíva! A csigahadak, a locsolócső, a vízakna, a kis halastó hátul a kertben, az esővíztároló mi-is, a málnabokordzsungel, a lukasdefunkcionáló felfújható medence, a szerszámoskamra, a lékett kapott ladik, a fűnyíró - meg még annyi minden felfedeznivaló!

A legnagyobb szenzációt azt jelentette, hogy mentünk és bemutatkoztunk a halaknak. Bátya összeszedte a harci felszerelést, a fiúk mentőmellényesedtek, leügettünk (jó, jó, képletesen, mert autóval mentünk) a Tiszára, azaz ez egy holtág, szóval leautóügettünk oda, bevágtuk magunkat a csónakba, beizzítottuk a motort, és hajrá.

Kiskorom óta járok a nagybátyámhoz nyaralni, de valahogy egyetem óta ezek az alkalmak megritkultak. Sűrűbbek a fiúk érkezésével lettek ismét, és határtalanul élvezem. Néha hagyják :-)

Ott tartottam, hogy elmentünk horgászni. Már kiscsajként is bírtam az ilyen természetközeli megmoccanásokat, de most egészen ráizgultam a horgászatra ismét. Közben elméláztam, hogy milyen is volt régen, mikor még 36-os volt a lábam, és nem köszöntek csókolommal, és azt hittem, hogy..nem is tudom mit hittem, de szeretem a víz illatát, a a bakcsók meredt tekintetét, a csónak siklását, s örültem, hogy ebben részünk van megint.

Gondoltam egyébként, hogy egy négyévessel és egy kétévessel horgászni válallkozókedvűnek kell lenni, de a végén úgy éreztem simán helyettesíthet egyhetes body-building edzést. Kar, comb, has és hátizomra nagyon tutttti!! Tudom ajánlani.

A levezető gyakorlatok idején néhány halat is sikerült kifogni. Darin meg úgy gondolta, hogy marha ciki, hogy röhögnek rajtunk a halak, és csak csórják a tápot, így medítatíve próbált hozzájárulni a sikerhez.

Számomra a legnagyszerűbb nap az volt, mikor a Bátyával elmentünk éjszakai horgászatra. Mondjuk nem tudom, hogy ki szólt a szúnyoghadnak, hogy jöjjenek ők is, de már késő volt ezen filózni, addigra már eluralkodott rajtunk a halászszenvedély.

Volt már valaki éjjel órákat a vizen? Nincs semmi fény, csak amit mi csiholtunk, és körülötted olyan sötét van, hogy azt hiszed beszippant. A szaglásom elég jól működik, de amit akkor éreztem, kint a vizen - szakaszonként más volt a víz, meg a part szaga: valahol nagyon erős halszag volt, máshol iszapszag, majd olyan igazi nyammogható zöldszag. Fantasztikus volt. Mondjuk a hátsóm úgy szétültem azon az izgimizgi kis deszkán, hogy legszívesebben odarögzítettem volna egy pakolást két napra, de tudjuk, valamit, valamiért.

Tudnék még sokat írni arról, milyen remek az élet Tőserdőn, de talán máskor :-)

Voltak még egyéb nyári kalandjaink is, s arra még sort kerítek - egy újabb bejegyzésben.