Mos a magyar rovar, azaz úton Bécs felé....

Milyen jó, ha maradnak körülötted olyan barátok, akik még olykor látni is szeretnének, és csodálatos módon ezt ki is fejezik. Szóval pár sms, egyeztetés a tanárokkal, hogy nem gond-e, ha pénteken nem megy suliba a gyerek - és irány Bécs.

Bécs: nem tudom, hogy valami fals genetikai nosztalgia, vagy, hogy majdnem mi is lehetnénk ők, vagy mi az, amitől a magyar szeret Bécsbe járni, azontúl, hogy külföld, és nincs messze, mindenesetre én is olyan jólesően szoktam nekikészülni egy-egy ilyen alkalomnak. K rögtön a vonatról leszállva, a gyrostól bűzlő aluljáróban megjegyezte, hogy "Mami, itt még a levegő is jobb!" Hát, a gyros nem volt gusztusosabb, az emberek sem illatosabbak -sőt - szóval lehet, hogy benne is ez a fura megfoghatatlan nosztalgia vert tanyát, a régi szép idők után.

Pénteken mentünk az egy órási vonattal, és nem akartam lecsúszni a csúcs helyről, így helyjegyet is vettem, asztalhoz! Így sokkal jobb ülni, mert egymással szemben hatékonyabban tudják egymás lábát rugdalni a fiúk, mint, ha egymás mellett ülnének.

Reménykedtem benne, hogy majd szépen hármasban elkucorgunk, de láttam az ülés feletti kijelzőn, hogy Kelenföldtől már édesnégyesben leszünk.

A fiatalember hihetetlen önbizalommal zuttyant le az ülésre, és láttam, hogy a fiúk kiváncsian figyelik, de volt is rá okuk. Minden mozdulata, gesztusa sikoltott a figyelemért - Itt vagyok, lááátod! - akarta, hogy csak ő, és mindenki rá...nagy mozdulatokkal levetett kabát, kipakolt laptop, mobil idetesz, odatesz, zsepit kér, feláll, leül, felhív, megint feláll-leül.

D készséges volt, rögtön elővarázsolt egy még bontatlan csomag zsepit, és igazán illemtudóan, anélkül hogy előtte gyorsan kifújta volna bele ő is az orrát, megkínálta FE-t. Udvarias köszönöm, majd már friss oxigénkészlettel dúsabb tüdővel elő a mobil...

"sziaaranynyuszikám! na, most mán itt ülök a vonaton, aranygaluskám, de ezt is majdnem lekéstem ba...meg...na nem mondom, mert kisgyerekek is vannak a társaságba. ...Milyen kisgyerekek? Hát vonaton ülök bazmeg! Látod bazmeg, most csak kimondom, hogy oda nevágjak a fejedre egy akkorát, hogy leszakad a mejjed! ...Na jó van kiscica, tudom, én is imádlak!...ÁÁÁ, ne is kérdezd, hajnalig fenn voltunk, hallod a Lajával, aztán meg nem találtam a vonatjegyet, mert az a két kurva, aki jött takarítani, betették a szatyromba, de nekem nem szóltak, hogy horpadna be a mejjük!...Ki beszél ott melletted, te, te...! Jaa, hogy a Nicole! Csókoltatom azt a rózsás száját!...Jaaaaj, szívem, tudod, hogy úgy megd....álak, mit nem mondasz!...Persze jól megb..talak, hát kinek a hasikája gömbölyödik, e??:-)) Na látod, jóvan, cicavirág!...Aztán kigyere az állomásra hallod!....Mi az hogy nincs időd?? ....Egy óra Linz, fél órát öltözöl, 10 perc az állomás...és van 2,5 órád! ... MI AZ HOGY NEM ENNYI???....hát hol vagy cseszed?? ..A Veronikná??? Mi csináltál már megint azzal a k--val??  ....Hallod, tőlem, azt csinál amit akar, legfeljébb megint eladják, oszt akkor majd óbégathat!...NA jöjjé szépen az állomásra, mert ....na, gyerekek miatt, nem mondom, de tudod mi lesz!..."

És ezt hallgattuk kb 3 órán keresztül.

Persze néha elment pisilni, néha nem volt térerő, ivott egyszer kávét, majd 5 percig röhögött azon, ahogy Dé kibetűzte a közeledő állomás nevét "Mos a magyar rovar" (Mosonmagyaróvár - de ékezet nem volt), de változatlan lendülettel intézte "mobilis" életét. Kiderült az kedvem ellenére, hogy 3 hónapoig halat sütött, de most már feltört, és egy lokálban pultos, és "bazzeg annyi pénzem van hallod, hogy  most 4 nap elment 2000 euro, de f-om se tudja mire".

Vidáman, lendületesen telt el a 3 órás út, és csak abban bíztam lelkem mélyén összekulcsolt kézzel, hogy a szelektív hallás genetikailag öröklődik, mert abban jó az egész család. 

Végre! Bécs, Meidling! Leszállás. Tiszta szívemből tudtam elbúcsúzni útitársunktól, mert azt éreztem, hogy jobbá tett, én tiszta, és ártatlan vagyok, és ... csak egy másodperc csöndet!

Szemétvonat és reszelő bácsi

Gárdony, vasútállomás, délután 4 óra körül...

"Tűűűűrürürűűű-türürűűűűűű, a négyes vágányra személyvonat érkezik Székesfehérvár felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. A vonat Budapest, Déli pályaudvar felé halad tovább, minden állomáson és megállóhelyen megáll."

...és mi csak várunk, és várunk, folyik a fejünkről az izzadtság, de tök jól sikerült a nyár utolsó melegét elkapni. Sosem voltam még itt a fiúkkal, és sztem már én is ezer éve nem voltam a Velencei tó környékén sem.

"...a hármas vágányra sebesvonat érkezik Nagykanizsa felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak!"

"Mami, mikor jön már a szemétvonat?"

"Ez már a mi vonatunk lesz, Kicsi, de ez gyorsvonat.. a másik meg személy, egyébként..."

Beszállni majdnem lehetetlen, mert elfelejtettem, hogy megkezdődött az év, és vasárnap özönlenek vissza Budapestre a diákok. Tele a folyosó, hely akad egy, lehet, hogy az már a Bermuda zóna, hogy nem ült oda senki? Mindenesetre a fiúkat bepasszírozom egymás mellé. D. kb 3 percig bírja, utána furcsa cikkcakk formát ölt és alvásba hanyatlik. K. nem dől ki, csodálom, hogy az egész napos fürdőzés, és várépítés nem szívta ki az erejét.

Kelenföldön szállunk le. Onnan busszal sokkal egyszerűbben hazaérünk. A pályaudvart átépítik, ebből kifolyólag tele van "reszelő" bácsikkal, ami K-t ekszatikus örömmel tölti el. Ugyan az aggódását nem tudja elnyomni, hogy le fognak esni az állványról, és elég nehezen győzöm meg, hogy neki már nem szükséges fogni azt, amig le nem jönnek.

Anyu vár minket a buszmegállóban, a L. előtt. Egyből rohanna haza, és én már megint nem értem..mintha nem nevelt volna fel két gyereket ő is. A végén sajnos már megint sértődés, elcsesszük egymás hangulatát, ő hazamegy, nélkülünk, mi meg inkább maradunk. Véletlenül összakadunk M-val, és L-vel, meg a szüleikkel. Tök jó, hogy voltunk strandolni, mert így a két anyanő leül a strandos plédre pletykálni, az összes kukival rendelkező egyén meg elmegy labdázni.

Jó nap volt, de vasárnap többé sose sehova vonattal.

Martonvásári babazsúr

Augusztus utolsó szombatja.

Babazsúron voltunk MArtonvásáron, az egyik félvér kolleginánál. Gondolom pár évig most nem fog szervezni, egy ilyen babaössznépi találkozó totálisan és hetekre szólóan leszívja az ember erejét.

Pedig a gyerekek csak gyerekek, a gond az, hogy mi nőttünk ki ebből a korból. Lehet, ha elengednénk magunk, és mi is velük együtt ugrálnánk egymás fejére, nem is lenne olyan fárasztó. És ez így van. Amikor rám hülyén néz a többi szülő, a gyerekek meg kacargásznak, azt hiszem akkor érem el a infantilis viselkedés megfelelő szintjét.

Apropó, nemrég megtanítottam a fiúknak, hogy hogy kell legurulni a domboldalon. Mennyire jó érzés!! És nem felejtettem el, pedig biztos hogy vagy 20-25 éve nem űztem ezt a féle szórakozást. Azóta lelkesen keresgélünk minden kisebb lankát, ahol levághatjuk magunk, és gurulnuk.

(A gáz a kutyaszar. Bánom én, ha szúr. vagy bök, vagy zizeg, nem érdekel, de hogy kutyaszartarkán érkezzek meg a célba....)

Ja, hogy a babazsúr...jó volt na. Volt vagy 10 gyerek, pár szülő, egy kert, ahol lehetett jól a fűben mindenfélét.

Icipici London

Nagyon sok mindent nem emelnék ki most rettentő rövid londoni ottlégyünkről. Merthogy rettentő rövid volt.

Valami azonban nagyon megragadott, és kiderült, hogy ez egy Valaki a Trafalgar square izgő-mozgó tömegében. Egy fekete önjelölt énekes hangja vonzott annyira, mint kiderült.

A tér gyakorlatilag felismerhetetlen külsőt öltött a sok ember miatt. Aznap kezdődött a futball bajnokság és valami fesztivál is, ez érződött a levegőben. No meg ki is volt írva.

Amennyiben sikerül végre 5 MB alá vinnem a videót, fel is teszem azt a töredéket, amit sikerült felvennem. Beájulóóóóós..legalábbis én folyton ledőlök a gurulós székemről.

Londonban metrózni klausztrofóbiásoknak nem ajánlott. Szűk, levegőtlen, fullasztó hőség van bent.

Rebbelis hajlamú egyéneknek sem ajánlom. Az ülések fölött instrukcióhegyek vannak, már nem emlékszem pontosan, de hasonló, hogy ne tedd fel a lábad, add át a helyed, ne köpj az alattad ülő fejére, szülni a kórházba menj..és egyéb nyalánkságok.