Szóbelin túl

Mindig azt hallják tőlem, hogy az őszinteség a legkifizetődőbb erény az életben. Lehet, hogy a mai nap után revidiálnom kell ezt az álláspontomat.

 - Na, kicsi, mesélj már, mi volt!
- Hááát, semmi különös, könnyű volt. Kedvesek voltak.
- Mit kérdeztek? Mit kellett csinálni?
- Hááát, volt matekfeladat, abból csak egyet nem tudtam.
- De mennyi volt?
- Kettő.
(egész picit összerándult az izom a gyomromban...de, hát akkor kettőből egyet nem, az...nah, mindegy, menjünk tovább...)
- Oké, és amelyik nem sikerült...?
- AZt megbeszéltük a tanárokkal, mondtam, hogy izgultam.
- Volt még más?
- Magyar, de azt csak el kellett olvasni, meg, hogy mivel kezdődhetett a történet.
- Volt általános műveltségi?
- Jaja, de az nagyon könnyű volt!
(fellélegzek, mert tegnap még elveszetten ültünk, a bolygók, házi berkenye termése, és a melyik madár girigol..stb kavalkádjában...de akkor ezt hallom..)
- Tudod, az a vers volt, ami azzal indul, hogy "Gyere haza már harcolni, blabla..." , a Szabadság dal.
(jajajaj...asszem túltoltuk a március 15-ös infókat).
és üdvözülten üldögélne, ha nem próbálnám pontosítani:
- A "Talpra magyar, hí a haza.." kezdetű Nemzeti dalra gondolsz?
ööö - mosoly lefagy.
- Arra - közli némileg morcosan.
kis csönd...
- De legalább Petőfi írta, ugye?
- Hálistennek ő. Na, és miről beszélgettek még veled?
- Milyen az életem, van e tesóm, mit csinálok napközben.
(Innen csak az olvassa tovább, akinek erősek az idegei. Gyereket nem sikerült igazán marketingből felhoznom...)
- Na, de te mit mondtál?
- Háááát, hogy a tesóm majdnem ugyanolyan magas, mint én (tehát van tesója), és hogy velem ellentétben ő szeret olvasni (óanyám, óanyám..). És hogy én inkább legózok. Ja, és előszedtem az érmeim.(hát ja, oklevél cska egy volt, remélem látják, milyen leleményes a gyerek) Csodálkoztak, hogy milyen sok! Meg láttam, hogy kuncogtak közben, mikor a fogalmazás füzetem olvasták.(Hát azon én is jókat rötyögtem, kreatív a kölök na!) Ja, és mondtam, hogy focista akarok lenni. (hát, akkor köszönjük az érdeklődést...óistenem, remény huss...)

Szemétvonat és reszelő bácsi

Gárdony, vasútállomás, délután 4 óra körül...

"Tűűűűrürürűűű-türürűűűűűű, a négyes vágányra személyvonat érkezik Székesfehérvár felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. A vonat Budapest, Déli pályaudvar felé halad tovább, minden állomáson és megállóhelyen megáll."

...és mi csak várunk, és várunk, folyik a fejünkről az izzadtság, de tök jól sikerült a nyár utolsó melegét elkapni. Sosem voltam még itt a fiúkkal, és sztem már én is ezer éve nem voltam a Velencei tó környékén sem.

"...a hármas vágányra sebesvonat érkezik Nagykanizsa felől, a vágány mellett kérjük vigyázzanak!"

"Mami, mikor jön már a szemétvonat?"

"Ez már a mi vonatunk lesz, Kicsi, de ez gyorsvonat.. a másik meg személy, egyébként..."

Beszállni majdnem lehetetlen, mert elfelejtettem, hogy megkezdődött az év, és vasárnap özönlenek vissza Budapestre a diákok. Tele a folyosó, hely akad egy, lehet, hogy az már a Bermuda zóna, hogy nem ült oda senki? Mindenesetre a fiúkat bepasszírozom egymás mellé. D. kb 3 percig bírja, utána furcsa cikkcakk formát ölt és alvásba hanyatlik. K. nem dől ki, csodálom, hogy az egész napos fürdőzés, és várépítés nem szívta ki az erejét.

Kelenföldön szállunk le. Onnan busszal sokkal egyszerűbben hazaérünk. A pályaudvart átépítik, ebből kifolyólag tele van "reszelő" bácsikkal, ami K-t ekszatikus örömmel tölti el. Ugyan az aggódását nem tudja elnyomni, hogy le fognak esni az állványról, és elég nehezen győzöm meg, hogy neki már nem szükséges fogni azt, amig le nem jönnek.

Anyu vár minket a buszmegállóban, a L. előtt. Egyből rohanna haza, és én már megint nem értem..mintha nem nevelt volna fel két gyereket ő is. A végén sajnos már megint sértődés, elcsesszük egymás hangulatát, ő hazamegy, nélkülünk, mi meg inkább maradunk. Véletlenül összakadunk M-val, és L-vel, meg a szüleikkel. Tök jó, hogy voltunk strandolni, mert így a két anyanő leül a strandos plédre pletykálni, az összes kukival rendelkező egyén meg elmegy labdázni.

Jó nap volt, de vasárnap többé sose sehova vonattal.