Hajós András, jazz, zeneladik...és egy kis történet meg Dé

A nap, amikor elvittem a fiúkat egy interaktív zenei eseményre Hajós Andrással, volt a nap, mikor előadás közben egy gyors szívmasszázst alkalmaztam magamon, mivel Dé sokkoló módon vált interaktívvá. 

Az igazság odaát van.

In memoriam....

Hatan voltatok. Felfújtak, de nem beképzeltek. 

Együtt éltünk, együtt lélegeztünk, együtt mozogtunk. 

Már csak ketten vagytok, a többiek elenyésztek. 

Az egyikőtök maradványait megtaláltam a csocsó alatt.  Rátapadt, kapaszkodott utolsó pillanatáig az asztal merevítő lábába. 

Ne haragudjatok, ittmaradók, sajnálom, hogy látnotok kellett, de lekapartam. Le én! Szánalmas állapotát eltörölni, és csak a szépre emlékezni.

A másik a fürdőszobában múlt ki. Én szóltam időben. A fürdőszoba nem játszótér.

A harmadik..a padlón vonaglott. Elnézést, nem volt rajtam szemüveg. Na jó, nem igaz. Rá akartam lépni!

A negyedik...lelépett. 

 Már csak Ti vagytok, ó, ti égretörők. 

Már két hónapja és 10 napja mindig együtt. 

..és már rohadtul unom, hogy 2 hónapja és 10 napja a lakásban folyton követ egy lufi!

Mirena mellékhatások, fórumok - végtelen mennyiségben

Nem tudok megnyugodni teljesen a Mirena dologgal.

Boldog vagyok, hogy kivetettem. Az ún. aknék nem múltak még el teljesen, főleg, hogy azok a borzadályok akkorák voltak, hogy attól tartok a nyomuk mindenképpen ottmarad. Ám legyen, de legalább nem már nem úgy nézek ki, mint egy pukkogatós fólia. Nem teljesen.

A hajam is és a bőröm is határozottan kevésbé zsíros...méghogy nem a mirena! Istenem. Alig várom, hogy viszamenjek a nőgyógyihoz, és beszámoljak.

És persze fórumok tömkelege...nem értem, hogy tavaly is, amikor rákerestem, miért nem dobta fel ezeket a találatokat??

De íme, aki esetleg harcosabb, ügyvédhez fordul....megfontolandó, de előbb átrágom magam a netes anyagon.

Mirena fórum
Jogi lépések a MIRENA készítői ellen
egy blog

A blogban említik, hogy a kanadai leírásban több volt, mint az amerikaiban. Most már juszt is meg fogom nézni, hogy magyarul mit nyomnak.

és még majd gyűjtöm...

Mai napi hümm

Alapvetően megkopó memóriám, és ezt-most-ki-kell-mondani érzések hozzák létre a bejegyzéseim.

Nem írok közéletről, se nem celebekről, nem írok tudományról, se nem okosságról. Egyik nem érdekel, másikhoz nem értek.

Írok a fiúkról, írok egy benyomásról, írok csak úgy, mert senkit nem izgat.

Vagy írok, mikor azt hiszem, hogy ezt jó lenne nem elfelejteni.

Jó lenne nem elfelejteni a pillantokat, mikor az a pillanat az én saját másodpercnyi világmegváltásom volt. Csak, hogy tudjam, hogy emlékezzek, miből épül a jelenem.

Mégis néha betéved ide valaki. De ami izgat, hogy jórészt a betévedő elhelyezkedése USA. S nem látszik, mire keresett rá, melyik bejegyzést dobta fel neki a google...semmi. 

Ez a nagy számok törvénye? Mert akkor hol vannak az oroszok, kínaiak, indiaiak?

Kevés blogot olvasok, az egyik ez. És akkor arra gondoltam, hogy ez viszont muci fara...mármint én. Nem vágyom arra, hogy hozzámszóljanak, mert még így is - ismeretlenül - rettegnék attól, hogy nem bírnám. Nem bírnám, hogy nem ért, ha meg ért, akkor nem lát, és ha látna, már nem szeretne. 

Ki verte belém ezt a kishitűséget? És az öcsémbe? Vagy ehhez elég az, hogy apa nélkül nőttem fel, nem voltam senki királylánykája? Jaj, apa. jaj, anya. jajnekem. s nemsokára negyven.

Hmm, ez csak egy mai napi hümm. 

Mos a magyar rovar, azaz úton Bécs felé....

Milyen jó, ha maradnak körülötted olyan barátok, akik még olykor látni is szeretnének, és csodálatos módon ezt ki is fejezik. Szóval pár sms, egyeztetés a tanárokkal, hogy nem gond-e, ha pénteken nem megy suliba a gyerek - és irány Bécs.

Bécs: nem tudom, hogy valami fals genetikai nosztalgia, vagy, hogy majdnem mi is lehetnénk ők, vagy mi az, amitől a magyar szeret Bécsbe járni, azontúl, hogy külföld, és nincs messze, mindenesetre én is olyan jólesően szoktam nekikészülni egy-egy ilyen alkalomnak. K rögtön a vonatról leszállva, a gyrostól bűzlő aluljáróban megjegyezte, hogy "Mami, itt még a levegő is jobb!" Hát, a gyros nem volt gusztusosabb, az emberek sem illatosabbak -sőt - szóval lehet, hogy benne is ez a fura megfoghatatlan nosztalgia vert tanyát, a régi szép idők után.

Pénteken mentünk az egy órási vonattal, és nem akartam lecsúszni a csúcs helyről, így helyjegyet is vettem, asztalhoz! Így sokkal jobb ülni, mert egymással szemben hatékonyabban tudják egymás lábát rugdalni a fiúk, mint, ha egymás mellett ülnének.

Reménykedtem benne, hogy majd szépen hármasban elkucorgunk, de láttam az ülés feletti kijelzőn, hogy Kelenföldtől már édesnégyesben leszünk.

A fiatalember hihetetlen önbizalommal zuttyant le az ülésre, és láttam, hogy a fiúk kiváncsian figyelik, de volt is rá okuk. Minden mozdulata, gesztusa sikoltott a figyelemért - Itt vagyok, lááátod! - akarta, hogy csak ő, és mindenki rá...nagy mozdulatokkal levetett kabát, kipakolt laptop, mobil idetesz, odatesz, zsepit kér, feláll, leül, felhív, megint feláll-leül.

D készséges volt, rögtön elővarázsolt egy még bontatlan csomag zsepit, és igazán illemtudóan, anélkül hogy előtte gyorsan kifújta volna bele ő is az orrát, megkínálta FE-t. Udvarias köszönöm, majd már friss oxigénkészlettel dúsabb tüdővel elő a mobil...

"sziaaranynyuszikám! na, most mán itt ülök a vonaton, aranygaluskám, de ezt is majdnem lekéstem ba...meg...na nem mondom, mert kisgyerekek is vannak a társaságba. ...Milyen kisgyerekek? Hát vonaton ülök bazmeg! Látod bazmeg, most csak kimondom, hogy oda nevágjak a fejedre egy akkorát, hogy leszakad a mejjed! ...Na jó van kiscica, tudom, én is imádlak!...ÁÁÁ, ne is kérdezd, hajnalig fenn voltunk, hallod a Lajával, aztán meg nem találtam a vonatjegyet, mert az a két kurva, aki jött takarítani, betették a szatyromba, de nekem nem szóltak, hogy horpadna be a mejjük!...Ki beszél ott melletted, te, te...! Jaa, hogy a Nicole! Csókoltatom azt a rózsás száját!...Jaaaaj, szívem, tudod, hogy úgy megd....álak, mit nem mondasz!...Persze jól megb..talak, hát kinek a hasikája gömbölyödik, e??:-)) Na látod, jóvan, cicavirág!...Aztán kigyere az állomásra hallod!....Mi az hogy nincs időd?? ....Egy óra Linz, fél órát öltözöl, 10 perc az állomás...és van 2,5 órád! ... MI AZ HOGY NEM ENNYI???....hát hol vagy cseszed?? ..A Veronikná??? Mi csináltál már megint azzal a k--val??  ....Hallod, tőlem, azt csinál amit akar, legfeljébb megint eladják, oszt akkor majd óbégathat!...NA jöjjé szépen az állomásra, mert ....na, gyerekek miatt, nem mondom, de tudod mi lesz!..."

És ezt hallgattuk kb 3 órán keresztül.

Persze néha elment pisilni, néha nem volt térerő, ivott egyszer kávét, majd 5 percig röhögött azon, ahogy Dé kibetűzte a közeledő állomás nevét "Mos a magyar rovar" (Mosonmagyaróvár - de ékezet nem volt), de változatlan lendülettel intézte "mobilis" életét. Kiderült az kedvem ellenére, hogy 3 hónapoig halat sütött, de most már feltört, és egy lokálban pultos, és "bazzeg annyi pénzem van hallod, hogy  most 4 nap elment 2000 euro, de f-om se tudja mire".

Vidáman, lendületesen telt el a 3 órás út, és csak abban bíztam lelkem mélyén összekulcsolt kézzel, hogy a szelektív hallás genetikailag öröklődik, mert abban jó az egész család. 

Végre! Bécs, Meidling! Leszállás. Tiszta szívemből tudtam elbúcsúzni útitársunktól, mert azt éreztem, hogy jobbá tett, én tiszta, és ártatlan vagyok, és ... csak egy másodperc csöndet!