Horror az akváriumban

Nem tudom, meddig tudom a halakat elviselni. A múltkori vízcserét követő halhalált már szinte vártam. Lehet, hogy az én vízcserémet elviselő halakat tovább kéne tenyészteni, masszív nemzedék.

Na de a mai látványra nem számítottam. Az egyik csiga szájában egy hal lógott, hiányzott a hátsó fele. Vajh a csiga csak véletlen vetődött a szegény pára tetemére, vagy direkt rávetette magát, és ő okolható a hiányért?? Elkezdtem félni a csigától. Legközelebb nem nyúlok hozzá, még leharapja az ujjam.

Nehezemre esett a maradékhalat kiszedni a vízből, s nemcsak azért, mert még így eljámborodva is menekült előlem, de ezt olyan sebesen tette, hogy közben lógtak a belei. Aszittem ott mentem ellebbenek vízszintesbe. Azóta más vízekkel barátkozik a megboldogult.

Tökjó mozgékony Mikulás

Megint alkalom, hogy összejöjjünk, festősködjünk, alkossunk, és hassunk.

Egy kedvenc izgő-mozgó Mikulásunk lesz megint terítéken idén. Elég nagy, elég mikulásos, elég könnyű, elég látványos, hogy érdemes legyen nekiállni, és viszonylag záros hatáidőn belül, még az ezévi ünnep alkalmával, elkészüljön.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Valami csuda volt. Végre egy önfeledt délelőtt. A gyerekekkel. Szájtátva, vagy kacargászva, vagy épp megigézve nézték, hogy domborít Bruckner Szigfrid nagy okosan, vagy hogy szomorvidámkodik Vacskamati. Ló Szerafin, a kék csodaló különösképp tetszett a nagyobbnak, a kisebb a kivénhedt oroszlánt favorizálta. Nekem legjobban Amoro, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl mozgatta meg a nevetőizmaim. Vagy mégsem. Szörnyeteg Lajos. Vagy inkább mind. Dömdödömtől kezdve Nagy Zoárdig, az erdő összes lakója nagyon tetszett. Mindenkinek. Azt hiszem a szülők élvezték legjobban az előadást. Úgy elröppent az a nyolcvan perc, hogy sajnálkozva álltunk fel a végén, hogy már menni kell.

Véletlen kerültünk pedig oda. Az RS9-be. A K egyik ovis barátjának az apukája (O.R.) volt Dömdödöm, és Bruckner Szigfrid, és voltak oly kedvesek (a Lujza tulképpen), hogy meghívtak az előadásra. Kicsit féltem, hogy az én kukac gyerekeimmel majd 10 perc után nagy zörgés-morgás közepette majd távoznunk kell, de az Erdő meséje teljesen lekötötte őket. A Kicsinek nagy szívfájdalma volt hazafelé, hogy nem mehetett bukfencezni, hogy ő is részt vegyen Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon elűzésében, aki nem szerette a jókedvet, és meg akarta tiltani, hogy bukfencezést műveljen, aki arra vágyódik. Mehetett volna, de csak velem akart, én meg úgy éreztem, hogy én kb a fél színpadot elfoglalnám, és nem biztos, hogy szeretném a légies bukfenceimmel elterelni a figyelmet a többiekről :-)

Azt hiszem emiatt majd még el kell mennünk még egyszer, hogy pótoljuk a bukfenc dolgot. Igen.

Egyik legjobb történés volt az utóbbi hetekben a Négyszögletű Kerek Erdő.

Wedding day!

Lagziban voltunk. M. Judit esküvőjén. Egy különleges katicás templomban adták össze őket, valami olyan kis községben, ahol a fűszálak el voltak egyengetve, és még azt is lehetett tudni, hogy melyik utca merre van. Bár a hely maga olyan kis kicsi, hogy az sem igazán nagy baj, ha eltévedünk, s közben lehet gyönyörködni a tüchtig kis utcákban.

Az lagzi meg igazi felüdülés volt pesti közönytől, és tuctuctól megfáradt lelkemnek. Azonkívül, hogy az étek ehető volt, sőt finom, hogy az egész egy lovastanyán zajlott, ahol még elkaptunk egy épp ott élvezkedő francia csoportnak előadott lovasbemutatót is, elvittek minket fenékrázós kocsikázni, nem mellesleg a zene olyan jóféle szintismulatós gyerehopp volt, az emberek kedvesek voltak!! Kedvesek. Már lassan nem is tudom, milyen egy kedves ember. Jobb napjaimon, ha tükörbe nézek, akkor...

A fiúkban azt hiszem vidéki vér csorog, hamar azonosultak a légkörrel, meg a földkörrel is. A tánckört kifelejtettem. Hajnali egyig mulattak. Én addig némi béliz igénybevételével próbáltam jófej felvigyázó lenni. Csak egyszer tűnt el majdnem a kisebbik. Hamar meglett. Ittam gyorsangyorsan még egy bélizt a nagy ijedelemre.

A legjobb mégis az volt az egészben, hogy a páros merte a boldogságot választani, vagy legalábbis belevágtak...

Perverz vagyok

Vettem még két halat, asszem zebradánió vagy mi. Fő a változatosság. Kiváncsi vagyok, hogy a halak tudnak e egymás nyelvén beszélni. VAgy minden halfajnak más nyelve van?

Ezek tényleg csíkosak, alkalomhoz illően feszítenek szegények egy 20 literes akváriumban.