Translate

2015. február 23., hétfő

Az átlagos izgalmasabb

Az összes valóságshowban ugyanolyan arcok vannak. Pasik, akiknek akkora felfújt bicepsze van, hogy folyton retteg az ember, hogy egyszercsak kipenderedik a bőrük alól az összegyömöszkölt zokniméretű izom. Csajok, akiknek ugyanezt az aggodalmat az ajkuk vagy a keblük kelti. Vagy csak egyszer simán szétnyílik a homlokuk. Ja és persze, olyanok mind, mint a lakótelepi tömbházak, hogy ők sem tudják egymást között, hogy ki melyikbe megy bele, mert annyira egyformák.
S mindig ugyanazt is nyújtják: hamarrosszullevős-húdefaszagyerekvagyok tivornyák, cikornyás szavakkal próbálkozó modellek, akik katakombán szállnak pl a tengerre, meztelenségükkel takaródzó önbizalomhiányos, kamaszkorból kinemnőtt egyedek.

Pedig mennyivel izgalmasabb az átlag!
Szoktam merengeni villamoson, sorban állás közben, doktornál üldögélve, hogy ki mit rejt. Bicepszék, és punciajkúak nem rejtenek semmit, ők átlátszanak. Illetve nem, tudom, hogy ez maszk, de az életképtelenségnek ez a menekülési módja engem késztet menekülésre.
Mi lenne, ha egyszer egy showban átlagunalmasnak kinéző elemeket szednének össze?
Pl Bori néni, aki a másodikon lakik, és mindig olyan rejtélyesen les ki a narancsüveges szemüvege mögül, és évek óta nem doglozik, de minidg korán megy el otthonról...hova megy? Lehet, hogy titokban börtönőr? Vagy aquafitness oktató? Már elképzeltem, ahogy komótosan lebontogatja a gyógycipője fűzőjét, majd kigombolja a piszkosszürke dzsekijét, lassan leveszi a plisszírozott szoknyáját, és nejlonblúzát, óvatosan mellétéve a saját kézzel javított kompressziós harisnyáját...majd frissen előkapja a tök leharcolt hátizsákjából a legújabb divat szerinti Adidas dresszt, hóna alá csapja a szivacskarikát, és már harsan is a hangja a medence oldaláról: "Hölgyek, jó reggelt! Kezdünk, terpeszállás!"
Vagy ott van az az öregember, aki mindig hazafelé tartott már, mikor én munkába. Ő is, hol volt?? Mindig fessül festett. Lassan ballagot a 2-3 zsemlét rejtő műanyag zacskóval a kezében, annyira nem illik hozzá. Régen láttam. Mi derülne ki róla a valóságshowban? Persze lehet, hogy csak egy igényesebb éjjeliőr, de az is lehet, hogy a szomorú vasárnapot játssza minden éjjel rogyásig, mióta csak játszani tud, vagy festő, aki csak éjjel tud dolgozni, és kizárólag öltönyben, de emiatt kizárólag csak miniatűröket fest, mert az kevesebbet koszol..tényleg, lehet is, hogy azért olyan fura a pillantása....mert ha felnéz a munkájából, hirtelen az óriások közt találja magát...vagy ...vagy lehetne akármi!
Mennyivel több titkot rejtenek ők.

2015. február 17., kedd

Mert Ő tájékozott



- Mami, én két nagyon gazdag embert ismerek!
- Ó, és kik lennének azok?
- Az egyik Dagobert bácsi.
- ?
- A másik Putyin.

2015. február 16., hétfő

Tárgyalópartner avagy esti csevege



- Mami, beszéljük meg, hogy mind a kettőnknek lenne min változtatni!
- No, és mi lenne az?
- Ami engem illet, igyekszem majd nem mindenen megsértődni. De ezt majd szerdán beszéljük meg részletesebben.
- Hogyhogy?
- Mert akkor van idő suli után, és azért is, mert most arról szeretnék beszélni, hogy neked min kellene változtatni.
- S szerinted mi lenne az?
- Jó lenne, ha megengednéd, hogy az ÉN zsebpénzemből azt vehessek, amit ÉN szeretnék. Legalább néha.
-------------
azé micsoda egy diplomata...adok-kapok megvan már

2015. február 13., péntek

Raffaello


D rápillantott a Raffaello csomagolására és örömmel megállapította, hogy "Még nem járt le a zamatossága!"


2015. január 26., hétfő

január 24.




szájzárat kaptam a szomorúságtól
kongatom a nyelvét vesztett vészharangot
nem hallja meg
nem mondom el
csak ez a kongatás

a gyomor nem jó indikátora a szomorúságnak
pofátlan korog akkor is, amikor a torok egy falatot sem akar átengedni
felmentőseregként nyílnak meg a könnycsatornák, s oldják a torokgombócot
de addigra már a gyomor is észbekap, összekap, kiköp

rágom a szomorúságot
a szomorúság rág engem
már a gyomrom sem korog