Búcsú

"Mami, miért nem lehet az, mint az oviban, hogy nem hagynak el minket a tanítónénik, hanem csak együtt átmegyünk egy másik terembe? Tudod, a fiúk nem tudják úgy mutatni, ha sírniuk kell...."

Jaj, milyen nehéz is felnőni...

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be, -
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy meg élek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú,
ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból,
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás,
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül:
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

2013.06.09. este 8 óra - 891 cm - talán már nem lesz magasabb

2013. június 9. vasárnap

és ugyanitt 

pár nappal korábban

2013. június 6. csütörtök

Budapest by flood, 2013

A kuplung és a SHIFT

Anyu: Megmutatod akkor, hogy hogy lesz ebből nagyobb írás?

én: oké...na idenézz..(és hozzáérek a shifthez....)

anyu: Jajj, nee! most minden el fog tűnni, ebbe ne nyúlj, majd a másik levélben mutasd meg!

én: De anyu, látod, ki van ide írva alulra, hogy .."Mentve"...nyugi, nem tűnik el.

Anyu: Na, jó...akkor mit csináljak?

én: Szóval, ideállsz a szöveg elejére...(anyu arrébbcsusszan a kanapén)...a kurzorral (anyu észrevétlen próbál visszacsusszanni a korábbi helyére...sztem csak automatikus..)...utána megnyomod a SHIFT-et! Eddig érted, ugye? (bólogat)..Ezt akkor lenoymva tartod (SHIFT) ...Na, akkor vagy a nyíllal, vagy majd  itt lent ezzel kijelölöd, hogy mit szeretnél felnagyítani...

Anyu: Várj! Csinálom, mert úgy sokkal jobban megjegyzem. (És lelkesen nyomogatja felváltva a shiftet, a nyilakat, és közben az enter is kap pár csapást, de ha nem, akkor valami más)...Na, ez nem csinál semmit!

én: Nah, az előbb még nem fejeztem be, és mondtam, hogy tartsd LEnyomva a shiftet! Kezdjük újra. SHIFT. Látod, nyomom? (bólogat) Na, akkor tessék, ideáll a szöveg végére és enter! Voila! Kék! Na és akkor most mondod neki azt, hogy milyne nagy legyen a betűméret.... 

...és nem bír magával, icereg-ficereg, nem várja meg a magyarázat végét, már nyomná, húzná, kékezné..és megint semmi.

Anyu: (felháborodottan) Na, tessék! Nem csinál semmit!

És ismét elmondom neki, hogy a SHIFT-et LE KELL NYOMNI ÉS ÚGY TARTANI!...háddenem, ez a kettő valahogy nem.

És akkor az isteni szikra...

én: Anyu, a SHIFT a kuplung, oké? És mikor sebességet akarsz váltani, le kell nyomni a kuplungot, igaz? Na, ha fel akarod ezt a rész nagyítani, akkor nyomd le a SHIFT-et, oké? csak mint a kuplungot...

És tessék. Magyarról magyarra. Hadművelet pedig tökéletesen végrehajtva.

Anyu tapsikolva elküldte első, plakátméretű betűkkel megírt mailjét.