Translate

2013. május 6., hétfő

Anyja fia


Anyja: valamikor 96-ban, Ferenciek tere, elegáns cipőbolt


anya egy könnyed mozdulattal emelt le egy cipőt a makulátlan üvegpolcról. A cipő csodás, és ugyanilyen csodásan csilingelnek a lehulló üvegcserepek. Hát, a 41-es méret érdeklődés hiányában legfölül volt. Négy polc magasságban.

Fia: ma, egy kedves kerékpárbolt


fiúgyermek érdeklődő pillantása egy biciklicsengőre téved, későn száll arra a nagyok tekintete...a kerékpárok szinte hangtalan, előbb lassított felvételként, mint mikor az elefánt térdel le, borulnak egymás felé...de már nincs mit tenni, a sor minden egyes tagja ki akarja próbálni, milyen ez...végül ott hever 30-40 kiváncsi kerékpár elfeküdve.

Jaj.

2013. április 17., szerda

Visszajöttek!


Rozsdafarkúék visszajöttek!

K jött reggel lelkesen újságolni, hogy a madaraink megint rakják a fészket, és igen!

Feri bácsi úgy néz ki, nem győzi le a természetet mégsem, és majd mi is igyekszünk hallgatni, hogy madárkák vannak ismét az elektromos szekrényben. Igaz, hogy reggel annyira vidáman jönnek-mennek, serénykednek, lázasan építik a kis zugukat, hogy nehéz lesz őket eltitkolni. 
Idén jobb helyet találtak, mert a folyosóajtó melletti szekrénybe húzódtak, és ott szerencsére nincs olyan közel egy lakás sem.
Olyan jó őket, nézni, hallgatni, és mennyire fura, hogy nekik itt jó! Miért nem az erdőt választották? Hogy kerültek ide? Egyszer eljöttek színházba, körülnéztek a városban, és már nem vágytak többé vissza a rengetegbe? Haverok, buli, fanta, ez a rozsdafarkú banda...

Nekünk viszont idehozták egy kicsit az erdőt. Köszönjük Rozsdafarkúék!

2013. április 11., csütörtök

Április 11.

Szabó Lőrinc : Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.