Dé meséje a 270 millió kismalacról és a farkasról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 270millió kismalac. Ebből a 270 millió kismalacból, volt 3: Röfi, Böfi, és Böffencs. Röfi elment füvet enni, jött a farkas és megette. Böfi kiment füvet enni, jött a farkas és megette. Böffencs is kiment füvet enni, jött a farkas és megette.
A többit most nem részletezném, de ők is kimentek füvet enni, és az az egy darab farkas mind megette. Itt a vége fuss el véle.

Fagylalt-féleségek

Mostanában mindenféle fagylaltot lehet kapni. Voltunk a múltkor a fogdokinál, ahol van egy láthatóan közkedvelt kis helyi fagylaltos, egyáltalán nem szerény árakkal, de legalább tényleg nagy és érdekes választékkal. Nekik is volt pl csípős paprika ízű fagyijuk.

Ma jöttünk hazafelé D-vel a Bárányfelhő fejlesztőközpontból, és vártuk, hogy ránktámad-e a beígért tornádó, de mivel még mindig csak a 30 fokos hőségtől fortyogott a délibáb a körúti villamos sínei felett, úgy döntöttünk, hogy ebből lesz egy fagyi. És azt hiszem, a fiam kitalálta a zavarbaejtő, überelhetetlen, és elképzelhetetlen ízvilágú és hatású fagylaltját: a focifagyit. Önmagában nem ettől jöttem zavarba.

D: Mami, fogok csinálni focifagyit, ha nagy leszek.

én: Milyen az, focilabdának fog kinézni? (itt hamar kiderült, hogy milyen beszűkült vagyok..)

D: Dehogyis!

én: Na, de akkor miért?

D: Hát olyan lesz, mint a foci!

én: Még mindig nem értem...(és tényleg még mindig nem értettem..oké gömbalakú, talán fekete-fehér, és?)

D: Mami, hát olyan lesz mint a foci! Megizzaszt! Akkor majd odaírjuk, hogy olyan jól megizzaszt, mint a foci!

én:------

És erre nem tudtam mit mondani, bár ámulattal néztem rá, mint mindig, amikor egy újabb és újabb csavar erre-arra teker, és meglátod Őt, aki gondolkodik, akinek kattog az agya, aki áttervez, újralát, máshogy fog, és hogy mindig mindent meg tud közelíteni más szemszögből. 

Az agyam azóta sem nagyon tud mit kezdeni ugyan egy olyan fagyival, ami megizzaszt, de az elképzelés maga csodálatba ejt: hogy ez eddig még senkinek sem jutott eszébe!

Új extrém sport: beiratkozás elsőbe

Mit ad isten, ismétlem önmagam. Iskolát kerestünk!

Na persze, most nem olyan vehemenciánnal, mint tavaly. (Tudom, hogy kell írni a szót, csak megnöveltem a szó jelentését, empátikusoknak, leírva egy szóban a tavalyi mérgezettt egér módjára rohangálok, ide-oda, és lelkesen keresek..)

Most ugye adott már kiinduló pontnak a nagyobbik iskolája, mint bázis létesítmény. Azonban nem szeretném ilyen lazán lepattintani magamról a kötelességet, s ha nincs teher, veszek magamra.Ezért megnéztem/tünk egy másik kerületi sulit is. Végeredmény: D is oda fog járni (egyelőre), ahova K.

K sulija amúgy nem volt kifejezetten béna választás. Igaz, hogy csak úgy behuppantunk a beiratkozás előtti utolsó nap, se tantónénit, se oskolát nem ismerve, de jobb opciónak tűnt, mint a helyi illetőségű gázos arcokkal teli suli.

Az eleje kicsit döcögősebben indult, mint amire számítottam simulékony természetű fiamat ismerve, de a megszokás előbb utóbb az utálatot is csalfa szeretetféle érzéssé változtatja. Azért itt nem erről van szó, szeret oda járni a gyerek, de ugye sok választása nincs.

Mi tetszik: átlagos, normális, kissé művészi lelkületű családokkal van tele a suli. Tanítónénik se nem túl nyálasak, se nem túl zordonok. Na jó, a tesitanítónéni az kissé olyan én időmbeli hangulatú.Ez mit is jelent? "Fiam! Nyugdíjas klubban vagy, vagy átöltözöl végre?", "Szoktál te rendesen enni? Zongorázni lehet a bordáidon!"..és persze, ha Eszmáté szokás szerint rendetlen, akkor lőttek a játéknak, és a pöttyöslabdás kidobó helyett lehet hasizmot erősíteni 30 felüléssel. 

D persze a szokásos szívatópályán nyomul, mert úgy néz ki, hogy a jövő évi tanítógárda nem lesz olyan áktíf, mint K-é. Pedig, ha valakinek kell, akkor D-nak aztán nem ártana egy kis úszás, korcsolya, miegymás. 

Ja, a másik suli. Persze. Na, ha nem adtak volna annyi fals infot, talán ott kötünk ki, de attól tartok nem olyanok írták a beiratkozással kapcsolatos szabályokat és lehetőségeket, akinek akár egy gyereke is lett volna, vagy mondjuk iskolavezetés közelében járt volna.

Melyik elvetemült szülő (és iskolaigazgató) kedvenc extrém sportja lenne ez, hogy minél izgalmasabbá tegye a beiratkozás körülményeit? Hogy is nézne ez ki?

Pályázati feltételek:

- iskolaéretté nyilvánított gyermek

- aggódó szülő

- nevelő/tanító célzatú objektum, melyet a csemeténk befogadására szemeltünk ki

Különleges feltétel: a körzeti iskolába tilos beiratkozni, különben a versenyből kizárásra kerül az induló.

Gyakorlati megvalósulása:

beiratkozás napja: 2012. április 19-20 (cs-p)

állórajt, utolsó ellenőrzések: 2012. április 16. hétfő

anyuka: Érdeklődni szeretnék, hogy akkor a jelenlegi kondíciókkal, biztos, hogy felvehető a gyermek az Önök iskolájában?

iskola: gyermek neve?

anyuka: XYZ

iskola: ööö...biztos, hogy adott be jelentkezést?

a: Igen, már két levelet, és három telefont is megeresztettem, és voltunk játszóházban. Feliratkoztunk. (anyuka kezd kicsit ideges lenni, tépkedi a zsinórt)

i: öö...máris

a: átiratkoztunk a másik osztályba a jelentkezési lapon, ha ez segít esetleg

i: Ó megvan, akkor az angolos osztály?

a: NEEEM! Épp említettem, hogy a másik osztályba szeretnénk menni.

i: Hihi, ja, akkor valami gixer volt, na jó...de azért itt a lapjuk.

a: Rendben, akkor a címünk biztos jó lesz? Csak ideiglenes.

i: ELőször biztos a körzeteseket veszik fel, utána a többit megnézik.

a: nekünk az, de ideiglenes, máshol ezt nem fogadják el, anyukától úgy hallottam, hogy itt lehet, hogy igen, igaz?

i: öö...hát, körzetest veszünk fel először

a: Köszönöm (a nagy semmit!), viszonthallásra.

i. viszhall

most akkor jó, vagy nem????

2012. április 16 még mindig

okmányirodában senki nem veszi fel a telefont, hogy időpontot foglalhasson anyuka

a honlapon sem megy

cím tulajdosonosa nem elérhető

kezd beállni az agyhalál

2012.április 17. kedd délelőtt

és igen! okmányiroda felveszi a telefont: Mikor szeretne, igen, csak egy időpont van, mindegynekembármijóholnap! oké, akkor 10 óra...(bassza meg, de korán)

egész napos bénázás után tulaj elérhetetlen, energia a zéró szintre süllyedt.

Tesó iskolája csörög: Ugye jönnek csütörtökön beiratkozni? Vallomás, miegyéb, holnap szólok jó? Jó, de a másik iskola nem indíthat 3 osztályt, azt tudja? (nem hogy rohadjanak meg, még ez is csak ámítás volt?) Ja, hmm. rendben, köszönöm, holnap szólok.

2012. április 18. szerda. 

Már nem sikerült időben elérni a tulajokat. Lőttek az állandó lakcímnek. 

Phh.

Csörr: Igen? Jó napot kívánok, megyünk holnap beiratkozni! rendben, várjuk!

2012. április 19. csüt délután 5 óra.

megtörtént.

2012. április 20 péntek délután 3.

csörr: Igen? Jó napot kívánok! XYZ anyukáját keresem! Én vagyok. Nem jönnek beiratkozni? Lenne még pár hely az angolos osztályba. (Hogy fordulna fel mindenki!!! És azt mondtam, hogy németes!!!) De nem jó a címünk, már beiratkoztunk máshova. Ó, de sajnálom, kiderült, hogy jó lenne! (MENJEN MINDENKI A FENÉBE!!!!!! és kissün, vacogós cápa meg egyebek)

utálom a rendszert.

Kutyaszarkeringő, közel az egyáltalán nem kék Dunához

Hogy mi is az a kutyszarkeringő?? Hogy nem ismeritek? Ó, pedig igazán ismerhetnétek! Ugyan hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Azaz a koreográfiáját. Ha akarom, ha nem. Van, hogy aprókat topoghatsz a Király utcán, van hogy bátran szökdécselhetsz, lágy toccsannásokkal szabdaltan egy-egy elvétett lépéskor, ha a Városliget kies fövenyén keresel alkalmat a kikapcsolódásra. Mostanában leginkább egy beszívott egér vitustáncához hasonlít. Szóval igazán ismerhetnétek, ti, Pesten felnőtt páriák.

Néha úgy elegem van. Korábban nagyon kutyabarát voltam, de mióta átmentem anyába, kicsit tartózkodóbb lettem a fent nevezett lényekkel kapcsolatban. Szinte képtelenség apró gyerekkel a városban, a városi parkokban önfeledten kóborolni, mikor mindig halkan, barnán kucorgó fondorlatos, fűben lapuló mozdulatlan csomagokba botlunk, lépünk, markolunk (ááááá...volt rá példa)

Sokáig Vé kutyájukat sem tudtam kedvvel fogadni. Bár Maszlag igen szimpatikus eb. Igaz, ő máshogy támad. Ha látogatóban van nálunk, akkor csontszilánk-aknákat helyez el a lakásban szerteszana, minek folytán gyakran szakad ki belőlem még utána is pár napig az óbazzz jajszó. Tudom, tudom, nem kéne meztélláb lenni, de ősasszony lényem ezt követeli.

Kutyát lakásban tartani maximum plüss formában fogok. Nemcsak azért, mert büdös a szájuk, és reggel, mit reggel!, hajnalok hajnalán a másik végükből áradó gázfürdő ébresztene, hanem mert nem...nem lennék hajlandó olyankor kelni, amikor még a pacsirta is kevesli a csipát a szeme sarkában, hogy körülnézzen a világban. És mert lelkiismeretes vagyok, szednem kéne a produktumot, de valahogy annak is tudtam örülni, hogy kinőttek a skacok a pelenkás korszakból. 

S most már a legszentebb ok sem tudna másra rávenni, mióta egyik reggel, munkába menet, épp a kutyaszar-keringőt járva, egy eb látványa égett a retinámra...kicsi kis vacogó szőrcsomó, kb 2,5 dkg, felette a szintén a termésre remegve lecsapni készülő gazdival...mikor már éreztem.. jó az orrom, csessze meg. Nehéz reggelre ébredt a kutyó, azt hiszem úgy kellett vele atomrakétaként lejönni, hogy a szaporát ne otthon nyomja, de broáfff....könyörgöm, egy virsli nagyságú szőrős izé, hogy tud ilyet, és...ááááááá. Nem, lakásban nem kell kutya. 

És szabadságharcot sem tudnék vívni nap mint nap a kutyaszart leszaró kutyatartókkal. Nem lenne annyi zacskó a földön, (de annyi gyomor sem), amiben kis imádottjuk termését sok szeretettel utánuk lehetne vinni.

Kedves kutyatartók, virággal etessétek az ebet, hátha parfümöt fog pisilni, és mazsolát tojni, mert TI megváltozni nem fogtok.

Még jó, hogy ezt csak magamnak írom, így biztos sokáig még nem kell félni, hogy parfümban, és virágillatban fog feredőzni a város.

való világ valódi érzései?

nah, igen, gagyi mami vagyok. nézek valóvilágot. tiszta pszichodráma. én meg azt hiszem, hogy majd leszűröm a leszűrendőket.

egy valami azonban megint igazolást nyert. ehhez ugyan nem kell zseninek lenni, csak érdekes. érdekes, hogy mi, emberek, ennyire függőek vagyunk. és aki fikázza a földi függést..az meg, haha...nem evilági függő, igaz, ellenben jajdeszépen túlvilági, vagy nirvána, vagy jóisten fan.de az más tészta.

ja, és hogy mi nyert igazolást? egész életünkben kisebb-nagyobb csoportokban vagyunk kénytelenek ugye mozogni. szerencsés esetben azért ezek a csoportok (iskola, sportklub, a troli utazóközönsége stb) vannak annyira nagyok, és dinamikusak, hogy nem kell azt éreznünk, hogy mindig ugyanazt a két arcot bámuljuk egész életünkben.

ja, hogy hogy jön ehhez a való világ. lehet dobálni kővel a műsort, a résztvevőket is, és biztos, hogy a szereplőknek nem csak a szabad akarata rajzolja a műsor képét, de...

de milyen remekül látszik a kétségbeesett vágyakozás, hogy valaki azt mondja: kellessz, igazad van, jó vagy.

az ember ilyen. mindegy, hogy mekkora csoport, de legyen benne valaki, aki mellém áll, aki mellé odaállhatok. legyen valaki, akinek a szemében nem szarcsimbók, hanem rózsabimbó vagyok. szükségünk van arra, hogy szükség legyen ránk. tudni akarjuk, hogy a létezésünk, hogy  a nap, amibe belefogunk nem hiábavaló. ha nem manipulálják a szívünk, majd megtesszük magunkkal, csak hadd érezhessük, hogy számítunk.

és elhisszük, el akarjuk hinni, hogy ezek valódi választások, és nem a környezet, nem saját sóvárgásunk szülte hamis vágyból fakadó sürgetés. 

akik ott vannak, elképzelhető, hogy egy nagyobb csoport részeként semmiképp sem találnának értéket a másikban. de a helyzet szülte kényszer, s mert a lélek töltődni akar, korrigálja a határokat, az igényeket. aki máshol-máskor persona non grata lenne, most dícső tulajdonságok birtokosa, kebelbarát, és szívtipró.

és ilyenkor elbizonytalanodik az elme...hiszen párt is csak ilyen korlátozottan tudunk keresgélni, akkor mi értelme az igazi keresésének? hazudni kell magunknak egy érzést, egy igazit, aki számáunkra elviselhető, szagolható tapintható....hiszen úgyis a hely, idő, lelkiállapot, affinitás stb adott pillanatban érvényes összetevői miatt alakul egy Igazi...s válhat hamissá. de az a mi hamisságunk. szem kinyit, érzés reloaded..lehet, hogy csak ennyi kell?