SMS szemelvények, avagy majd két év egysorosakban I. fejezet.

és amiket még nem töröltem ki...nemválogatva
kb a 2010-es év....

2009/11/15: Szia Sz! Isten éltessen sokáig!:-) remélem jól vagytok! Mi megvagyunk, nehéz dolgozó anyának lenni, mindig rohanás van. Nálatok is? Téged lehet munka közben hívni? Beszéljünk már, kiváncsi vagyok, mi van Veletek.Puszi! Lujza

2009/11/16: hahó! TJ a mai naptól Bécsben dolgozik :o) Elköltöztünk Bru-ből, Schönbrunn mellett fogunk lakni.Mi még csüt reggelig Szhelyen. Mikor tudunk dumcsizni? puszik, La

2009/11/20 Szia! Még idén visszahívsz? Jó, tudom, h elfoglalt vagy. Jól vagytok? CsK

2009/11/22 Sziasztok kik fontosak vagytok nekem! Szeretném, ha tudnátok, hogy éjjel megszűnt dobogni a szíve annak aki engem szült, pont 37 éve. Csókok. Most ne hívjatok HZsu

2009/12/05 Van szolfézs, igen, sőt a Mikulás is jön! Várom a fiúkat. Ági néni

2009/12/06 Kedvesek! A búcsúztató 2009. dec.15-én, 17 ó-kor lesz. Közel a Karácsony, megértem, ha nem jöttök, akkor gondoljatok ránk. Ha jöttök, ne hozzatok semmit. cím:.... HZs

2009/12/31 Kedves M! remélem jól telt a tegnap estétek:o) Boldog Karácsonyt s vidám Újesztendőt kívánunk! 1,5 hónapja Bécsben lakunk, gyertek el majd hozzánk! p LA

2010/01/01 Elkezdődött...szívből kívánom legyen sikeres és boldog ez az év! renyammnyamm Dr.PD

2010/01/06 SZ! Én most éppen beleroppanok az élet terheibe. Ez a fő tevékenységem. M(LM)

2010/01/17 Bocs, tegnap nem voltam itthon, telom meg itthon maradt, de ettől függetlenül jogos az utálat. Én is gondban vagyok magammal, meghülyültem, és halmozom a hülye tetteim. Remélem mihamarabb észhez térek. CSLL

2010/01/19 Elképesztő ez a Conall. Gyönyörű, szerelmes, szeretik, és erre megy, aztán meghal. Tényleg minden férfi ENNYIRE  hülye?! Néha komolyan szégyenlem magam LCZ

2010/01/31 Szia, érzem, hogy így NEM jó, lekések mindenről. Félek változtatni, pedig szenvedek. Nem tudsz hívni? RKA

2010/02/07 Kösz, majd megnézem. épp itt vagyok a barátnőmnél, elkérjem a leleted?

2010/02/19 Szia. Apu erről semmit sem tud. TMS

2010/03/03 Szia! Megvan a mozgásterápiás logopédus elérhetősége. küldöm mailben. A75

2010/03/05 Sz! Nagyon jólesett az sms, ismételgetem, mint Füles Micimackó jókívánságát! Sokszor annyira nem érzem, hogy lehet nekem örülni.M(LM)

2010/03/06 Sziasztok! Ugye nem vagytok betegek, várunk titeket a cirkuszban. toncsi

2010/03/16 Épp most! Simán ment, magzatvíz szép tiszta. megyek haza heverészni. kata

2010/03/17 Várlak! pszichoetus

2010/03/29 Hogy alakul a napod? Tudsz a fiúkért menni? Pusz, Anyu

2010/04/01 bocsi, elfelejtettem, hogy fejtágításon vagy. majd ha ráérsz, akkor beszélünk. megy le valamikor anyukád a fiúkkal? LV.MN

2010/04/03 Minden rendben. Noszvajon már várják önöket. házinéni

2010/04/03 happy new-l barika . galambos

2010/04/04 Sz! Áldott húsvéti ünnepeket kvánok! Nyuszinak nagyon örültek a gyerekek. Kedden már dolgozol? Vonatos Börzsöny túra? m(LM)

2010/04/06 Hallo! Figyi, beszéltél anyuddal, hogy ne említse, hogy kikkel kirándult? Gé aggódik picit. Mi kb hatra érünk Pestre, belefutottunk egy dugóba. CSLL

2010/04/16 Szuper! én is most jöttem meg MAT-ról. Zumbán is voltam már 3x. Nekem is bejön, bár nagyon béna vagyok. rita

2010/04/26 Honey. I wish u the best.of luck in ur exams. come out from the exams room with flying colours and ur face full of smile.i know u will amke it bcos u r more clever than u believe. kisses down there

2010/05/27 Sz! Lenyúlták a kocsit éjjel a ház elől. M(LM)

2010/07/13 Az életunt uszomester még unottabban mint tavaly itt a BM-en. M(LM)

2010/07/23 Akkor várunk holnap itt. veszek mirelit pizzát. rita

2010/08/30 Szegények, annyira rossz, hogy vége van a nyárnak. te vitted őket? P LV.MN

2010/09/13 én most megyek l-ért, aztán meglátjuk mi is, remélem nekünk is beelfér egy kis játszó! p, LV.MN

2010/09/21 viszed a fiúkat focizni? anyu

2010/10/07 Nálam a "bikinid" délután bedobom anyukádnak, o

2010/10/22 Boldog szülinapot kívánok! M a másodikról:-)

2010/10/27 IGEEEEN! várunk benneteket! szombat este elmehetsz a színházba is, én vigyázok a gyerkőcökre. majd még bezséljünk, puszi! lujza

2010/11/04 Igazad lett!;-) Olyan lett a kisszobám mintha bemennél egy mandarinba és onnan néznél kifelé...LCZ

2010/11/25 Akkor te kellessz nekem! Imádom a nem normálise mebreket! kedd este hat után? :-) pszichoetus

2010/12/02 Mókust papámnak hóban, 7végén nem bírutnk mutatni.. Sztem alszanak, de cinege tuti lesz. enyémek az alvóhelyeket osztottál el:o) p. L wien

2010/12/07 na, letépted a fejét és belehánytál? kiszakítottad a szívét és megetted? ugráltál a maradék darabkákon? vagy, mintha mi sem történt volna? LCZ

2010/12/09 she has a different face. so u just do ur job n ntting else. talk later. kisses

2010/12/09 húbasszameg, most fog be! de a kerekeit leresztjük:-) LCZ

2010/12/09 Jöttök? mikor? Kicsik nálunk jólvannak, nehogy valaki kidőljön! :o) L wien

2010/12/10 hahó, Gé 38,2 hónaljban, s vadakat álmodik. utoljára Brü-ben volt ilyen... igazad volt, jó volt sajna a megérzésem. P L wien

2010/12/14 meghívók csütörtökre nálam. gézé
2010/12/15 szia! minden oké, 1,5 cm hosszú van szívverés. boldogok vagyunk!  csók, PJ
2010/12/24 szívem szárnyra kap :-) gézé

2010/12/25 olyan mérhetetlenül unalmas hely ráck. hogy a második nap már semmit sem lehet csinálni. olyan mint bj. gyertek le! LCZ

2010/12/30 szia, itthon vagyunk ma, ha esetleg szívesne veszed a társasáunk, szóljál és repülünk, puszika

2010/12/31 minden jót az újévre, amit szeretnél, váljon valóra! szeretettel: p, fló, g, hzsu

2010/12/31 Bumburnyék! gézé

Halottak napja gyerekszemmel, de ki a gyerek?

Kimentünk apuhoz a temetőbe. A fiúk szeretnek kijárni, mert tesznek-vesznek, virágmegfigyelés, bogárgyűjtés, alacsonyan szálló repülők...nekik ez mind mind a temető. 

Ma nagyon sok teamécsest gyújtottunk. Nem számtalant, de sajnáltam, hogy nem volt még estefelé, szívesen megnéztem volna a fénypettyes sírt. 

K-t mindig elbűvöli a gyertyaláng, még jó hogy nem éjjeli lepkének született. Felolvasztott pár csészényi viaszt rögvest, majd levelekre csorgatta, levélujjlenyomatot gyártott. És a Nagyi!..Csodát művelt a nagyival. Eleinte morcosan nézte a gyertyás kreatívkodást, ahogy kis száraz fűszálakkal aprócska máglyákat csináltak az alumímiumtartók felett..majd K bűvkörébe került, és egyszercsak arra eszméltünk, hogy gyűjtöget. Gyűjtögette a kisebb nagyobb száraz fűszálakat, gallyakat. Hmm, mondom mifene...Na de nem aprózta el, nem ám csak úgy odakucorít a teamécses kanóca mellé, és lesi, hogy majd lángra kap, ó, nem! 

Kérem szépen, ezt egy építőmérnök a következőképpen csinálja: szépen összeszedett egy jó adag száraz miazt, keresett egy rugalmasabb szálat, és szépen kis "nádkunyhót" formázott belőle. Talán még Matula bácsi is örvendezett volna egy ilyennek, ha megfelelő méretű. Fogta szépen, és egy kis mécses felé kerekítette, amit már csak meg kellett gyújtani. No igen...No igen, csak kisebb csemete nem jól célzott, és a gunyhó fogott tüzet, mécses csendesen várta a sorát. Szépen lángolt, nem mondom a fűcsomó, de nem kevésbé szépen a fiam kezében lévő száraz tujaág is. Nagyi dinamikusan kikapta a D kezéből a gallyat, és született tanyasi leányként jó erősen megtaposta. Ezzel megvolnánk nézéssel, izgatottan akarta menteni a kis fűcsómó elképzelt fellángolási folyamatát...ekkor már én is elrebegtem egy: "Nagyi, azt hiszem rád kell szóljak!" féle hihetetlen mondatot, mikor a sírok közötti úton, épp mikor Nagyi újabb lángforrással közeledett a kis dédelgetett máglyarakása felé, megjelent egy rendőrautó. Nagyi, rendőrök!- szóltunk, erre Nagyi rajtakapottan fújta el gyorsan a kis lángocskát a kezében, enyhén pironkodó arckifejezéssel. 

Fiúk közben megbeszélték, hogy a Papának ez biztosan tetszett. Mert ők tudják, ha meghalunk, a lelkünk nem vész el, hanem örökkön él. D szerint ugyan a levetett bőrünket is visszük magunkkal, amit felakasztunk a Nagy Égi Fogasra, de K kijavította, hogy higgye el, ez nem így van, mert csak a lélek örök, a test múlandó. Hmm, hittan.

hazafelé még egy kérdés gyötörte K-t:

- Mami, a Nagyi fog még élni, ha lesznek gyerekeim?

- Kicsi, ha vigyáz magára, és mi is Rá, akkor lehetséges, de...

- Nem kéne dohányoznia, ugye?

- Hát, nem, igazad van. Félek, hogy ez nem tesz neki jót.

- Ne félj, majd akkor a temetőben találkozik velük.

- öööö..khmm, végülis...

Néha szeretnék én is hívő lenni.

Érdekes, ma nem utáltam elmenni a temetőbe.

Sehonnai szavak...

Szavak, szavak, szavak...mindenütt csak szavak. Megfúlok a szavakban. A gondolatok bezzeg láthatatlanok.... és hallhatatlanok?

kora reggel, még éppen hogy csak szürkéllik az ég alja, s szürke arcú emberek töltik szürkére a reggelt.

a kórház alagsorából kicsorgó neonvilágítás próbál jó reggelt kívánni, és egy takarítónőnek álcázott tűzokádó sárkány akarja visszaverni a gyereket szülni vágyó, vizsgálatra váró nőstények hadát. képes rá egyedül, hiszen fel van szerelve éles nyelvvel, és 50 év fájdalmával, amit csak még jobban feltüzel a hasukkal ellene tüntető, s jobb jövőt remélő pirospozsgás arcú fiatalasszonyok rémséges fala.

és csak beszél, és csak mondja, és csak bugyognak egyre a záptojásszagú szavak, és nincs ami lecsillapítsa.

bemehetünk végre. 

ott vár  belül, az üvegajtón túl a paradicsom, a hipószagba mártott biztonság! hiszen foglalkoznak velünk: meghallgatnak, vért vesznek, kivájnak, és szétszednek, néha összeraknak, s még többször megváltanak. 

és a görnyedt, csípőficamos takarítónő - épp úgy, mint aki hálivúdban tanulta a hatásvadász jeleneteket - hirtelen ismét megjelenik, előreszegezve takarítókocsiját utat vág a terhes nők között. odavág. rátol. de megy és nyomja.

micsoda élet, vagy annak hiánya lehet mögötte? mi tette ilyen gyülölködővé, ami már az arcát is szétmarta?

és megint csak mondja, mondja...de minek??

be akarom fogni a fülem, nem akarok hallani semmit! nem mond semmit, nem tudok meg semmit, csak azt érzem, hogy a gyülölete éget, és már nem tudom sajnálni, már nem akarok azon gondolkodni, hogy miért....

csak maradjon csöndben.

néha többször csöndben kéne maradni.

Hajvágás félvér módra

Lustanyu blogját olvasgattam  - nemrég fedeztem fel - , aki arról írt, hogy micsoda kínszenvedés levágni a kiscsajának a lábáról a körmöket. 

Egyből tudtam asszociálni a skacokkal folytatott hajvágós csörtéinkre. elkezdtem ott írni egy kommentet, de rájöttem, hogy ezt meg kell magamnak is örökíteni, mert ha megnőnek, sosem fogják elhinni, hogy anyájuk micsoda hős volt nekivágni a hajvágásnak minden alkalommal.

Két, némileg cappucino gyerek anyjaként a hajvágásokat igazán katartikus élményként szoktam megélni, a nagy nagyon göndör, és a kisebb eléggé göndör hajával.

- Skacok, ki jön előbb a fürdőbe?
- Mami, én! (jön a nagy, és tudom, hogy túl akar lenni rajta, és mindig elhiszem neki, hogy nem fog átmenni "te-meg-akarsz-engem-ölni" jelenetbe. De igen, mindig átmegy)
- Na, kifésülöm előbb jó?
-Jó, de ugye nem vágsz bele megint a fülembe?
-Dehogy, csak akkor ne ficeregj!

Ez mindig így indul. 

A folytatás pedig:Hozzáér a kezem a fésűhöz, s már látom, hogy készíti a rémült arcát, de én zord vagyok. Most már a fésű is hozzáér a fejéhez, és kezdődik a gyilkolós jelent: már patakzik a könny a szeméből, és a feje teteje szinte egyvonalban a vállaival, én könyörgök, még nyugodtan, hogy próbáljon egyenesen, nyugisan stb. Erőt vesz magán, hiszen férfi, és előveszem a Nagy Zörrögőt (á lá kisebbik fiam). Itt elszabadulnak az indulatok.
Jahaj, tudtam, sóhajtanék fel, ha nem ordítanom kéne, mert tényleg majdnem megint a füle bánja...hajvágó gép, anya, anyafia, reppennő hajtincsek kavalkádja, s hogy ki lesz az erősebb. (Többnyire azért én győzök.)
És hopp, megint egy kis rész kicsit kopaszabb lett....vajon miért? Kezdek mindent előlről...mint a farönk és a fogpiszkáló esete...
A végére megint keletkezik egy kidobható bugyi és póló(a fiúkat már rutinosan ádám kosztümben vágom), hajtörmelékkel teleszórva. Egy db sápadt fiúgyermek, a zuhany alatt szipogva, s kissé kopaszabban a tervezettnél..és akkor még ott a kisebbik.

A hajas bugyi már kegyetlen szúrja a fenekem, de megpróbálok újult optimizmussal nekivágni a kisebbik gyerekem fejének. Elvileg könnyebb a dolog, mert neki nem annyira göndör a haja, cserébe sokkal jobban meglátszik, ha kissé jobban megszalad a hajvágó. Így tudnak különös kreációk keletkezni. A legutóbbi hajkölteményre ráfogtam, hogy olyan mint Kirikou-é, a kis afrikai mesehősé, aki folyton megmenti a törzsét. Lsd kép...egészen hasonló volt, csak középen kissé vastagabb volt a hajcsíkmaradvány.

Azt már nem is könyvelem el veszteségként, hogy az egész művelethez hozzátartozik, hogy egész idő alatt serényen kell sepregetnem a testükre ráhulló hajazatot, az ÉN szépséges aranyszínű szépségecsetemmel, vagy mi a szösszel. A rosszabbik verzió, mikor maguknak csinálják, mert az okozhat némi véres jelenetbe forduló schnittet (hehe, milyen vicces vagyok..schnitt, vágás, tudod..hehe..jaaaj, anya), elszabadult Nagy Zörrögőt, és ijedt kapkodást, hogy nehogy az én hajam is áldozatul essen. (Majd egyszer elmesélem nekik, milyen ügyes voltam, mikor a tojásfehérjéből habot képzendő, egyszer óvatlan kieresztett hajjal kezdtem el a gépet használni, és frankón rátekeredtem a cuccra. A fehérje is egyből rákötött, én sikkantva húztam ki a falból a dugót, és egy keverőgéppel a hajamban, némi habbal terhelten mentem a mosogatóhoz...mikor csöngettek lent. Hihetetlen önuralommal téptem ki a maradék hajakat - aminek a másik vége még a fejemen volt - a kavarógépből, és már csak pár habpettyel megtűzdelve mentem ajtót nyitni. Nem is nevettek ki)

Szóval azt hiszem nagyon hősies vagyok, hogy minden egyes alkalommal, tudván mivel fogok szembenézni, újra és újra kísérletet teszek arra, hogy a fiaim fején ne nőjön szénabála. Persze, aki a sorok mögé lát, tudja, hogy ők még hősiesebbek, mert annak ellenére, hogy gyerekgyilkosként tekintetek rám, hajvágóval a kezemben, újra és újra odajárulnak a vágóhídra.

Skacok, anyátok örvend, ha vísítva is, de elviseltek.

Diákigazolványa van K-nak

Nem is tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. 

Igaz, hogy az övé már tipp-topp new generation, mert szkennelt kép és aláírás, kis plasztik kártya, nettül betéve egy kis plasztik tartóba....s ez erősen különbözik az én megboldogult, jó öreg elavult papírra nyomott diákigazolványomtól, amibe még jópáran tudták egyetem után is vígan gyártani gyűjteni az érvényességi pecsétet.

Nem tudom, hogy a helyek, meghatározzák-e annyira az ember sorsát, hogy visszaszivárogjunk oda, és most a gyerekem is majdnem ugyanazoknak az utcáknak a porát, zaját, fényét szívja, mint amit anno én, kislánykoromban. 

Furcsa dolog reggel végigzötyögni a trolival azon az utcán, ami engem szárba szökkentett. 

Egy hetedik kerületi, öreganyám hegedűművész pasija szerint csak proli lakókkal teli ház második emeletén laktunk, és az ablak előtt makacsul zöldellő platánfán tavasszal ott ült galambanya, galambfiókáival...majdnem elértük őket. Elérhettük volna. És újra emlékszem, hogy itt még nem volt a lakásban fürdőszoba, már a szüleim tették be a konyha sarkába a kádat, illúzióként, hogy nekünk van külön fürdőszobánk. A WC a folyosó végén volt, 5 db az egész folyosóra, és még most is érzem a hideg cseppeket a derekamon, ahogy görnyedezés közben aláhullottak a tartályból. Sötét, málladozó falak....de a sarokban lévő lakásban lakott Ili néni, minden gyerek kedvence, akinek a fia már akkor, a 80-as évek elején NSZK-ban dolgozott, és mindenféle csudálatos dolgott hozott onnan. Sokáig őrizgettem egy kis kínai lampiont: fekete keretes volt, fehér selyempapírral, elmaradhatatlan sárkányokkal és finom, selymes, piros zsinór lógott az alján. Nem gondoltam volna akkor, hogy majd ha felnőtt leszek, akkor ennyi kínai meki fogja tarkítani a várost, telis-tele sárkányos lampionokkal.

A Városligetbe jártunk játszani, ismerem az összes utcát arrafelé, majdnem mindenhol lakott egy osztálytársam. A fiam is így fog kötődni ehhez a részhez, akármilyen is, ahol most lakunk? Azt hiszem igen. Az óriási különbség, hogy én a szomszédos oviba jártam, ahonnan sokan együtt mentünk tovább a szomszédos iskolába. Jaj, az az iskola! Szerettünk oda járni, szerettem az osztálytársaimat, a papírgyűjtést is szerettem....

Annyi mindent tudnék most még leírni, bugyognak az emlékek, de....akkor még élt az édesapám. Ott még együtt jártuk az utcákat, ha itthon volt. Mert keveset volt itthon. Ő is dolgozott NSZK-ban, és Donald kacsa rágót hozott haza, meg kólás izű gumicukrot, és gyöngyvirág illatú szappant....és aztán elköltöztünk innen, és egyszercsak nem jött már haza. Haza kellett hozni. A babát is hazahozták, azt az orosz, csodálatosan szép babát, amit ő már nem tudott nekem odaadni. Poros lett a haja, már nem fénylik úgy mint régen....hiszen már lassan 28 éves. Lassan 28 éve, hogy meghalt az édesapám. 

És a fiamnak is már diákigazolványa van. És az ő apja is sokat van távol. Nem jó ez így.