Gipsz ex

Szerdán leszedték a gipszet a kezemről

tegnap látott a gyógytornász

dühös vagyok, frusztrált, fáj minden

inkább nem mondok semmit

ja, vagy idézem a dokit " Történtek már csodás gyógytornászi eredmények"

Mandula - utolsó felvonás

A negyedik nap még istenes volt...most már tudom, így utólag. Aznap még arra treníroztam a gyereket, hogy kibírjuk két fájdalomcsillapítóval per nap. Az ötödik és hatodik nap viszont fájdalomcsillapítós, sírós vinnyogásos, könnytelen könnyes áldatlan állapotban telt. 

Már reggel gyanúsan kelt, ahogy odavánszorgott az ágyam mellé, felhúzott vállal, hogy a nyakát se kelljen mozdítani, s látszólag hegynyi gombócot nyelve, kézjelekkel próbálta tudtomra adni, hogy mennyire szenved, és segítsek rajta - nem kellett, szegénykém, hogy mondja...jaj, látszott, de nagyon.

Azon a két napon félelmetes mennyiségű gyógyszert nyomtam belé, pedig sosem voltam nagy gyóygszerpárti...így volt némi megkönnyebbülés, de annyira nem, hogy boldoggá tegyen...

Aztán eljött a péntek, a kontroll napja, magamban már formáltam a szöveget, amivel leírni kívánom K állapotát a  dokinőnek (kerülve a nagyon szemléletes, igen igaz fordulatokat, hogy ...olyan volt mint a mosott fos és stb). És csodamód nem sírva kelt, és gyógyszer sem kellett, és enni is anélkül evett - no, mi az? gondoltam...

S a dokinő kimondta az áment ránk: "Lepedék levált, seb nagyon szépen gyógyult, jövő héten mehet közösségbe is!"

Micsoda megkönnyebbülés! Az én kis hősöm, aki kínlódva, küszködve, de letolta a kenyeret, mert mami szerint úgy hamarabb gyógyul, és könnyebben lejön a lepedék...a kicsi felragyogott, és végre megdícsérte magát: "Mami, ugye milyen ügyes voltam?!"

Kicsim, olyan ügyes voltál, amilyen a mamid lehet sose lesz! Egyszer már kényszerből ugyan, de felkeltem a kórházi ágyból, s otthagytam a mandulaműtétre várók sorát. Ahova azóta se mertem visszamászni...

S mit tapasztalok? Nincs horkolás, elmúlt a dudogós orrhang, a hangja karcosabb lett, s mintha érthetőbb lenne a kiejtése, szeme csillogóbb, és eltűnt az a levegőhiány miatt arcára feszülő bamba nézés is....

Azt hiszem, jól tettük, hogy megtettük.

Negyedik nap a mandulaműtét után...

Szóval ez így néz ki... egyelőre csak fájdalomcsillapítóval megy a létezés. A legrémisztőbb azonban az esténként visszatérő lidérces álom jelenség...

Mikor K-t kihozták a műtőből, nem is tért magához, csukott szemmel hányta-vetette magát, dörzsölte az orrát szegény...nem számított semmit, hogy a karomba veszem. Olyan volt egy idő után, mint aki delíriumban van: forgott a szeme, s hadakozott a szörnyekkel - elviselhetetlen volt, nézni, neki meg átélni gondolom. "Mondja már meg valaki, mi történik?", "Segítség! Valaki segítsen!" "Szörnyű, nem bírom elviselni!" "Ez a legszörnyűbb nap az életemben, mikor lesz már vége?"...s közben néha hirtelen felült, csak a szeme fehérje látszott, s mintha a ki akarta volna tépni a nyelvét. A szájtámasztól tiszta seb volt a szája körben, két foga kilazult, az arca feldagadt -  erre biztosan nem számítottam. Sokkoló volt, pedig voltunk már kórházban. Kb. 1/2 11-kor jött ki a műtből, viszonylag sokat aludt, de hajnalig nem szűntek a szörnyekkel való hadakozások...

És most kedd van, kicsit ugyan jobb, de még mindig csak fájdalomcsillapító tartja életben. Sírni nem tud, csak nyöszörög, ha már nem hat. Az arca még mindig fel van dagadva, a szája széle már gyógyul. Levegőt még csak úgy tud venni, mint régen - de állítólag még ez a sebek miatt van...Enni egyelőre nem  mindent tud, a legnagyobb fogyasztás nestéből van. Már én unom.

És nem várom az alvásidőt, mert jönnek a szörnyek...

Mandula - ki vele

Aki azt mondja, nem fáj nekik annyira...nem tudunk a gyerek helyében lenni. Láttam, amit láttam. S lehet, hogy a borzalmak most kezdődnek, hogy túl vagyunk rajta???

A sétáló fog

Családi vacsora, vasárnap este. Jelenlévők: Mami, K és D
K: - Mami, már megint jön egy fogam! Érzem, hogy mozog!
M: - Melyik, Kisbogár?
(D közben már hevesen jelentkezik, majd megfulladva a mondanivalótól...amit ugye mondani kíván)
K: - Nézd, itt elől...már kifelé dől...(na jó, enyhén, valóban)
D végre szót kap - Mondjad, na, mit szeretnél!
D: - Mami, az a fog nem jön, hanem sétál! Hát nem látod, hogy íííígy ( s közben az ujjaival imitálja, ahogy szerinte a fog sétál...kifelé...), ilyen lassan ballag ki a fog! Látod, sétál!!

S diadalmasan nézve folytatja a táplálkozást, ismét jólmegaszonta....