Mandula - ki vele

Aki azt mondja, nem fáj nekik annyira...nem tudunk a gyerek helyében lenni. Láttam, amit láttam. S lehet, hogy a borzalmak most kezdődnek, hogy túl vagyunk rajta???

A sétáló fog

Családi vacsora, vasárnap este. Jelenlévők: Mami, K és D
K: - Mami, már megint jön egy fogam! Érzem, hogy mozog!
M: - Melyik, Kisbogár?
(D közben már hevesen jelentkezik, majd megfulladva a mondanivalótól...amit ugye mondani kíván)
K: - Nézd, itt elől...már kifelé dől...(na jó, enyhén, valóban)
D végre szót kap - Mondjad, na, mit szeretnél!
D: - Mami, az a fog nem jön, hanem sétál! Hát nem látod, hogy íííígy ( s közben az ujjaival imitálja, ahogy szerinte a fog sétál...kifelé...), ilyen lassan ballag ki a fog! Látod, sétál!!

S diadalmasan nézve folytatja a táplálkozást, ismét jólmegaszonta....

Ágyrajáró - mindenre van magyarázat

D. megint ingázott a két szoba között, aludni unalmas alapon. Különben is mindig akad valami elképzelhetetlenül halaszthatatlanul fontos közlendője. Meg persze éjjel 23.23-kor jön át nagyon udvariasan megköszönni, hogy "Nagyon kedves vagy, Mami, hogy adtál tegnap zsebkendőt, de nincs már rá szükségem, mert meglett az enyém." Sóhajjal nyugtázom, hogy igen, csodára jólnevelt, de azé' most már tudnám értékelni, ha behúzna az ágyába, mert 1, ilyenkor ne zsepivadászat legyen, 2, épp elég késő van, hogy simán morcos legyek, hogy még mindig zaklat, 3, különben is lerohad a karom, és ha a gipsz nem magától fog felrobbanni, akkor miattam. Szóval szépen megkérem, hogy most aztán tünés...

Csodás, már 10 perce nem jött át....

-------------------------------------

Áhhh, úgy néz ki, végre tényleg alhatok, 3 perc múlva éjfél!

-------------------------------------

A madár elcsicsergi diszkréten az éjfélt!

-------------------------------------

Konyec.

...

..

.

Na ne...ugye nem egy láb motozását hallom, kutatva a galéria fokai után???!!!

..áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

------------------------------------- (4. jelenet ....legalább negyedik)

Kiskorú behuppan mellém a takaró alá. Nagykorú zokon veszi.

Nk: Kértem az előbb, hogy  maradj az ágyadban. Éjfél van.

Kk: De ott nem tudok aludni, Mami!

Nk: Tied a legjobb ágy, mi bajod vele?

Kk: Mami, értsd meg, ha betakaródzom, rettentő melegem van, ha kitakaródzom, akkor meg szörnyű hidegem van. A te ágyad LANGYOS,  és ez pont jó nekem!

Nk: Feladom....

....s még vagy öt perc röhincsélés után, mélyen elborzadva következetlenségemen, végre aludni zuhantunk....

Hát ez eltört

Vasárnap. 12.35. Jégpálya. Huss, zsutty, plotty, reccs. Ööööö, valaki, héééé...Móni!! Nézd!...Hmm, mi van?? Nézz a kezemre!..

Hát ennyi. A bal csuklóm 37 évnyi mindennapi munka után pihenőt vett ki. S alakban. A szívás, hogy nem tudja, hogy a tervezett pihenést követően lesz aztán nemulass mindenféle ínycsiklandó tréninggel megspékelve...

Pedig mennyi mindent csinált!

Kisebb korában biológiai kísérleteket folytatott - ugyan a kivinövénykét Csöpi, a tacskódög ledarálta, és a bab-borsó keresztezése sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, de sütött a nap, és égetett a homok, és jó volt.

Aztán kajakozott a Dunán, hol kajakban, hol farönkön.

Egész kis fiatal csuklócska korában már tudta, hogy kell feltenni a gilisztát a horogra.

És iszapban turkálni, sulymot szedegetni, szövögetni, csónakázni már smafu??

Nem beszélve arról, hogy görög hullámokat pacskolt, holland rózsa böködte, spanyol nap barnította, s a legjobb sátrakat együtt dobta össze más baráti csuklókkal...

És egyszercsak egy baba szívével egy ritmusra dübörgött a vér benne, majd kicsit később ringatta a kicsi lényt, terelgette, ölelgette.

És most ennyi. Elfogadom. Mindenkinek szüksége van pihenésre. Igyekszem tiszteletben tartani, kedves középkorú Bal Csukló!

Todományosan...

Gondoltam itt az ideje todományosan csökkenteni a kerületem. Még csak negyedik napja vagyok ennyire todományos, de már szédülök. Pedig nem is a nagy bendőm, hanem a gének a ludasok.
Ha legalább az lenne, hogy eddig mondjuk mindennap 3 db sült csirkét, a sarki vegyesboltot, meg egy fél mammutot fogyasztottam volna..de nem. A nagy segg családilag predesztinált. Pontosabban én azon termetes dédanyám testében élek, aki feldönthetett volna egy gémeskutat is, akkor sem ficcen arrébb haja szála sem. A fotó, amit láttam róla - egy stabil asszony ül egy tanyaudvaron, olyan eltökélten, hogy menten vigyázzbaállsz. A látvány pedig szinte tapinthatóan visszadja a kort: az áll alatt szorosra csomózott kendő, a tisztes ölbeli kéztartás, mely az elébb simogatta el a kötény hullámait, s a hivatalos fényképezkedős arckifejezés.

Miért is akarok fogyni? Azt hittem, csak az éveim múlnak, s ha lélekben fiatal vagyok, akkor úgyis úgy maradok. De nem. Már reccsen a derekam, roppan a nyakam, nyögve hajolok le...jaj. A testsúlyom eddig mindig csak az optikai kellem miatt érdekelt, s most ráébredtem, ha én akarom felneveleni a sarjaim, (s mivel még mindig nem liftes házban lakunk), akkor itt bizony sürgős beavatkozásra van szükség.
Vannak persze sajátos képességeim - evidens, hogy nagy test, nagy élvezet, de most ezt hagyjuk.

Így most todományos vagyok. Ez azt jelenti, hogy csináltam egy snájdig excel táblát, a fenyegető DIÉTA elnevezéssel, s most abban sokkolom magam az étkek mindenféle értékével - vagy értéktelenségével. Lassan az ember azt érzi, hogy ha a kanalat szopogatja, az is minimum 50 Kcal-val ér fel, így igen meg kell nézni, hogy mit szopogatunk. Ugye.

Azt hiszem itt az idő, hogy magamba gyűrjek egy 150 kcal-t érő pogácsát, meg az istentudja mennyi sima joghurtot. A bifiduszosat, naná. Hadd durranjon.