A halak

Ha már itt vagyok..

Még megvannak! Illetve...kis cserélődés volt, meg rejtélyes eltűnések, de még megvannak. És a csiga!

A csiga szerintem magányos. Nyár közepén egyszercsak a a vízbe pottyant valami fura dolog, azt sem tudtam, mi, de gondoltam, csak valami belterjes dolog lehet. A halakhoz túl nagy valami, hogy ők nyomják ki, a csiga meg egyedül van. Igaz ugyan, hogy a csiga hímnős, de állítólag, ez a féle nem az. Utánanézek a neten, mondanak mindenfélét, de egy képen mindenképpen ilyen izét termelt egy almacsiga.

No, mondom, szép, terhesek vagyunk. Nem tudtam, hogy mi módon tudnék segíteni kihordani a kicsiket, és végül csak elszúrtam. Leguberáltam a petezsákot a falról, mert azt mondják, úgy jobb, és rátettem egy mosogatószivacsra, oszt lestem, h mi történik.

Vagy két hétig nem történt semmi, aztán árasztásos öntözéssel kezeltem az üveget, és hamarost, kis fekete cérnák kezdtek el gurkálódni a szivacson, -ban, alatta és mindenhol. ÉS úúúú, úgy nőttek, hogy reggel még cérna, este már kötél lett belőle. Kicsit túlzok. De a fekete zsinór aztán mássá már nem akart továbbfejlődni. Lehet, hogy nem is a csiga gyerekei voltak, hanem a szivacsé. Aztán egyik nap egy fura szárnyas izé örömködött a befőttes üvegben, no akkor elhagyott minden természettudományos érdeklődésem, és üvegestül, szivacsostul, cérnácskástul kivittem a levegőre a bagázst. Azóta...hát, hmm, remélem, sokat láttak a világból.

De a csiga nem adta fel.

Újabb csomag az akvárium tetején. Ezt már nem zargattam. És lám! pár hét múlva kb porszemnyi kis izék másztak ki belőle. 4 db. Kb 3 napig tudtam őket nyomonkövetni, határozottan csigaformájuk volt, még a sziklára is kiültek napozni. Aztán eltűntek.

Azóta a csiga csak nyomja, és nyomja, és nyomja a kis reményeit. Sajnos semmi. Mind száraz és üres. Amint az egyik eltűnik, max két nap múlva ott az újabb.

Nem tudom. Nem lestem ki, de vajon odamegy, körbenyálkáz, szemléz?? Honnan tudja, hogy megint elment egy zsák az örök vadászmezőkre??

Nahát, nohát...elszökkent

egy év. Fene érti.

Még jó, hogy van naptár, mert ha az évszakokra kellene csak hagyatkozni, akkor nem igazán tudnám, hogy hol tartunk. Összekeszekuszálódott az időjárás.

Egész ősszel tavasz volt. Most télen meg majdnem nyár. Aztán egy kis szibéria, de az hamar meggondolta magát és már megint ősz van. Vagy izé.

Dejó! Annyira gyatra az emlékezetem, hogy magamra hagyatkozva, fogalmam sem lenne, hogy mi is történt ebben az egy évben, de szerencsére vannak fotóképek, melyek adnak némi halvány gőzt.

Most szépen, tömören (hehe) összefoglalom.

Újév, Dublin, kis para, nagy para, húmingyányáraztánmegintdolgoznimék, nyár, fúj őszi balaton júniusban, tőserdő, aszfaltgőz, jujujjmár augusztus, megint tőserdő, úúúmárdolgozom, úú már D is ovis, babazsúr, ovis, babazsúr, ovis, szülinapos vagyok, ovis, K zsúr, ovis...és hopp, Advent..fenébe, idén nem hagyom a végére..és mégis

A munka jó hatással van rám. Annyira nem kreatív, hogy azóta itthon szemrontó, de lélekemelő, és önvállveregető varrásokban bomlok szét éjjelenként. Vagy meg?

Ennyiből a fene fog emlékezni, hogy mi volt 2009-ben. Inkább szétnézek a fotók tájékán. Ha legalább gyereket szültem volna, az olyan tuti dátum. Nah.

Horror az akváriumban

Nem tudom, meddig tudom a halakat elviselni. A múltkori vízcserét követő halhalált már szinte vártam. Lehet, hogy az én vízcserémet elviselő halakat tovább kéne tenyészteni, masszív nemzedék.

Na de a mai látványra nem számítottam. Az egyik csiga szájában egy hal lógott, hiányzott a hátsó fele. Vajh a csiga csak véletlen vetődött a szegény pára tetemére, vagy direkt rávetette magát, és ő okolható a hiányért?? Elkezdtem félni a csigától. Legközelebb nem nyúlok hozzá, még leharapja az ujjam.

Nehezemre esett a maradékhalat kiszedni a vízből, s nemcsak azért, mert még így eljámborodva is menekült előlem, de ezt olyan sebesen tette, hogy közben lógtak a belei. Aszittem ott mentem ellebbenek vízszintesbe. Azóta más vízekkel barátkozik a megboldogult.

Tökjó mozgékony Mikulás

Megint alkalom, hogy összejöjjünk, festősködjünk, alkossunk, és hassunk.

Egy kedvenc izgő-mozgó Mikulásunk lesz megint terítéken idén. Elég nagy, elég mikulásos, elég könnyű, elég látványos, hogy érdemes legyen nekiállni, és viszonylag záros hatáidőn belül, még az ezévi ünnep alkalmával, elkészüljön.

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Valami csuda volt. Végre egy önfeledt délelőtt. A gyerekekkel. Szájtátva, vagy kacargászva, vagy épp megigézve nézték, hogy domborít Bruckner Szigfrid nagy okosan, vagy hogy szomorvidámkodik Vacskamati. Ló Szerafin, a kék csodaló különösképp tetszett a nagyobbnak, a kisebb a kivénhedt oroszlánt favorizálta. Nekem legjobban Amoro, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl mozgatta meg a nevetőizmaim. Vagy mégsem. Szörnyeteg Lajos. Vagy inkább mind. Dömdödömtől kezdve Nagy Zoárdig, az erdő összes lakója nagyon tetszett. Mindenkinek. Azt hiszem a szülők élvezték legjobban az előadást. Úgy elröppent az a nyolcvan perc, hogy sajnálkozva álltunk fel a végén, hogy már menni kell.

Véletlen kerültünk pedig oda. Az RS9-be. A K egyik ovis barátjának az apukája (O.R.) volt Dömdödöm, és Bruckner Szigfrid, és voltak oly kedvesek (a Lujza tulképpen), hogy meghívtak az előadásra. Kicsit féltem, hogy az én kukac gyerekeimmel majd 10 perc után nagy zörgés-morgás közepette majd távoznunk kell, de az Erdő meséje teljesen lekötötte őket. A Kicsinek nagy szívfájdalma volt hazafelé, hogy nem mehetett bukfencezni, hogy ő is részt vegyen Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon elűzésében, aki nem szerette a jókedvet, és meg akarta tiltani, hogy bukfencezést műveljen, aki arra vágyódik. Mehetett volna, de csak velem akart, én meg úgy éreztem, hogy én kb a fél színpadot elfoglalnám, és nem biztos, hogy szeretném a légies bukfenceimmel elterelni a figyelmet a többiekről :-)

Azt hiszem emiatt majd még el kell mennünk még egyszer, hogy pótoljuk a bukfenc dolgot. Igen.

Egyik legjobb történés volt az utóbbi hetekben a Négyszögletű Kerek Erdő.