A bölcsek köve, vagy mégsem

Megtaláltam. És mégsem.
De. A konfliktusok azért vannak, hogy hihetetlen, elsöprő és átütőerejű  - az örökérvényűt evidensnek tekintem ezekből kifolyólag - szentenciák szülessenek.

Mint ez:
A küszöböt megugrani nem kihívás.

Vagy pedig ez:
Semmi sem történik végtelen.

És akkor beindul az analizáló agy-üzemmód, ami máris cáfolatkészen üt a piros gombra.
Sajnos a cáfolat simple, de omnipotens: Minden  relatív.

Mindenesetre egy dolog igaz lehet, konfliktusok és lustaság (jó, nevezzük kényelemnek) nélkül a világ egy cseppet sem haladna semmilyen irányba, kevés kiválóbb katalizátort lehetne találni náluk.

Mit tehetnék érted....(avagy anya mélyen sóhajtozik)

• Kicsi, beszélgessünk a szülinapodról. Nem biztos, hogy jó így tartani többet, mit gondolsz? Sejted, hogy mire gondolok?

• Tudom, tudom, hogy megint ideges voltam, meg inkább egyedül játszottam.
• Ilyesmi. Segítesz megérteni, hogy miért van ez? Hiszen már vagy két hónapja készültél rá.
• Na, lerajzolom, jó?
• Inkább meséld el, mert nagyon kíváncsi vagyok.
• Akkor várj, itt ez a ropi. (Erre letör egy nagyobb darabot a ropiból). Látod, ez vagyok én? A többiek meg ezek. (letör egy kis darab ropit.)
• Nem biztos, hogy értem. Arra gondolsz, hogy ők kisebbek nálad? (Anya túl egysíkú..)
• Nem, csak arra, hogy ők mások, mint én, hát nem látod?
• Ok, tehát nem azért mert fiatalabbak, vagy alacsonyabbak…
• Nem. Mások. És amikor megjöttek, akkor itt volt ez a sok más gyerek, akik nem olyanok, mint én, és nekem idő kellett ahhoz, hogy olyan legyek, mint ők. És ez csak ilyen darabosan megy nekem. (és itt kis darabokat leharap a nagyobbik ropiból, ami végül akkora lesz, mint a kis ropi). És tudom, hogy megint eltelik egy év, és akkor megint idejönnek, de amikor itt vannak, akkor még nekem olyan hirtelen ez a sok más ember, s amíg át nem alakulok olyanná, mint ők, addig nekem nehéz örülni nekik.

Csodálatos tavaszi reggel némi intoleráns ízzel

A ház kapuján túl, a szemben lévő saroknál kapcsolódtam rá. 

Baseball sapka, tavasziasan lezser pulóver, méteres léptek. Nem is értem, hogy ilyen iramban, hogy tudott a célzásra koncentrálni. Csodálattal néztem, ahogy az energiaital és a cigi kellemetlen feleslege egyesülve keres utat magának a munkába siető emberek között. Alig bírtam beelőzni, már csak 5 méter, már csak 3 méter, ééééééss….igen, huhh, sikerült. Jobbra előztem,mert balról pont Büdibácsi mellett haladtunk el, és Büdibácsit, mint plusz élvezeti faktort nem engedhettem be az életembe ezen a szép, napos reggelen.

Lehagyva Baseball Sapkát, a Mester utca-Haller kereszteződésénél járva, a zebra előtt, szemem és tudatom már befogta a következő sorvezetőt. Még a télről hordott télikabát puffadt tömegéből bukkant ki egy fejkendő, a fejkendő alatt homályos, vastag keretes szemüveg, startra készen várt a zöldre. Az egyik kezével görcsösen markolta a kerekes bevásárló kocsit, enyhén előredőlve, és már indulhat is! Nagyon kellett igyekeznem, hogy a másik, mereven oldalra tartott kezét elkerüljem. Nem lenne csinos, ha a szoknyámon máris egy perzselt szélű likkal érkeznék munkába, gondoltam. A füstfelhő csak egész kicsit nehezítette meg a tájékozódást.

Lehagyva Baseball Sapkát, lehagyva Téli Pufajkát, boldogan, némán kacagva, csak kicsit könnyes szemmel jutottam el a gyógyszertár sarkáig, de ezen az 50 méteren már elkezdtem érezni a megvonás tüneteit.

Szerencsém volt, nem sokáig kellett a friss levegő után kapkodnom, mert a gyógyszertár után nem sokkal már ott csoportlott a HáromPiás. Nem akartam önző lenni, ezért csak kicsit szippantottam a levegőjükből, és gyorsan továbbpasszoltam a lehetőséget a mögöttem érkezőknek.

Némi beletörődéssel fordultam be az ócskás utcájába, hogy ma több élvezetben már nem lesz részem, mert nemsokára beérek a munkahelyemre, de a tavasz az utcára hívta a legszégyenlősebbeket is. Már csak a zipzár villanását kaphattam el, és azt a suta, mégis férfias mozdulatot, ahogy a nadrágjában helyére teszi a csomagot.

A kapunál egy macska kérdőn nézett rám, majd büffentett egyet és lassan továbbkocogott.

Tavasz, imádlak!

Kisoroszi tavasz

MI van ha....

Mami, azon töprengtem, hogy mi van, ha nem is az árnyékom követ engem, hanem én követem az árnyékom?