Translate

2014. szeptember 25., csütörtök

Légy jaffa-boldog!


Jaffát vettem. Azt írja a címke: 31% almalé, 2% narancslé, a többi ezmegaz. És jaffa íze van.
Szóval az jutott eszembe, hogy ha úgy keverem az életem, hogy abból 31% boldogtalanság, 2% boldogság, a többi ezmegaz, és attól még boldogság-íze van, akkor nincs is baj.

2014. szeptember 19., péntek

Vágyak


- Mami, annyira jó lenne, ha lenne már feleségem!
- Tejóeg! és miért?
- Annyira szeretem, ha alszik mellettem valaki.
Hát ennyi. Azt hiszem, nem kell tovább kutatnom a nyugtalan ejszakák okát. Veszek egy felesegét D-nek.
Esetleg valaki?

2014. szeptember 9., kedd

Kicsit bonyolult (volt egy óránk)





- Mami, tudod, hogy mindig akkor szeretnék rajzolni, amikor már nincs rá időm, igaz?
- Igaz. És?
- Na, én most szeretnék rajzolni..mikor kell elmennünk? egy óra múlva?
- Igen.
- Na, szóval, akkor mondjuk 15 perc múlva gyere oda hozzám, és mondjad, hogy szedjem magam össze, mert indulni kell. És ha azt hiszem, hogy indulni kell, akkor rámjön a rajzolás, érted?
- huhh, azt hiszem...
Innentől kezdve sűrűn figyelmeztetett a kötelességemre, azaz, hogy figyelmeztessem az indulásra, majd ceruzával és füzettel a kezében elvágtatott csúszdázni, vagy teknőst sétáltatni, vagy levelet rúgdosni, majd visszairamodott, hogy figyelmzetessen, hogy figyelmeztessem, mert most már nagyon rajzolni szeretne....és megint elrohant. Ő D. Vagy Nara, ahogy a barátai szólítják.

2014. szeptember 3., szerda

Szakmája: füzetburkoló kisiparos


A frissen vásárolt (fontos!) öntapadós füzetbevonóval volt egy kis románcom az este. Közben számtalanszor eszembe jutott a Répa mese vagy az Aranyszőrű bárány.
Gyanútlan álltam a feladathoz, mert tegnap azt hittem, hogy remek gyakorlatot szereztem - jólvanna, igen, nem készültem fel időben - a tavaly a szekrény mögé esett füzetbevonóval (jójójó, igen, tavaly óta ott volt, de olyan helyes volt a kis kikandikáló vége. négyzethálós kis remegés a szöszmöszben.). Szóval kihalásztam, kiegyengettem, méretre nyírtam, ráegyengettem, s majdnem engedelmesen egyenletesen simult össze könyv és az ő bevonója.
Aztán jött a ma. Jaj, de örültem az én por és szöszmentes, szépen ívelt és puklimentes bevonómnak.
Addig minden rendben volt, hogy méretre vágtam. Majd elkezdtem ráfejteni a könyvre...profi vagyok, gondoltam. Túl vagyok én már falmatricán, s tegnap még öntapadós bevonón is....
A friss bevonó túlbuzgó. Mindenre kiváncsi, és mindenhez ragszkodik. Először csak az olló ragadt oda. Lehámoztam. A könyv közepére is kiváncsi volt, kiguberásztam. Az olló szoros barátságba keveredett vele. De csak vele, velem nem. Akkor már egy kicsit összevontam a szemem. Majd meg akarta magát mérni a papírcentivel. Huh, nyugi...Hol a Magne B6-om..bekap, lenyel. Mehet tovább. Már félig kész, hurrá! Simít fordít..és b+, egy zseb-ken-dő!!! Egy zsebkendő kell neki! Még te sírsz, te, te....
Ragadozóként szedegetem a kis zsepiszeletkéket a ragacsról...
És akkor eljön a várva várt l.sz.r.m buborék. 
Ave Magne B6, isten hozott!
Sztoikus nyugalommal leszedem a maradék zsepit, de valahogy nem fest jól az a halvány felhő a bevonón, és mivel már bevonta a zsepit, mást nem hajlandó...
Mélázva lehúzom a már oly remekül felapplikált fél oldalt is, visszafelé eljátszva ugyanazt a táncot a papír mérőszalaggal, ollóval, lapokkal. 
De már kész vagyok.
Azt hiszem, a jövő évi füzetbevonót bedobom a szekrény mögé érlelni.